A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[14]

Lyra élete első roxmotrs-i hétvégéjének reggelén kissé kócosan, de jókedvűen kászálódott ki az ágyból. Piperecuccait tartalmazó kistáskáját a kezében szorongatva nagyot ásított, majd megindult a fürdőszoba felé. Egy alapos arc- és fogmosás után kifésülte hosszú hollófekete haját és laza fonatba rendezve azt, visszasétált a mardekáros évfolyamtársaival megosztott hálótermébe. Visszatértekor már a többiek is nagyban készülődtek, izgatott csevegésük hangja betöltötte a téglalap alakú helységet.

Gyorsan ő is átöltözött, majd megragadta az ágya szélére hajított ezüst és zöld színekben pompázó sálját és nagyterem felé vette az irányt. Talárjának zsebébe süllyesztett bőrerszényében csak úgy csörögtek az elköltésre váró arany galleonok és ezüst sarlók.

A nagyterem felől érkező íncsiklandozó illatok mágnesként vonzották a korgó gyomrú lányt. A megszokott hosszú asztalához érve keresett magának egy üres helyet, majd lehuppant oda és nekilátott, hogy gazdagon megpakolja a tányérját a szorgos roxforti házimanók munkáját dicsérő étellel.

- Új frizura? – szólalt meg a háta mögül egy kicsivel később Cedric.

- Tetszik?

- Nagyon jól áll – válaszolta mosolyogva, amitől Lyra sápatag arcán két apró pírfolt jelent meg.

- Egy perc és kész vagyok... – mondta gyorsan tekintetét szigorúan a hamarosan kiürülő aranytányérjára függesztve.

- Egyél csak nyugodtan, Roxmorts nem megy sehová.

A következő pillanatban azonban valami olyan dolog történt, amitől Lyra kis híján a vele szemben ülő elsőéves lány talárjára köpte az éppen szürcsölgetett narancslevét.

- Mégis mit csinálsz? –suttogta riadtan a mellette lévő üres helyen komótosan helyet foglaló fiú felé pislogva.

- Leülök melléd – jelentette ki nemes egyszerűséggel, Lyra ledöbbent arckifejezését vizsgálgatva.

- De ez a mardekár asztala...

- És?

- ...te pedig nem vagy mardekáros.

- Nem, tényleg nem vagyok – vont vállat – De miért olyan nagy ügy ez? Tudtommal a házirend egyetlen pontja sem említi a tanulók ülésrendjét a teljesen hétköznapi étkezések alkalmával...

- Nem zavar, hogy megbámulnak?

- Nekem bőven megér néhány megvető pillantást, hogy valaki olyan mellé ülhetek aki fontos a számomra.

Lyra erre már végképp nem tudott mit mondani. Érezte, hogy Cedric korábbi bókja miatt hátramaradt pír lassan továbbterjed az orcájáról, az egész arcát felforrósítva ezzel.

- Van egy ötletem – jelentette ki végül, miután az arca visszanyerte eredeti színét.

A magával hozott sálját a fiú nyaka köré tekerve elégedett mosollyal az arcán szemlélte meg a végeredményt.

- Csini...

A fiú fejcsóválva igazgatta meg a mardekár színeiben pompázó sálat.

- Szóval most már szinte egy vagyok közületek?

- Azért az túlzás... - forgatta meg a szemeit.

A reggeli után elhagyták a nagytermet és átsétáltak a Roxmortsba készülő diákokkal teli előcsarnokba. Az összeverődött tömeget pásztázva hamar megpillantották Cedric hugrabugos barátait.

- Mi van rajtad, haver? – meresztette a szemét a Ryan nevezetű fiú.

- És miért pont mardekáros? – kérdezte megrökönyödve a csoporthoz csapódó Darcy.