Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Váratlan látogatás

-Mit csinálsz?-kérdezte Will egy idő után.
-Meg ölelelem a bátyám.
-De Viola...a három lépés...
-Nem érdekell...és...meg gyógyúltam.
-Honnan tudod?-kérdezte kisírt szemekkel, nevetve.
-Mert azt mondtam.-válaszoltam.
-Akkor rendben.-majd át ölelt, mostmár Ő is.
Csak ültűnk és öleltük egymást, néha el sütöttünk pár, rémes pojént. Az idő csak telt, csak beszéltünk és beszéltünk. Nem érdekellt semmi. Csak az,hogy tudom, van testvérem és,hogy erre vártam mióta az eszemet tudom.

Másnap reggel Will ágyaba ébredtem, miközben át ölelem,mint egy plüss macit.
-Will...fel kéne kellni.-szólaltam meg.
-Minek is?-kérdezte nyüszögve.
-Mert meg látogatjuk Jamest.-mondtam, csak úgy,mintha ez minden napi lenne.
-Te normális vagy?-kérdezi vissza reflex szerüen.
-Tökéletesen normális vagyok. Oda teleportálunk, szóval siess az öltözéssel!-tapsoltam kettőt. Majd fel álltam az ágyból.
Mielött kimentem volna az ajtón meg fordultam.
-Fürödj is meg, és tegyél meg minden óvintézkedést,mert sokáig leszünk ott.-mondtam,majd ki sétáltama az ajtón.

Beszaladtam a szobámba, és mostmár tudom...újra egézséges vagyok.
Elégedetten fújtam ki a levegőmet,majd el kezdtem kutatni a ruháim között. A választásom a S.H.I.E.L.D.-es pulcsim és egy fekete gatya volt,meg persze az elengedhetetlen napraforgós bakancsom:

Igen eléggé fekete nap ez. Vagy inkább húzzak szineset? Na midegy.
Gyorsan le fürödtem, fésülködtem stb...
Aztán fel öltöztem.
A ruha átgondolásra kedvem nem volt és időm se, ugyanis Will kopogott, nem inkább dörömbölt az ajtón.
-Hallooood CsipkeJózsika! Ébredj föl a száz éves alvásból! Megyünk!-kiabálta az ajtó mögűl.
-Azt nem döntöd egy Fülöp! Ugyanis nem a lovad,hanem én vagyok a közlekedési eszköz!-kiabáltam vissza reflexből- Amúgy be jöhetsz!-mondtam utólag.
Majd be nyitott Will. Hm..neki is feket napja van. Akkor rendben vagyok. Majd el mosolyodtam.
-Hol is laktok?-kérdeztem.
-New York. De James ügye külön lakik. Csak tudod, "Európában" van.-válaszolta macska körmöt mutatva.
-Azon belűl?-forgadtam meg a szemem.
-Tudod hol van a Stark torony nem? Na az mellett van egy kávézó a CaféJulië. És az mellett van egy épület, az mellett még egy, az mellett még egy. Na ott lakunk.-mondta.
-OTT LAKTOK? Naponta mentem el mellett,mikór még a toronyba laktam ,miért nem mondtad elöbb?-rivaltam rá
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-Jól van. Akkor inkább fel hívom Happy-t,hogy vigyen el. Utána szentem vissza jövök,miután be "köszöntünk" Jamesnak,majd szó nélkűl le lépek innem haza. Stark majd ki magyaráz.-mondtam.
-Na akkor, Happy készen állsz?-mondtam,ahogy Thor szokta mikór vissza megy az otthonába ,vettem elő a telefonom és már hívtam.
Kettő csengés után fel is vette.
-Szia Olivia!
-Happy téged választalak!-mondtam,mintha a Pokemonban lennék.
-Mi? Ez valami prank? Mivan veled? Sok volt az oxigén? Tudod mit, érted megyek és haza hozlak,majd Stark gondoskodik rólad.-mondta.
-Heheheee.-mondtam a telefonba,majd kinyomtam a telefont.
-El intézve.-néztem őrűlten Willre.
-Hát, te nem vagy normális.-nevette el magát.
-De legalább eljön és elvisz. Ez a lényeg nem?
-Végülis de.
Majd leült az ágyamra és rádőlt. Becsukta a szemét és szuszogott.
Én meg gondolkodás nélkül rá ugodtam az ágyra Őt fel pattintva.
-Hüllyeeee.-lökött meg.
-Köszi!-nevettem. Majd benyitott Happy.
-Na gyere haza viszlek.-mondta. Majd fel vonta a szemöldökét.-Ki ez? A pasid? Be pasisztál míg a korházban voltál vagy mi? Mivan veled? Azt hittem,hogy macskás néni leszel,hisz multkór még ezt mondtad!-akadt ki Happy.
Én meg nem bírtam tovább, elkezdtem hangosan nevetni.
-Happy...-nevettem tovább.
-Na szóval.-fejeztem be.
-Will Ő, itt Happy a magán sofőr és testőrőm vagy mi.-néztem Willre.
-Happy Ő, itt Will a féltestvérem.-néztem Happyre. Mire a szemöldöke szinte a homlokán volt.
-Azt hittem,hogy ez csak mese,hogy apád kavart még egy nővel...hát...akkor rendben.-mondta.
-Happy...elvinnél a New Yorki CaféJuliëba?
-Persze..., de minek?
-Mert a közelében lakik a másik tesóm, Will ikertesója.-mosolyogtam.
-Ikertesó is van?-hüledezett Happy.
-Igen, de nyuuugi. Hisz ismered. Hisz Ő James.
-Az a James? Aki Európában van?
-Nincs Európában...
-Erre mostmár én is rá jöttem.-csapott idegesen Happy a combjára.
-Ja és még valami. Megint meg gyógyúltam...szóval go home, haza megyek. Majd össze pakolok,miután meg látogadtuk Jamest.
-Oké...Akkor menjünk.

