A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[21]

Lyra a Roxfort expressz hideg ablakának támasztotta a fejét és fél füllel a lelkes magyarázatba bonyolódó Cedric szavait hallgatta. A fiú épp az Írország-Bulgária mérkőzésen az ír hajtósor által alkalmazott bravúros stratégiát vázolta fel a fülkében ülő társainak. A fiú arcán tündöklő izgatott mosoly láttán neki is mosolyognia kellett. A mellett ülő Darcy kiszúrta az apró mozzanatot és villámokat szóró szemekkel kezdte méregetni őt, ami láttán Lyra úgy döntött hogy jobban teszi ha egy ideig inkább a kinti táj fürkészésével köti le magát.

- ...Elképesztő lenne, ha ezt a mi csapatunk is meg tudná valósítani. Persze rengeteg gyakorlást igényelne de... - folytatta a fiú de Darcy a szavába vágott.

- Cedric kicsim - dorombolta negédesen a lány, amitől Lyra gyomra görcsbe rándult. - Lehet, hogy nem Lyra előtt kéne megbeszélnünk a csapatunk stratégiáját. Nem akarhatjuk, hogy ez hatással legyen az ez évi esélyeinkre.

Ebben az évben nem is lesz kviddics forgatta a szemeit, de végül nem mondott semmit. A Trimágus Tusa megrendezése egyelőre hétpecsétes titoknak bizonyult amiről nem lenne szabad beszélnie.

- Kár pedig pont most akartam elkezdeni jegyzetelni - válaszolta enyhe éllel a hangjában.

A vonatút többi része nyugodtan telt. A büfés boszorkány kocsijáról származó édességeket falatozva Lyra hamarosan meg is feledkezett az előbbi incidensről. Miközben Cedric barátai egymást túlbeszélve élménybeszámolót tartottak az egzotikusabbnál-egzotikusabb helyeken töltött családi nyaralásukról valaki egy halk kopogás után kitárta a fülkéjük ajtaját.

A hugrabugos Ernie Macmillen állt a küszöbön. Rózsássá váló pufók orcája elárulta, hogy igencsak zavarba jött a rá szegeződő szempárok miatt.

- Sziasztok... - köszönt megszeppenve majd kisvártatva összeszedte a bátorságát és Cedric szemébe nézve így folytatta - Most beszéltem a vezetővel és azt mondta, hogy hamarosan megérkezünk... Gondoltam szólok nektek, hogy legyen időtök átvenni a talárotokat.

- Ez kedves tőled, Ernie - bólintott Cedric mire a fiú arca egy csapásra kivirult. Már láthatóan annak is örült, hogy a felsőbb éves fiú emlékezett a nevére.

- Találkozunk a vacsoránál - köszönt el boldogan a fiú a fülkeajtó pedig egy halk kattanással bezárult utána.

- Darcy szerintem ideje lenne elkezdened aggódni - nevetett fel Ryan - A kis negyedéves még a végén lecsapja a kezedről Diggoryt.

Darcy valami "fogd be" félét mormogott az orra alatt majd a talárja után kutatva felnyitotta a súlyos utazóládája fedelét. Lyra ezalatt az ülésre állva keresgélt a csomagtartóra helyezett ládájában. Amikor végre valahára előhalázta a ládája mélyéről a kissé meggyűrődött ruhadarabot diadalittasan felkiáltott majd kisöpörte az arcába lógó sötét hajtincseket de azzal a mozdulattal el is vesztette az egyensúlyát és zuhanni kezdett.

Cedric kezével a derekán Lyra gyomrában újra feléledtek a Világkupadöntő után érzett vígan csapdosó pillangók. A fiú segített neki visszanyerni az egyensúlyát majd egy gyors mozdulattal lesegítette őt az ülésről.

- Óvatosan - csóválta a fejét Cedric de nem tudta elrejteni az ajkain megbúvó apró mosolyt.

- Köszönöm - válaszolta arca pedig hamarosan a koránban Ernie orcáján látott rózsaszínes árnyalatot öltötte fel.

- Elmegyek átöltözni... - suttogta majd kisomfordált a fülkéből.

Amikor a fülke ajtajának kilincs után nyúlt, hogy behúzza maga után meglepetten konstatálta, hogy Darcy a talárját a kezében szorongatva követte őt a vonat folyosójára.