A Black hagyaték ϟ Harry Potter ff.

[27]

- Merlin szakállára Lyra, húzd már ki magad – rivallt rá a kandalló melletti karosszékben gubbasztó Draco.

Lyra, aki az elmúlt háromnegyed órában azon fáradozott, hogy orra esés nélkül meg tudjon tenni néhány lépést a lábán viselt ezüst színű magassarkú cipellőben már igencsak kezdett kijönni a béketűréséből

- Nem tudom, hogy Narcissa miért egy ilyen cipőt küldött nekem... - pufogott miközben a gőzölgő kakaóját békésen szürcsölgető unokatestvérére meredt.

- Azért – kezdett bele a fiú miközben jobbja egy lusta mozdulatával jelezte neki, hogy folytassa a gyakorlást – hogy ne tűnj egy kis gnómnak Diggory mellett táncolva.

- Nem is vagyok alacsony...

- De magas sem – forgatta a szemeit Draco amire Lyra csak egy rosszalló pillantással felelt.

- Inkább megyek készülődni – sóhajtott fel Lyra majd unokatestvére felé fordulva a korábban gyakorolt módon aprót pukedlizve köszönt el a fiútól - Köszönöm a nagy semmit.

- Háromnegyed órája hallgatom a nyavalygásod...

- Én pedig már tizenkét éve a tiédet – vágta rá a lány majd magassarkúja ütemes kopogásával a fülében besétált a lányok hálótermébe.

Az ágyához érve lerúgta magáról a cipőjét majd a neszesszerével a kezében megindult a fürdőszoba felé. Egy gyors zuhany után Lyra a teste köré csavart törölközőben álldogált az egymást sorban követő mosdókagylók fölé szerelt vékony aranykeretes tükör előtt. Gondosan hátrasimította a homlokához tapadó vizest tincseit majd egy alapos fogmosás után hozzálátott a frizurája elkészítéséhez.

A Vasárnapi Boszorkány egyik régi példányában talált bűbájjal megszárította a haját majd néhány csepp Debodor frizuráló főzetet csöpögtetve a tincseire újfent átfésülte immáron minden korábbi hullámosságától megfosztott szögegyenes haját. Narcissa tanácsára hallgatva elegáns kontyba csavarta a fürtjeit amikor pedig nagyjából elégedett volt a tükörből visszanéző képmásának kinézetével hullámcsattok tucatjait felhasználva fixálta a frizuráját.

Tapasztalat híján a smink tekintetében is Narcissa útmutatására kellett hagyatkoznia. A nénikéje által írt levélben foglaltakra támaszkodva sötétkék szemeit egy a ruhájához passzoló ezüstösen csillogó szemhéjpúderrel emelte ki, telt ajkait pedig egy halovány barackos árnyalatú rúzzsal tette hangsúlyosabbá.

A hálóterembe visszatérve már a szobatársai is lázasan készülődtek a bálra. Lyra az ágyához sétálva előhúzta a Narcissa által küldött estélyiét rejtő hosszúkás dobozt az ágya alól majd kivette belőle és az ágyra terítette a ruhát. A világosszürke spagetti pántos ruha első ránézésre talán egyszerű darabnak tűnhetett, ha azonban Lyra felvette a szürkéskék színű lágy esésű szoknya minden lépésénél lázasan örvénylett körülötte ezzel pedig azt a hatást keltette, hogy nem is könnyű muszlin anyagból, hanem az esőre álló borongós novemberi égboltból lett volna kiszabva.

Miután magára öltötte az estélyiét és a magassarkúja is a lábára került indulás előtt még egyszer utoljára végigjáratta a tekintetét a szobán, szemei pedig megakadtak a halvány rózsaszín ruhája cipzárjával bajlódó Pansy Parkinsonon.

- Lassabban vagy még a végén elszakítod – csóválta a fejét rosszallóan majd a lány háta mögé sétálva egy óvatos mozdulattal felhúzta a cipzárt.

- Kösz – suttogta Pansy mire a lány csak egy aprócska bólintással felelt.

- Ha gondolod segíthetek megcsinálni a hajad – motyogta zavartan mivel ez figyelmes gesztus még őt magát is váratlanul érte.