A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[16]

A szünet hátralévő napjai egy szempillantás alatt elteltek, így mire Lyra feleszmélt már újra a fülledt, félhomályba burkolódzó jóslástan teremben találta magát. Mivel a teafű-olvasást már a téli szünet előtti utolsó órán befejezték, az új esztendőt egy - izgalmasnak épp nem nevezhető - új jóstechnika megismerésével indították.

Miután Trelawney professzor a tőle megszokott zavaros stílusában elmagyarázta az új módszer lényegét és ellátta őket instrukciókkal a tanárnő körbejárta a termet, hogy párokba rendezze a diákjait.

Lyra a hollóhátas Terry Boot-tal került egy párba. A fiú nem volt épp beszédes kedvében ezért Lyra magára vállalta a feladat elkezdését. Előhalászta a táskája mélyéről a Jövő Zenéjét, ami nem volt teljesen veszélytelen feladat hiszen a Szörnyek Szörnyű Könyve egyik példánya is a hátizsákjában lapult. A harcias tankönyv egy fenyegető mordulással köszöntötte a gazdáját, a ráragasztott Magifix csík miatt azonban ennél többre nem volt képes.

A jóslástankönyvvel az ölében a rozoga dohányzóasztalra helyezte a kezét majd szótlanul intett a meglehetősen rossz színben lévő fiúnak, hogy helyezze a tenyerébe a kezét.

Ettől az átkozott füstölőtől feldordult a gyomrom.

Lyra elengedte a füle mellett Terry megjegyzését, túlságosan lekötötte a figyelmét, hogy megpróbálja megfejteni a fiú tenyerét behálózó vonalak lehetséges jelentését.

Talán mégsem kellett volna megenni azt az harmadik tányér rántottát.

- Figyelmeztetlek Boot, ha lerókázod a frissen mosott taláromat szemrebbenés nélkül megátkozlak... - mondta Lyra fel sem emelve a tekintetét tankönyvben található ábráról.

- Tessék...? – kérdezett vissza Terry miközben elhúzta a kezét a lány tenyeréből.

- Hányingered van a füstölőtől – jelentette ki Lyra, a vele szemben ülő fiú zavarodott arckifejezése láttán azonban ő maga is elbizonytalanodott.

- Igen – vallotta be bizonytalanul Terry. - De ezt én egy szóval sem mondtam...

Pont az előbb tetted gondolta homlokráncolva valami azonban azt súgta neki, hogy ezt már ne kösse a partnere orrára.

- Hát... Láthatóan nem vagy a legjobb színben – füllentette. – És ezektől az átkozott füstölőktől nekem is sokszor felfordul a gyomrom.

Terry már nyitotta volna a száját, hogy (remélhetőleg) további kérdések sorát zúdítsa Lyrára, a lány azonban gyorsabb volt nála.

- Szerintem kéredzkedj ki a mosdóba – javasolta ártatlan arccal - Trelawney professzor biztos megérti majd...

Amikor már a partnere messze járt Lyra esélyt kapott rá, hogy nyugodt körülmények között átgondolhassa az előbb lezajlott eseményeket. Bármit mondjon is Terry a körülöttük lévő diákok csevegése ellenére Lyra tisztán hallotta a hollóhátas fiú szavait.

Az óra végét jelző kicsengő szinte áldásként érte a lányt, aki még a megszokottnál is gyorsabban igyekezett elhagyni a fülledt padlásszobát.

A fáklyák százaival kivilágított előcsarnok egyik félreeső sarkában letáborozott és lábujjhegyre állva a fürkészte a körülötte lézengő diáksereget.

- Diggory! – kiáltott rá a fiúra miközben rosszalló tekintetekkel kísérve átverekedte magát a nagyterem felé tartó tömegen.

A fiú a neve hallatán felkapta a fejét és a felé siető mardakeros lány láttán elmosolyodott.