A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[2]

Az első Roxfortban töltött hete után Lyra sokkal inkább otthon érezte itt magát, mint a Malfoy-kúria falai közt bármikor is. Ezt persze inkább nem körötte az amúgy is folyamatosan elégedetlenkedő unokatestvére orrára.

- Micsoda szégyen... - kezdett bele fejcsóválva Malfoy a szokásos reggeli panaszáradatába - Sárvérűek mindenhol, ha ezt apám megtudja..

- Undorító banda - kontrázott rá a fiú jobbján ülő Pansy Parkinson, aki a beosztási ceremónia óta pincsiként loholt a fiú után.

- El sem tudom képzelni, hogy az ilyen Granger féle söpredék, hogy teheti be ide egyáltalán a lábát - szörnyülködött Draco miközben a közelében ülő Crak és Monstro bután helyeseltek.

Lyra, aki a Drácoval szemben lévő széken foglalt helyet most felemelte a fejét és sötétkék szemeit a fiúra függesztette.
Általában el szokta engedni a füle mellett Draco korán reggeli epés megjegyzéseit, most viszont Parkinson nyávogása és az előző esti éjféli asztronómia óra mely meglehetősen kialvatlanná tette őt elérte a kívánt hatást.

- Szerintem semmivel sem kevesebbek, mint mi - mondta lassan, gondosan kiélvezve szavai hatását.

E szavak hallatán Draco meglepetésében az összes töklevét a mellette ülő Pansy talárjára borította. A lány felkiáltott majd miután jó pár darab szalvéta elhasználásával sikerült valamennyire felitatnia a talárja közepén díszelgő foltot mérhetetlen megvetéssel fordult a vele szemben ülő komiszan vigyorgó lány felé.

- Ha annyira imádod őket akkor miért nem ülsz át egyenesen hozzájuk..? - kérdezte lekezelően a lány.

- Még az is megeshet - válaszolta Lyra vállvonogatva miközben dolga végeztén felállt és a nagyterem dupla szárnyú ajtaja felé indulva magára hagyta az elképedt társaságot.

Pár perc múlva azonban Lyra csalódottan konstatálta, hogy bármilyen idegesítő is tud lenni Malfoy, ő az egyetlen, akire bármikor számíthatott, ha beszélgetni szeretett volna valakivel. Az új környezet azonban nem volt jó hatással rá. Lucius fennhéjázó stílusát felvéve ugyan elnyerte a többi Mardekáros tetszését, Lyráét viszont annál kevésbé.

A másik probléma, mely már az első napon felütötte a fejét a tapasztalatlan gólyák körében, a kastélyban való tájékozódás volt.
A hosszú útvesztőhöz hasonlatos folyosók rendszere és a helyüket változtató trükkös lépcsősorok nem egyszer okoztak komoly fejtörést a lány számára. A tanórák viszont, ahol Lyra végre tényleg elemében érezte magát, mindenben kárpótolták.

Élvezte, hogy tudását kamatoztatva pontokat gyűjthet a háza számára, azt viszont annál kevésbé, hogy ennek hála egyre többször vált Parkinson gúnyos megjegyzései céltáblájává.

A lány viselkedése azonban nyomába se ért Piton professzor Lyra ellen irányuló rosszul álcázott ellenszenvének.

- Potter! - csattant föl hirtelen Piton az első bájitaltan órájuk első tíz percében - Mit kapok, ha ürömteába őrölt aszfodéloszgyökeret keverek?

- Nem tudom tanár úr - válaszolta Harry.

- Lám, lám, a hírnév nem minden - Piton ajkai gúnyos mosolyra húzódtak.

Lyra a mellette ülő Draco nevetését figyelmen kívül hagyva a sötét taláros professzorra sandított.  Vajon ennek meg mi baja van Potterrel? Töprengett magában a lány, tekintetét Harry és a professzor között járatva.

- Próbáljuk meg újra, Potter - kezdett bele újfent Piton - Ha szereznie kellene egy bezoárt, hol keresné?

A válasz most is ugyan az volt.

- Nem tudom, tanár úr.

- Mindjárt gondoltam, hogy bele se nézett otthon a könyvekbe, de semmi baj Black kisasszony bizonyára mindannyiunk a segítségére lesz... - mondta miközben sötét kifürkészhetetlen szemeit a lányra emelte - Miss Black mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között? - tette fel a kérdést vészjóslóan a professzor.

Lyra egy pillanatra elgondolkodott.

- Azt hiszem a kettő egy és ugyan az tanár úr- válaszolta végül majd folytatta időt sem hagyva arra, hogy a professzor válaszra méltassa előbbi feleletét - Bezoárt pedig egy pórul járt kecske gyomrában keresnék, de mivel valószínűleg nem lenne gyomrom felkoncolni a szegény jószágot ezért felkeresném a legközelebbi patikát..

Válaszát hallva pár Griffendéles diák kurtán felnevetett Piton pedig a fogát csikorgatta. Draco egy apró rúgással figyelmeztette a lányt, hogy ne feszítse tovább a húrt mert vékony jégen táncol.

- Viccesnek gondolod magad Black? Mert, ha igen figyelmeztetném, hogy az első kérdésemre még nem adta meg a kellőképpen szellemes válaszát... - mondta hidegen a férfi.

- Azért, mert azt sajnos nem tudom professzor úr - válaszolta egyszerűen a lány.

- Potter önnek talán eszébe jutott valami okos gondolat? - kérdezte Piton újra a fiú felé fordulva, aki szemmel láthatóan egyre nehezebben viselte az őt ért nyilvánvaló igazságtalanságot.

- Sajnálatos módon nem, de szemmel láthatóan Hermione majd meg hal, hogy válaszolhasson - fejével a plafon felé nyújtózkodó lány felé bökött - Miért nem kérdezi meg őt?

- Üljön le! - rivallt rá Piton az eszelősen jelentkező lányra majd belekezdett Harry kioktatásába.

Az óra végeztével a Griffendél két ponttal lett szegényebb Lyra pedig gyanította, hogy a professzor csak azért nem vont le tőle is pontokat mert a Mardekár házvezetőtanárként nem akarta kedvezőtlenebb helyzetbe sodorni a saját házát a házkupáért folyó versengésben...