Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Padavan izé meg Sif

-Akkor tanìts! De apu....-jutott eszembe valami
-Igen?
-Mikór volt az-az autó baleset...-itt nyeltem eggyet nehogy sírjak.-akkor...történt valami...
-Mi?
-Elütött ügye az autó és én...elképzeltem,hogy megáll az idő,hogy mindenki jól van. Majd...ki nyitottam a szemem és minden rendben volt aztán, megint balesett lett. Ezt én csináltam?
-Nem....én...
-De...ha...ezt te csináltad. Akkor miért nem akadályoztad meg?- álltam fel idegességemben.
-Olivia! Te is tudod miért. Hisz elmagyaráztam már! Felesleges lett volna meg akadályozni! Meg történt volna minden féle képp! Mondtam! Át pörgettem minden variációt! És az,hogy te ezt érzékeltek az csak azért volt mert, a lányom vagy. És most. Kérlek higgadj le. És ülj le. Hozok vizet.
-Rendben. Hozz.-azzal ki ment a szobámból. Én meg rá dőltem az ágyamra háttal.
-Na milyem dzsedi tanoncnak lenni?-jött be Parker.
-Ha. Ha. Ha. Nem vagyok padavan te ős barom!
-Na miért nem? Hisz apukád tud olyan menő dolgokat csinálni a kezével.-majd elkezdett hadonászni. Én meg hangosan fel nevettem.
-Jól van Star wars fan, gyerek! Meg adom magam. De ne mond el senkinek,hogy padavan vagyok. Rendben?-tartottam fel a kis ujjam
-Ígérem.-majd feltartotta a kis ujját.
-Oké.-nevettünk fel mind ketten.
-De héj. Te mikór tudsz majd ilyeneket csinálni?
-Ha ez meg nyugtat akkor kb...két év múlva.
-Ez hülyeség. -jött be apa-A tudást örökölhetted. Szóval ha ügyes vagy fél év.
-Csak?-kérdeztem meglepődve.
-Nem lehet tudni. Az idő relatív. Lehet,hogy egy hét múlva már tudsz. De lehet,hogy holnap utánra...
-Hm, redben. Értem.-szakítottam félbe.

--------------Nap lementekór--------------

Éppen mentem volna fürdeni, mert a mai "tanóra" apuval elég nehéz és fárasztó volt.
Léptem volna be a fürdőbe mikór hirtelen kinyilott az ablakom,magától! És be jött rajta valaki.
-Olivia! Te vagy az?
-Maga...Maga kicsoda?
-A nevem Sif. Asgardi.
-Aha.
-Thor a barátom.
-Ohhh-eszméltem rá.-és...mi szél hozott ide?
-Ez.-Majd elővett egy nyakláncot ami kéken világított.-Ebben a nyakláncban helyezkedik el a tér köve egy végtelen kő. Strange kénet tudnod kell róla miez. Jól vigyázz rá! Hatalmas képessége van.
-Aha. És ezt. Most nekem akarod adni?-nevettem fel
-Ebben mégis mi a vicces föld lakó? Ez egy komoly dolog. Vigyázz rá!-szidott le.
-Oké.- ráncoltam össze a szemöldököm. Majd oda adta a nyakláncot.
-Viszlát föld lakó.-ment volna ki az ablakon. De vissza fordult.-Te vagy a kiválasztott. Ne feledd! Ha egy Isten egy nap itt lenne és elakarná venni. Az életed árán is vigyázz rá.-Avval el hagyta a házat.
-Mivan?-mondtam ki. Ezt most elkéne mondanom valakinek? De kinek mondhatnám el? Apának? Nem. Stark bácsinak? Soha.
Peternek? Nem hinném.
Akkor kinek?
Kinek mondhatnám el,hogy egy végtelen kő birtokában vagyok?
Apunak van egy köve de...Ő el is venné tőlem és eldugná mert,félt.
Meg....
-Ohhh-csaptam rá a felyemre-hát persze!-Eszembe jutott,hogy Viziónak is van egy köve.
Oda kénne mennem hozzá és így:-Csá Vizió, képzeld én nekem is van egy végtelen kövem. Fogalmam sincs,hogyan kell használni. Kacsázunk?
Gyorsan meg ráztam a fejem. Hogyan juthat egy ilyen hülyeség az eszembe? Majd gyorsan kirohantam a szobámból a nyakláncal eggyütt amit, nem nagyon mertem fel húzni.
Rohantam a lifthez ,mert tudtam Vizió ilyenkór még nem alszik. 
-Jarvis-szálltam bele a liftbe.
-Igen Ms.Strange?
-Hol van Vizió?
-A szobájában.
-Oh.-szálltam ki a liftből.
Majd rohanni kezdtem Vizió szobája felé. Elkezdtem kopogni. Sokat de halkan nehogy valaki meg halja.
-Igen?-Dúgta ki(szószerint. Nem nyitotta ki az ajtót. És úgy)
-Hát.-majd elé tartottam a nyakláncot.
Viziónak kitágúlt a szeme.
-Mondtad már valakinek?
-Nem. De azonnal hozzád jöttem. Apuval....nem éppem vele kéne megtárgyalnom.
-Gyerebe azonnal!-majd ki nyitotta az ajtót. Gyorsan be mentem a szobába.
-Meséld el. Hogyan kerűlt hozzád.
Majd el mondtam mindent, töviről-hegyire.
-Oh...-fejtette ki bőven a véleményét.-Loki el akarja tőled lopni-suttogta.
-A ki? Ki az a Maki?
-Loki! Nem Maki,Loki. Ő egy...
Hagyjuk. Olivia. Mostantól a Kő. A Te birtokodban van. Vedd ki nyakláncból a követ.
-Minek?
-Hogy megtudjuk mi a célja veled
-Oké....-majd ki vettem a követ. A kezembe vettem. Hirtelen égető érzést kezdtem érezni.A kő elkezdett süllyedni. Bele kezdett mélyedni a kezembe.
Elkezdtem sikonyálni. De Vizió be fogta a számat,hogy ne halják ahogy sikonyálok.
Lassan már a könnyem csúrgott a fáldalomtól. Majd az égő érzés egyszer csak abba maradt.
Rá néztem a kezemre. A kezembe volt a kő. És szószerint. Benne! Kis kőr alakú. Benne a kezembe.
-Beléd fort.-mondta Vizíó.
-Vettem észre.-mondtam meg illetődve.-És most?-kérdeztem.
-Nem tudom. Kérdezd meg apádtól...