A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[24]

Awww el sem hiszem, hogy átléptük a 20k megtekintést...🥺💕
Nagyon hálás vagyok nektek skacok!🥰

- Sárkányok? – Lyra ereiben egy pillanat alatt meghűlt a vér.

- Sárkányok... - rázta a fejét elkeseredetten Cedric hátát a parkra néző ablak párkányának támasztva.

A lány egy ideig nem szólt semmit csak gondterhelt arccal bámulta az ablakon át a szél által felkorbácsolt hullámokon ringatózó durmstrangos hajót.

- És Harry miért mondta el ezt neked?

- Azt mondta, hogy így sportszerű mert az összes többi bajnok is tudja.

- Ez... rendes volt tőle – válaszolta Lyra miután nagy nehezen elfordította a tekintetét az ablaktól.

Cedric nem válaszolt csak szürkés árnyalatú arccal bámult maga elé.

- Mégis mit tudnék kezdeni egy tízméteres tűzokádó bestiával? – tört ki belőle hirtelen a kérdés.

Lyra még sosem látta ennyire kétségbeesettnek a hugrabugos fiút, mint amilyennek most a kihalt folyosó közepén álldogálva tűnt. Cedric mindig is valami furcsa kiegyensúlyozottságot sugárzott amire Lyrának - akinek a kiszámíthatatlan hangulata nem csak saját maga, de a körülötte lévőknek is gyakran az agyára ment - nagy szüksége volt.

A fiú lényéből áradó megszokott nyugalomnak azonban most nyoma sem volt.

- Még nem tudom – válaszolta lassan miközben a fiú kezei után nyúlt, hogy idegességében ne tördelhesse őket tovább - de megígérem, hogy kitalálunk valamit.

Cedric nem hagyta neki, hogy ellógja a jóslástant pedig Lyra ezerszer szívesebben túrta volna át az egész könyvtárat a sárkány probléma megoldása után kutatva minthogy Trelawney professzor szauna szerű padlásszobájában mulassa az időt.

A jósnő fátyolos hangját kizárva egész órán a sárkányok kicselezésére alkalmas praktikákat próbált kieszelni. A kicsöngő után pedig ő volt az első, aki az ezüst színű létrán lemászva elhagyta a túlfűtött, fojtogató füstölőszagban úszó termet.

Cedricre a negyedik emeleti könyvtár egyik eldugottabb sarkában, egy nagy kupac könyv mögött talált rá. Már egyáltalán nem tűnt elkeseredettnek, a szemében csillanó eltökéltség láttán pedig Lyra is picit megnyugodott. Tudta hogyha mindketten teljes erőbedobással dolgoznak akkor a szűkös időkeret ellenére is ki fognak tudni találni valamit.

A délután végére könyvek tucatjain rágták keresztül magukat. Voltak közöttük a sárkányokról szóló vaskos kézikönyvek, ősrégi bűbájokat tartalmazó notesz szerű kis alapú kemény fedeles irományok és praktikus rontásokat lejegyző új könyvek is.

A tervük is lassan körvonalazódni kezdett a fejükben így a következő lépésként következhetett a kiszemelt bűbáj gyakorlása.

Azonban mielőtt még bármelyikük varázsolhatott volna találniuk kellett egy olyan helyet, ahol később a takarodó után a folyosókon bóklászó diákokra vadászó Friccs nem talál majd rájuk.

- A Pufók Fráter egyszer mesélt egy helyről, ami lehet, hogy megfelelő lenne – morfondírozott a fiú.

- Akkor mutasd az utat...

A hetedik emeleten található boltíves ajtóra bámulva - amely nem sokkal korábban a szemük láttára tűnt fel a semmiből - Lyra feltételezte, hogy az előbb látott jelenség is az egyike lehetett a kastély által őrzött megannyi titoknak.