A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[29]

Mivel a téli szünet utáni első roxmortsi hétvégéjüket a buborékfej bűbáj gyakorlására szánták, kénytelenek voltak új időpontot és helyszínt találni az első hivatalos randijuk számára. Így amikor a második próba előtti napon Cedric előállt az ötlettel, Lyra nem tudott és nem is akart nemet mondani.

- Kinyithatom már a szemem? – Tette fel a kérdést Lyra immáron negyedszerre.

- Mindjárt... - suttogta Cedric, aki a korábbi három esethez hasonlóan most is a rá jellemző türelemmel igyekezett megnyugtatni barátnőjét.

Lyra csak egy ideges fújtatással felelt, de nem nyitotta ki a szemét. Habár a türelem nem tartozott az erényei közé a világért sem akarta elrontani a meglepetést, amit Cedric olyan nagy gonddal szervezett neki.

Tíz percnyi kutyagolás után Cedric megtorpant és elengedte Lyra kezét. Továbbra sem merte kinyitni a szemét, így kénytelen volt a többi érzékszervére hagyatkozni. A talpa alatt lévő pázsit valahogy lágyabbnak tűnt és mintha a szél is elállt volna körülöttük...

- Mielőtt még ötödszörre is megkérdeznéd, most már kinyithatod a szemedet.

A kviddicspálya hívogató képe régi ismerősként köszöntötte a mardekáros lányt. A szeme elé táruló látvány elég volt rá, hogy telt ajkai önfeledt mosolyra görbüljenek.

-  Nem fognak lecseszni, ha elkapnak minket idekint?

- Kaptam engedélyt Bimba professzortól – vigyorodott el a fiú miközben előhúzott egy feltekert pergamenlapot a talárja zsebéből.

-  Akkor már csak a seprűink kellenek és...

Cedric viszont csak finoman jobbra biccentte fejét, a tőlük néhány méterre pihenő két seprő egyikében Lyra azonnal felismerte saját Nimbusz 2001-esét.

- Hogy szerezted meg a seprűmet? - vonta össze a szemöldökét - Dumbledore bejelentése óta ki sem vettem a ládámból...

- Volt segítségem...

- Ha visszaértünk lesz egy két keresetlen szavam Dracohoz - morogta Lyra – Gyűlölöm, ha a cuccaim között matatnak...

- Nem kéne neheztelned rá, meglepően segítőkész volt. Bár utána előadott valami fura halandzsát arról, hogy mi fog velem történni, ha megbántanálak...

-  Remek... És mik a kilátásaid?

- Semmi jó – rázta meg a fejét Cedric – Még szerencsém, hogy semmi ilyet nem tervezek.

-  Talán hétfőn megkérdezem Mordont, hogy hogyan is volt egészen pontosan ez a mókás kis transzformáció...

- Ez a bosszúforralás dolog családi vonás lehet nálatok... - mosolyodott el a fiú hangjában viszont nem csendült rosszallás.

- Egy csipetnyi őrülettel fűszerezett sznob aranyvér imádaton és a csinos vonásokon kívül nem sok minden más jutott nekünk...

- Ez nem igaz Lyra.

- Szóval szerinted nem vagyok szép? - fonta karba a kezét, ügyesen tettetett sértettséggel az arcán.

- Tudod, hogy nem így értettem...

Cedric ekkor már azonban hiába szabadkozott, Lyra ugyanis beleélte magát a színjátékba.

- Minden valaha élt Black nevében kikérem magamnak... A lelkembe gázoltál Diggory.

-  Úgy értettem, hogy téged nem az tesz különlegessé, hogy milyen családba születtél vagy, hogy milyen a véred, mert te sokkal több vagy annál, mint amit a családod örökségül hagyott neked.