Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Az meg ki?

Miután ki szálltunk az autóból, ki szedtük a bőrőndömet és indultunk be a toronyba.
A torony belülről csodás volt. Kivűl is gyönyörű, de innen! Még szebb.
Be szálltunk a hatalmas liftbe.
-37. emeletre.-mondta apukám.
Majd a lift !magától!,gomb nyomás !nélkűl! elkezdett fel-felé menni. A kilátás nagyon pazar volt. Lassacskán a házak teteje is látszódott.
Majd a lift megállt és a szemünk elé tárúlt egy előszoba(?) féleség. Nagy volt. Hatalmas.
-Gyere Oli!- Majd aput követve be értünk egy kanyarba, hirtelen hangzavar csapta meg a fülem.
Majd mikór oda értünk a hang forrásához, hirtelen elhalkult minden(ki). És ott voltak! Teljes egészébe a Bosszúállok! Uristen.
Majdnem elkezdtem ugrándozni.
De csak szerencsétlenül álltam ott, le fagyva és próbáltam magam lenyugtatni.
-Sziasztok...-Intettem eggyet szerencsétlenül.
-Szia!-köszöntek egyszerre,amitől kicsit meg ijedtem.-....-ez...elég kínos pillanat volt. Csak álltunk. Deeee....sajnos nagyon utálok csöndbe maradni
-Öhm apa...-törtem meg hirtelen a csendet, amitől mindenki kicsit össze rezzent.
-Igen?
-Hol lessz...a szobám?-tettem fel a jogos kérdést.
-Majd mutatom!-szólalt meg hirtelen vasember. Majd oda jött.
-Tony Stark-nyujtotta a kezét, majd félénken kezet ráztam.-Olivia Strange...-mondtam.
-Szóval Olivia....gyere meg mutatom a szobád.-Majd Mr.Starkot követve elmentünk egy kis folyósóra.
-Apád mondta?-tette fel a kérdést.
-Mégis mit?-ez meg miről beszél?
-Azt,hogy a kereszt lányom vagy.-mondta egy vállrántással, majd kivett egy kulcsot a zsebéből és kinyitotta a folyósón lévő utolsó elötti ajtót.
-Hogy mi? Én?
-Igen, te.
-Neeee. Tényleeg? Aztaaaaa
-Ügye milyen menő? Zseni, milliomos, playboy és emberbarát, Tony Stark a keresztapád. Annak én nagyon örülnék.-hogy ennek mekkora egója van. De mégis, nagyon szimpi.
-Igen nagyon jó.-majd fel kapcsolta a villanyt a szobába. Ami egyszerüen. Csodás volt!
Hatalmas ablak, terasz, francia ágy, kandalló, gardrób(!!!!), egy kényelmesnek tűnő szék, babzsákok. Egyszerűen,mintha nekem tervezték volna.
-Ez csodálatos-mondtam lélegzet vissza folytva
-Ja. Szerintem is. Apukád azt mondta ez a szoba tetszeni fog. Bár én erősen ellenkeztem,hogy itt legyél. Pont itt.
-Miért is?-kérdeztem.
-Mert a kölyöknek melleted van a szobája.
-A kinek?
-Rugdalózós-nézett rám, hátha így már le esik. De én még mindíh értetlenül néztem rá.
-Jahj Olivia! Pókember!-hát az meg ki?
-Az ki?-kérdeztem, ujjabb értetlen arcal.
-Nem tudod ki Pókember? Hála az égnek.-Emelte Mr.Stark az ég felé a szemét.
-De miért, Mr.Stark? Mivan Pókemberrel.
-Hány éves vagy?-tette fel az értetlen kérdést.
-17.Miért?
-Mert Pet...vagyis Pókember,meg 18. Azért.
-Szóval...-tartottam egy kis hatás szünetet-annak ellenére,hogy nem is ismersz,nem tudod milyen az ízlésem fiúkkal kapcsolatosan...Féltesz?
-Igen. De csak közlöm veled,hogy azért engedtelek ide,mert apád azt mondta,hogy meg tudod magadat védeni és,hogy biztos nem fogsz Pókemberbe bele szeretni.-akadt ki Mr.Stark. Jogtalanul,mivel azt sem tudom, ki az a Pókember!
-De Mr.Stark én nem....
-Ne Mr.Starkozz. Hívj Tonynak vagy kereszt apunak vagy aminek akarsz.-mondta kissé ingerült hangon.
-Khm...szóval akkor...Stark bácsi-találtam ki a nagyon random nevet,amin mintha mosolygott volna. De csak mintha.-Köszönöm a szobát. Gyönyörű és hatalmas. Nagyon tetszik-mentem oda hozzá,majd meg öleltem,amin meg is lepődött és kezdett eltolni maga melől, de én még erősebben öleltem.
-Jól van köjök-tolt el magától véglegesen.-pakolj ki és menj aludni! Holnap nagy nap lessz.
-Rendben Stark bácsi.-mosolyodtam el. Majd ki sétált az ajtón.
-Hát ez szupi!-Majd be ugrottam a francia ágyba. A pakolás még rá érhet holnap.
Pár perc múlva már el is nyomott az álom....