Lyra alapjáraton nem tartotta magát féltékeny típusnak de Cedric bajnokká avanzsálását követő napok az ő türelmét is igencsak megtépázták.Az egyik dolog, ami kezdett az agyára menni, hogy a Cedricet körülrajongó lánysereg miatt az órák közti szünetekben egy árva szót sem tudott váltani a fiúval. A másik és talán meg súlyosabb dolog, ami borsot tört az orra alá az volt, hogy a saját érzésein sem volt képes kiigazodni.
Nem tudta megérteni, hogy miért ugrik össze borsónyi méretűre a gyomra és szorul okölbe a keze ahányszor egy lány Cedric felkarjára helyezve a kezét nevetni kezd valamin vagy hogy miért érez ellenállhatatlan késztetést arra, hogy egy jól irányzott csalánártással próbálja meg megtanítani a nyomulós libáknak a személyes tér fogalmát.
A Cedric oldalán lehúzott évek alatt már megszokta, hogy a fiú magas termete és szép vágású arca mágnesként vonzza a lányok tekintetét ezért is nem tudta megérteni saját már-már féltékenynek mondható reakcióját.
Dracohoz nem fordulhatott tanácsért mert unokatestvére rákezdett volna a szokásos én megmondtam nótára, amihez jelen helyzetében nagyon nem fűlött a foga. A fiú minden szabadidejét amúgy is a "Szurkolj CEDRIC DIGGORY-nak a Roxfort IGAZI bajnokának" feliratú, nyomásra a "POTTER, A BÉNÁK BAJNOKA" szövegre váltó kitűzők megbűvölése és osztogatása, valamint Harry folytonos szekálása töltötte ki.
Lyra végül két hét hallgatás után döntött úgy, hogy muszáj megbeszélnie a fiúvak a lelkét nyomó problémát, máskülönben egy rosszkor rossz helyen lévő járókelő inná meg haragja levét.
Úgy tervezett, hogy ha siet az ugyanazon az emeleten lévő sötét varázslatok kivédése teremből még a Cedric nyomában loholó lánycsoport előtt a mágiatörténet-tanterem elé érhet. Binns professzornak amúgy is szokása volt figyelmen kívül hagyni az óra végét jelző kicsöngőt ezért Lyrának temérdek idő állt a rendelkezésére, hogy odaérjen a teremhez.
Mivel az öreg auror folyton pörgő mágikus szemének hála mindent látott, Mordon óráján a figyelmetlenség és a karórája folyamatos nézegetés felért egy öngyilkossággal.
A többi órával ellentétben most nem engedte, hogy versengő énje a felszínre törjön, hagyta, hogy kivételesen Hermione válaszolja meg a professzor által feltett összes kérdést.
Ugyan Mordon nem tette szóvá Lyra látványos hallgatását a többi mardekárosnak viszont feltűnt szokatlan szófukarsága és nagy szemeket meresztettek rá. Már megszokták, hogy ha más nem is, ő képes felvenni a versenyt a tudálékos griffendéles lánnyal.
Kicsöngő előtt egy perccel Lyra már türelmetlenül fészkelődött a székén. A mellette ülő Draco értetlen arccal meredt rá, de ő csak egy 'majd később mindent elmagyarázok' pillantással felelt. A kicsöngő hallatán felpattant a helyéről majd minden cuccát a táskájába söpörve szélsebesen kiiramodott a teremből.
Habár a folyosón még csak néhány diák kóválygott Lyra nem lassított a léptein. Az utolsó kanyar bevétele után azonban úgy torpant meg mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna. A mágiatörténet-terem csukott ajtaja előtt ugyanaz a vihorászó lánycsoport várakozott, akik a külföldi delegációk érkezése napján Krum aláírásáért ácsingóztak.
- A rúzs már elfogyott? – kérdezte rosszmájúan a lányok kezében szorongatott színes pennákra sandítva.
A lányoktól csupán egy sértett vállrándításra futotta ugyanis a terem ajtaja hamarosan kivágódott ők pedig kuncogva keresgélni kezdték a kiáramló hugrabugos és griffendéles diákokból álló tömegben a kiszemelt fiút.
VOCÊ ESTÁ LENDO
A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.
FanficLyra Black vállára a nemes és nagy múltú Black család legfiatalabb hajtásaként súlyos teher nehezedik. A fele rokonsága az Azkaban hideg celláinak falai között senyved, szülei emlékéből pedig nem maradt más, mint a lány nyakában logó apró szív alakú...