A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[4]

Halihó!❤️

Tudom, hogy sokat kellett várnotok az új részre, de most hogy végre valahára sikerült elkészülnöm vele remélem elnyeri majd a tetszéseteket:)))

November első szombatjára kitűzött Griffendél-Mardekár kviddicsmeccs reggelén Lyra vadonatúj smaragdzöld kviddicstalárját felöltve sétált be a nagyterem duplaszárnyú ajtaján. A sugdolózó Draco és Pansy párost ridegen figyelmen kívül hagyva felszegett fejjel foglalt helyet a háza asztalánál. A csapat többi tagja már bőszen reggelizett, Lyra torkán viszont egy falat étel sem tudott volna lecsúszni.

- Black kezdj el enni! – adta ki az utasítást teli szájjal Flint a lány felé hajítva egy keze ügyébe kerülő kettévágott pirítóst.

- Nem tudok... – válaszolta fejcsóválva miközben jobbjával elkapta a felé repülő kenyérdarabot.

- Ahogy gondolod – mondta vállvonogatva a mellett ülő nagydarab Bletchley a csapat őrzője – Több marad nekem – azzal kivette a lány kezéből a kétszersültet és egy mozdulattal a szájába tömte az egészet.

Miután az öltözőben fél füllel meghallgatta Flint sebtében elhadart buzdítónak szánt beszédét, melynek igazából az volt a lényege, hogy ne kegyelmezzenek senkinek, Lyra azon kapta magát, hogy a nézők heves üdvrivalgásának kíséretében (mely elsősorban inkább az ellenfél csapatának szólt, mint sem nekik) a seprűjét szorongatva lép a pályára. Miközben a két csapatkapitány, Flint és Oliver Wood kezet rázott egymással Lyra végre esélyt kapott rá, hogy teljes valójában mérje végig az előtte felsorakozott Griffendéles kompániát. A skarlátvörös talárban feszítő csapat tagjainak arcáról egy ember kivételével csak úgy sütött az elszántság. A vele szemben álldogáló szintén elsőéves Harry Potter arcán azonban Lyra saját kételyeihez hasonló érzések nyomát vélte felfedezni.

- Felszálláshoz készülj! – adta ki a parancsot a mérkőzést vezető Madam Hooch.

A tanárnő szavai egy pillanat alatt rángatták őt vissza a valóságba. Az erein keresztülszáguldó adrenalintól megittasulva egy magabiztos mosoly jelent meg a Mardekáros lány arcán. A tömeg ovációját átszelő éles sípszó hallatán pedig egy szempillantás alatt tizennégy seprű emelkedett a magasba.

*****

- Ezt nem hiszem el!! – kiabálta dühösen Lyra miközben egy újabb követ hajított a roxforti birtok díszeként szolgáló tó közepe felé.

- Te megtettél mindent – mondta a tóparti bükkfa törzsének dőlve olvasó Cedric és aki már fél órája hallgatta barátja végeláthatatlannak tűnő tombolását.

- Az tök mindegy mert vesztettünk... - válaszolta bosszúsan.

- Úgy látom a falnak beszélek... - mondta fejcsóválva a felsőbbéves fiú miközben pálcája egy lusta intésével újabb halom követ varázsolt elő a semmiből Lyra számára muníció gyanánt.

A kettőjük között formálódó barátság nagyon pozitív hatással volt Lyra mindennapjaira. A fiú hirtelen megjelenése ugyanis, ha feledtetni nem is, de tompítani tudta a Draco által benne hagyott űrt.

A hideg novemberi szél lassanként kitisztította a tóparton álldogáló Mardekáros lány fejét, amikor azonban a kövek hangos csobbanása és a szél zúgása mellett egy túlságosan is ismerős hang ütötte meg a fülét, törékeny nyugalma helyét újfent felváltotta a hirtelen kitörni akaró heves indulat.

- Beszélhetnénk egy kicsit Lyra? – kérdezte tétován Draco.

- Mond – nem volt hajlandó a fiú felé fordulni.