Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Tina Stark

Amikór valaki le nem ült mellém...

-Hali!-köszöntött egy élet vidám lány. Egyfolytába mosolygott, ez nagyon szimpi.
-Öhm...hello!-köszöntöm vissza,picit szerencsétlenül.-Öhm...ki vagy?
-Ja persze, engem még nem láthattál. Tina Stark-nyújtott kezet. Bár ìgy jobban meg nézve...tényleg hasonlít Tonyra.
-Olivia Strange-fogtam vele kezet,mire mind a ketten elmosolyodtunk.
-És...-kezdte Tina-Milyen a torony?
-Fhuu. Hatalmas és gyönyörű,meg modern!
-Igen apum, csak a modern dolgokra hajt,amik általában jól néznek ki.-mondta picit szégyenlősen.
-Értem...kérsz forró csokit?-kérdeztem Tinát.(csak,hogy picit tereljem a témát,mert nem volt túl örömmel teli)
-Uhhh. Iiiigeen.-Mondta Tina kicsit nagyobb frekvencián a kelleténél.
-Jól van, ne visíts!-mondtam nevetve-készítek.
-Kökkkiiii-majd el idultam forró csokit készíteni.
-Mit isztok?-Jött le Amerika kapitány
-Öhmm-öhmögtem zavaromban. Hisz ki nem lenne zavarba ha Amerika kapitány ott állna mellette,teljes élet nagyságba?-Forró csokit...
-Uhhh. Én is kapok?-Kérdezte gyerekesen(???)
-Persze.-mondtam a levegőt ki fújva-inkább készítek mindenkinek!-mondtam. Majd elővettem egy nagy kancsót. Amibe teát szoktak forralni. Hát,most nem az lessz benne.

Miután meg csináltam a forró csokit, szép lassan az emberek is felkeltek. Tinával mi már az asztalnál ültünk,miközben azt terveztük hová megyünk ma eggyüt,hogy jobban meg ismerjük egymást.
-Látom egymásra találtatok-mondta Strak bácsi.
-Igen!-mondtuk egyszerre miközbem mosolyogtunk.-Elmehetünk ma apu? Tudod Viával egy picit beszélgtni a városba vagy a parkba.
-Hát...-kezdte Tony. Gondolom nemet mondott volna. De...ki tud ellenálni a bociszemnek?-Jó rendben!-tette fel a kezèt,jelezve,hogy meg adja magát.
-Whahahaa.-"kacagtam" ördögien-köszönjük!-mondtuk egyszerre,majd szaldtunk a lifthez mert elmentünk fel öltözni. Ma jó idő van, nyári. Ezèrt egy piros vitág mintás egyberuhát húzok. Tina meg egy kék egyberuhát.
Szaladtunk volna ki az ajtón amikór Tony vissza húzott minket.
-Hé,hé! És mikorra beszéltül meg,hogy haza jöttök?-kérdezte Tony felvont szemöldökkel.
-Hát... az úgy volt,hogy
-Na neem kislányom,nem sötétitesz itt nekünk.-jött oda apa is.
-Ahj...jól van. Akkor...délután három óra?-kérdeztem-csak azért,mert elmennénk piknikezni a parkba.-emeltem fel a kosarat
-Rendben! De egy percel se késöbb-avval ott hagytak mineket. Majd Tinával egymásra néztünk,elmosolyodtunk majd amilyen gyorsan csak tudtam,ki nyitottam az ajtót.

Majd meg csapott a kellemes nyári szellő.