A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[41]

A Dracoval folytatott beszélgetése után nem jött álom a szemére. Csak forgolódott az ágyában és gondolkodott egészen addig, amíg a hálótermük falára szerelt óra mutatói elhagyták a hat harmincat.

Azzal az elhatározással, hogy majd alszik a vonaton, kikelt ki az ágyból és nekilátott az öltözködésnek. Kivételesen lement reggelizni, és a Mardekár hosszú asztalánál üldögélve ráérősen elnyammogott egy pirítóst. Nem volt kifejezetten éhes, de legalább azzal is ment a Roxfort Expressz indulása előtti idő.

Amikor a nagyterem már kezdett zsúfolttá válni az elemózsiára vadászó, ásítozó diákokkal, Lyra gyorsan lelécelt.

Súlyos utazóládáját maga után lebegtetve kisétált az udvarra. Leült a ládája tetejére és az arcát simogató gyenge reggeli napfényt élvezve lehunyta a szemét. Az első fiákerrel le akart menni a Roxmorts-i állomásra, hogy elkerülje a tömeget.

A körülötte lévő hangokból ítélve a Beauxbatons és a Durmstrang tanulói is az induláshoz készülődtek. A napfényben fürdőzve fél füllel a mellette elhaladó bauxbatons-os diákok párbeszédét hallgatta.

Néhányan alig várták, hogy végre valahára hazatérhessenek a szülőföldjükre, mások azonban a honvágyukra fittyet hányva, szívesen élvezték volna tovább a Roxfort vendégszeretetét.

A következő pillanatban Lyra azt vette észre, hogy valaki elállja előle a napfényt.

- Salut...(Szia...) – köszönt rá egy kellemes hang, mire a lány szemei felpattantak.

Az a francia srác állt előtte, akivel a világkupa estéjén találkozott az erdőben, és aki majdnem Cedric előtt hívta el őt a bálba.

- Salut Adrien. (Szia Adrien.)

- Quelle belle journée, n'est-ce pas? (Gyönyörű napunk van ma, nem igaz?)

Lyra csak bólintott egyet. Nem volt túl sok kedve fölösleges fecsegésbe bonyolódni bárkivel is, de bunkónak sem akart tűnni a szótlanságával, szóval kisvártatva így folytatta:

- Ouais, c'est dommage qu'on doive la passer en voyageant en train... Ou en carrosse volant. (Igen, kár, hogy egy vonaton... Vagy egy repülő hintón utazva kell töltenünk az egészet.)

Most Adrienen volt a bólintás sora. Sötét mandulavágású szemeit a száztornyú kastélyra függesztette és sóhajtott egyet.

- Cet endroit va me manquer. (Hiányozni fog ez a hely.)

- Vous avez entendu ce que Dumbledore a dit hier, vous serez toujours les bienvenus chaque fois que vous voudrons revenir ici. (Hallottad, hogy mit mondott Dumbledore tegnap, mindig szívesen látunk titeket, ha vissza akartok térni ide.)

A beszélgetésükben beálló csönd alatt Lyra lélekben felkészítette magát a francia fiú száját elhagyni akaró szavakra. Az elmúlt napokban kevesen mertek a közelébe menni, akik azonban megpróbálták pontosan ugyan azzal az esetlen és szánakozó arckifejezéssel álltak elé, ami most Adrien hosszúkás arcára is kiült.

- Je... Je voudrais exprimer mes plus sincères condoléances. Je n'ai pas eu la chance de le connaître mais votre copain semblait être un gars vraiment sympa... (Fogadd... Fogadd őszinte részvétemet. Nem volt alkalmam megismerni, de a barátod igazán rendes srácnak tűnt...)

- Merci, j'apprécie... (Köszi, ez sokat jelent...)

Ennél többet nem bírt kinyögni, ezért leszegte a fejét és az ölében pihenő összefűzőt ujjaira fókuszált.