A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[15]

A halloweeni incidens után az egész iskola Sirius Black nevétől volt hangos, Lyrának azonban akadt jobb dolga is annál, hogy bizarrabbnál bizarrabb elméletekkel előállva igyekezzen megmagyarázni, hogy mégis, hogy volt képes a nagybátyja újfent kicselezni az iskola őrzésére rendelt dementorok százait.

A Mardekár-Griffendél találkozó közeledtével Flint még a megszokottnál is keményebben hajtotta a csapatot, a legkisebb pontatlanságot is hosszú perceken át tartó kiadós fejmosással honorálva.

Mindezek tetejébe az időjárás sem volt túl kegyes hozzájuk. A szakadó esőben eltöltött edzéseik után általában nyakig sárosan és hulla fáradtan tértek vissza a pincében található klubhelyiségükbe.

Az egyik hasonlóan zord körülmények között megtartott délutáni edzésük után Flint végül úgy döntött, hogy nem teszteli tovább a csapata igencsak fogyatkozó türelmét. Helyette inkább ravaszul kijátssza a kezében lévő egyetlen aduászt: a csapat sérült fogójára hivatkozva eléri, hogy a szombati mérkőzésen egy másik ház csapatának kelljen kiállnia a Griffendél ellen.

Mivel a mérkőzéssel kapcsolatos problémáik megoldódni látszódtak Lyra rászánta magát, hogy megírja a Narcissának szánt levelét. Cedric szülei már az áldásukat adták a dologra, ezért most a mardekáros lányon volt a sor, hogy meggyőzze a nénikéjét.

Az asszony válaszára olyan sokáig kellett várnia, hogy a lány már azon kezdett aggódni, hogy a levéllel elküldött kuvik talán elhagyta a lábára kötött küldeményt. Miután azonban a saját levele elküldése után egy héttel - a szokásos reggeli posta érkezésekor - kézhez kapta a nagynénje beleegyezését, le se lehetett vakarni a mosolyt az arcáról.

- A karácsony előtt ne nyisd ki, tökfej - lépett oda Lyra a tejfölszőke unokatestvéréhez a téli szünet első napján.

Draco egy ideig csak szótlanul meredt a kezébe nyomott csomagolópapírba csavart ajándékokra, majd egy sóhajtás kíséretében lerakta azokat az utazóládája tetejére.

- Kínos családi ölelés? - vetette fel Lyra vigyorogva, meg sem várva unokatestvére válaszát.

- Vigyázz magadra – motyogta Draco miután hosszas fészkelődés után sikerült kiszabadulnia a lány öleléséből.

- Tudod, hogy mindig szoktam...

- Majd' elfelejtettem... Amint visszaérünk várom az ajándékomat! - kiáltott hátra a válla fölött Lyra, majd az immáron kézen fogva sétálgató Darcy és Cedric után loholva behuppant a roxmortsi vasútállomásra induló ló nélküli fiákerek egyikébe.

***

A Diggory család otthona egy Widra St. Capdel nevezetű főleg muglik lakta álmos kis település szélén állt. A kétemeletes kertesház méreteiben ugyan nem vehette fel a versenyt a wiltshire-i Malfoy kúriával, otthonosság szempontjából viszont magasan túlszárnyalta azt.

A megszokott hideg komor termek helyett a küszöböt átlépve barátságos meleg színek és különlegesebbnél különlegesebb cserepes virágok fogadták a lányt. A falakat díszítő festmények mozgolódó lakói kíváncsian figyelték az újdonsült vendéget.

- Megmutatom a szobádat - mondta lelkesen Cedric, majd a lány utazóládáját maga után húzva az emeletre vezető lépcső felé terelte őt.

- Ő lenne az? - súgta oda izgatottan az egyik megfestett nőalak a mellette ülő öltönyös férfinak miközben Lyra és Cedric elhaladt a képük előtt.

Az asszony a századforduló divatjának megfelelő hosszú barackszínű ruhát és ahhoz passzoló kalapot viselt. Elegáns kontyba csavart sötétszőke fürtjei közül csak néhány tincs lengedezett szabadon a szív alakú arca körül.