Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Irány haza vagy CF?

Este elég rosszúl aludtam.
Folyamatosan köhögtem, volt,hogy valami fehér jött fel.
Nem szóltam az orvosoknak különben, nem megyek haza. És ha, nem mehetek haza, Petert sem találhatom meg. Vagy haggyam? Hagyam apára és Tonyra?
A nagy gondolkozásomat csak a köhögésem szakította félbe. Most nagyon,nagyon durván köhögtem, úgy éreztem mindjárt meg fulladok.
Majd egy gombot meg nyomva hívtam orvosokat.
Akik azonnal itt is voltak.
Mikór nyitották az ajtót pont akkor jött fel valami nyálkás trutyi. Amit zsepibe köptem.
Az orvos mintha lefagyott volna miközben ezt látta majd,mintha ézhez tért volna kinyitotta az ajtót és ki kiabált.
-Azonnal ide! Kivizsgálást Olivia Strangnek! Azonnal!-majd orvosok jöttek, hárman vagy négyen rohantak be. Aztán csak vittek és vittek. Majd be értünk egy szobába ahol egy csomó ismeretlen orvosi műszer fogadott.
Majd jött egy férfi be az ajtón.
-Jónapot a nevem Dr.Williams.
-Jónapot!-köszöntem vissza.
-Nyissa nagyra a száját.-majd az orvos utasitáira halgatva kinyitottam a szám. Majd az elkövetkezendő 2 órában ez volt. Minden féle műszerekkel és egyéb mással vizsgáltak. Majd az orvos elment 5 percre majd, vissza jött.
-Redben. Az én munkám itt véget ért.-mondta az orvos majd, le vette a kesztyűjét.-hölgyem. Volt valaha sújos betegsége?
-Nem, soha-válaszoltam rosszat sejtve.
-Hölgyem...sajnálattal közlöm,hogy önnek cisztás fibrózisa van. A szüleit már értesítettük. Az elmondottak szerint negyed óra és itt lesznek.
-AZMIAFRANC?
-A cisztás fobrózis általában kisbaba kortól van. Vagyis a gyermek születésével jár eggyütt, két egézséges szülőnek is lehet egy beteg gyermeke. Ennek az esélye 1:3000. Vagyis szinte minden 3000. gyerek cisztás fobrózissal születik. Ez genetika hölgyem.
Nem tudom önnek ,hogyan és miért, lett ilyene. Átkell néznünk a születési vizsgálatokat.
A cisztás fibrózis nem fertőző, csupán a többi tüdő betegre. Tőlük két méternél közelebb nem mehet. Röviden ennyi a cisztás betegségről. Ez ellen nem nagyon tehetünk. Valakinek halálosan erős ez a betegsége. Önnek nem,inkább gyenge. De nagyon vigyáznia kell. Most vissza kisérjük a szobájába és majd,reggel mindent átbeszélünk. Jó éjszakát!
Le sokkolva, le tőrve tértem vissza a szobába.
Pár perc múlva apu nyitott be.
Nem mondott semmit csak oda jött és meg ölelt. Én meg csak hagytam,hogy a könnyek le folyannak az arcomon.
-Miért én apa? Miért?-kérdeztem sírva.
-Nem tudom...de nyugodj meg,nem lessz baj.-simogadta meg a hátam.
-Apu, igérj meg valamit holnaptól.-tóltam el magamtól.
-Mondjad.
-Meg igéred,hogy megkeresítek Petert?
-Olivia.
-Igen?
-Petert már meg találtuk. Egy műszer segitségével. Tony már érte ment.
-Tényleg. Meg találtátok Petert? Uristen....-majd apához bújtam és szorosan magamhoz öleltem.-köszönöm-súgtam oda neki.
-Figyelj Oli. Most nem Peteről van szó. Ügye? Most nem vele kell törődnöd.
-És Tina? Ő már tudja mivan velem?
-Igen. Mindenki tud már,mindent.
-Király, alig vagyok pár napja itt de, mint kiderűlt. Tüdő beteg vagyok! Hát ez. Briliáns!
-Oli! Nyugodj meg. Meg oldjuk, ahogy minden mást is. Érted?-pusziltam meg a fejem búbját.
-Igen. Értem. De apa....
-Igen?
-nem akarok....meg halni...-sírtam újra el magam.
-Hé, hé. Nem fogsz. Inkább aludj eggyet. Jó? Megyek. Én is fáradt vagyok. De reggel minden jobb lessz. Rendben?
-Ígéred?-tartottam fel a kis ujjam.
-Igérem-majd össze kulcsoltuk a kis újjunkat.
-Aludj jól Oli!
-Te is apa!-majd ki ment az ajtón, maga után a villanyt le kapcsolva.