Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

🎃Halloweeni különkiadás 2/1

Kitártam az ajtóm. Ami fogadott az hihetetlen volt.
Minden ragyogott. A szobám tele volt fényekkel. Az ablak kitárva és be jött a hűvös, de kellemes novemberi szél.
-Ez gyönyörű-kaptam oda a szám elé a kezem. El is érzékenyültem.-De ki...? Ki csinálta ezt?
-Hát....-dugta a zsebébe a kezét Peter. Ami nem is ált olyan rosszul neki.-Gondoltam mielőtt elmész. Csinálunk egy ilyet. Persze én diszítettem de...a többiek is bele segítettek az égőkkel.
-Peter. Ez-ez gyönyörű.-Majd meg fordultam és meg öleltem. Hogy mi volt ez a hirtelen ölelés? Magam sem tudom csak, hálás vagyok Peternek,hogy törődik velem.
Az ölelésemen meg lepődött de, viszonozta. Így álltunk még egy ideig. De én nem akartam elengedni, azt akartam,hogy itt legyen vigyázzon rám. Itt legyen és érezzem az illatát. Itt legyek az ölelő karjaiba. De aztán rá jöttem...,hogy a szerelem csak egy oldalú.
Mikór erre rá jöttem, gyorsan elengedtem Petert.
-Köszönöm ez, ez nagyon szép.
-Nincsmit. Az ilyen jóbarátokért bármit.-csak barátok? Ennyi vagyok csak neki...? Ahogy ezt kimondta hirtelen keserű ízt éreztem a számba.
-Baj van?-lengedte meg előttem Peter a kezét.
-Persze csak...öhm...nagyon el nézelődtem hisz, a szobám gyönyörű. De akkor-csaptam össze a kezem.-pakoljunk!
-Redben. Miben segítsek?
-Hát...a ruháim össze pakolósába egy börőndbe. Már amit szívesen el viszek....-majd elővettem azt a bizonyos böröndöt. Végülis evvel jöttem ide...
Hirtelen könnyek gyűltek a szemembe. Elfordítottam a fejem nehogy, Peter meglássa.
Majd gyorsan le töröltem egy kósza könny cseppett.
-Baj van Lia?
-Ja nem. Csak ez a hülye börőnd tele van porral.
-Ja jó.
Majd elkezdtünk pakolni. Ki a ruhákat amit szívesen viszek.
Ami igazából farmerból meg polóból állt. Peterrel sokat nevettünk. És ezt nagyon meg becsülöm mert, nem lessz több alkalom,hogy Peterrel beszélgetek.
.....
Már össze pakoltunk mindent, készem álltunk a vásárlásra,ki is mentünk Happyhez. Be pakoltunk majd, elmentünk a plázába.
-Aztaaa Peter!!!-rángadtam szegénynek a kezét miszerint, valami nagyon jót találtam.
-Igen?-furdult oda nevetve. Hogy ez mennyire fog hiányozni....
-Öhm....-kicsit el szonytyolódtam. De nem engedem,hogy ez elromtsom mindent. Én boldog akarok ma lenni és nem, egy CF-es beteg lány.
-Hahó! Itt vagy? Föld hívja Olivi Stranget!
-Ja persze! Nézd Peter!-Mutattam rá egy égő sorra amin unikornisok lógtak.
-Miez? Ez? Neked tetszik?
-Iggeeeeen! Naoon cuki!-visongtam ,mint egy öt éves.
-Redben. És nem fogsz félni ha ezek este bámúlnak téged?
-Miiii??? Ne mááár. Ezek unikornisoook! Nem Momók te butus!
-Jól vanna. -majd meg csörrent a telefonom.
-Bocsi!
-Semmi vedd fel nyugodtan.
-Köki-mosolyodtam el majd, elhúztam a zöld ikont.
-Hallo?-szóltam bele
-Jónapot! Olivia Stranget keresem.
-Én vagyok az! Mondja kérem.
-Hölgyem. Maga meg gyógyúlt.-ahogy ezt az orvos ki mondta. Hirtelem meg szédűltem. Meg kapaszkodtam egy állványba.
-Tessék??
-Hölgyem. Ma magába raktunk egy csippet reggel ha, emlékszik. Ez a csipp segít,hogy lássuk a minden nap. Hogy, hogy van.
A csipp. Ebben a per pillanatban azt mutatja,hogy maga tökéletesen jól van. Kérem ahogy vissza ért a rendelőbe. Jöjjön egy kivizsgálásra.
-Értem...-mondtam teljes sokkba.-viszlát!-majd le tettem a telefont.
-Baj van?-jött oda Peter.
-Ellenkezőleg. Az orvos...azt mondta. Nem vagyok már CF-es...
-Tényleg?-örült meg Peter. Majd annyira meg örült ennek,hogy meg ölelt!
-Öhm...Peter-jöttem zavarba
-Ja, boccs.-húzódott el. És mintha zavarba jött volna. De ez egy hülyeség.
-Semmi baj...csak meg lepődtem. De azt mondták mennyek el egy kivizsgálásra. Szóval...elkisérnél?
-néztem fel mogyoró barna szemeibe....
-Hát persze. -józanított ki Peter a szemébe bámulásból.
-Mi?-ráztam meg a fejem.
-Eljövök. Elkísérlek.-majd nevetve bele túrt a hajába.
-Oké...-jöttem zavarba.
Hogy a francba csinálja ezt? Minden tizedik percbe zavarbahoz! Utállak Peter Parker!

*vizsgálat után*
Már benn voltam a saját szobámba fenn a toronyba. Csak bámúltam a plafont ami szint úgy,mint minden más tele volt égő sorral. Olyanok,mint a csillagok. Kis fényes pontok az égen amik olyanok, mintha meg foghatóak lennének ha, sokáig nézed őket.
Csak néztem és gondolkoztam azon, amit az orvos mondott.
,,-Hölgyem. Ez a betegsége, pchihológián alapul. Az elmúlt években annyira sok fájdalom érten,hogy beteg lett. De elég már egy kis boldogság és az Ön szervezete kivállóan egézséges.
Ez a Peter, aki itt van kinn. A ön barátja? Mármint...tudja,hogy...
-Nem-válaszoltam szomorúan.
-De tetszik magának nem? Ha igen, ezért boldog,mert a szerelem boldogságot okoz ha, jó dolgok történnek benne. Ha rossz dolgok történnek Ms.Strange...-halkult el az orvos hangja.-Akkor vissza fog esni a betegségbe"
-Hogy a francba történhet ez meg pont, velem. -Vágtam oda egy párnát a falhoz.-Miért velem?-sírtam el magam.
Majd nyílt az ajtó és be jött rajta apu. Aki meg ölelt és szorosan magához húzott
-Shh. Ne sírj Lia.-simogadta a fejem- Meg oldjuk ezt is. Rendben?
-De,hogyan apu,hogyan? Hogyan lehetnék mindíg boldog?-Ezen elgondolkozott. De nem sokáig.
-Ön kontrollal.-válaszolt egyszerűen.
-Mivan? Mivel?-néztem fel.
-Olivia. Elkezdelek tanítani. Ahogy engem is tanítottak. -Mi?-
-Mire?
-Erre.-majd fel állt és elkezdett meditálnk. Pár másodperc múlva fel emelkedett. Majd keresztbe tette a kezeit amit szét is tett. Szép lassan. És a nyaklánc ami rajta volt, elkezdett zölden világítani....