Egy óra múlva már a kávézónál szálltunk ki ,a kocsiból.
-Szerintem...vegyünk valami kávét. Hisz James szereti a kávét. Te Will?
-Hát...nem nagyon ihatok, de tudom,hogy egy kevés meg engedhető válaszolta.

Pár perc múlva már három kávéval,három csokis muffinnal, egy forró csokival és egy sajt tortával indultunk el.
A muffint a családnak meg a kávét, a többi az enyém.
-Akkor menjünk.-fújtam ki a levegőt idegesen.
-Rendben.-modta Will.

Már vagy öt perce ott álltunk az ajtó elött,de nem mertem meg nyomni a csengőt.
-Na mi lessz?-kérdezte Will.
-Mivan,ha nem örül nekem anyukád? Vagy az öcséd?-(James 1 percel fiatalabb Willnél)-Vagy nem tudom? Egykikük se?
-Ne parázz majd ennyit! Kockátass néha! Csak nyomd meg!-mondta.
Majd gyorsan le nyomtam a csengőt.
Pár másodperc múlva egy gyönyörű nő nyitott ajtót, aki kb a negyvenes éveiben járhatott.
Ahogy meg látta a mosolygó Willt kitágúlt a szeme,majd rám nézett.
-Ja-james!-kiabálta hátra.
Majd meg jelent James az ajtóba.
Amint meg látta a párosunkat, neki is döbbenet űlt ki az arcára.
-Há-hát ti?-kérdezte.
-Váratlan látogás.-mosolygott továbbra Will.
-Gyertek beljebb...-mondta Will anyja. Aki az én...mostoha anyám? Nem tudom.
Le tette Will a kaját a konyha púltra,majd oda jött hozzánk,mert mi ott ültünk egy asztalnál. Kicsit szorongva, de mosolyogtam.
-Na és...hogy vagytok?-kérdezte Will. Ezt lehet nem kellett volna,mert Will anyjának össze szűkűlt a szeme és idegesen az asztalra csapott.
-Will Newman! A korházban kénne lenned,hogy szedd a gyógyszereid! Erre idehozol egy lányt! Már megbocsáss-fordult felém- aki szint úgy CF-es!
-Elnézést...-szóltam közbe. Majd mint a hárman felém fordultak, Will anyja akinek a keze az asztalon támaszmodott, Will aki lazán állt, meg James aki az egyik szék tetejére támaszkodott.
-Tessék.-mondta Will anyja.
-A nevem Olivia Strange...-mentem oda, kéz fogásra nyújtva a kezem.
Will anyukája eltáltotta a szájat a döbbenettől...