Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Bezárva

És bejött rajta Mr.Wong. Mr.Wong?? Mégis mit keres itt?
-Öhm...jónapot?
-Üdv Ms.Strange.
-Ha szabad kérdeznem,mit keres itt?
-Önt természetesen,mint mindenki más.
-De...ön csak a fizika és kémia tanárom volt...-magántanuló lettem a CF miatt...:(
-Nem,ez nem teljesen igaz...
Az apjának a "segédje" és tanítója vagyok.
-Oooh...hát ez...remek. És mit akar? Ha szabad ìgy fogalmaznom...
-Ajándékot adni...Karácsony van. Vagy volt. Nem?
-De...igen.
-Hát,rendben. Az ajándékom az,hogy tanítom. Az apja helyett. Ő még jó ideig nem lessz itt,arról biztosíthatom. Nem tudja magát tanítani.
-Ő kért meg?-kérdeztem meg,remémykedve.
-Nem. Nem Ő kért meg. Én csak tudtam a kiképzéséről. És miután az apja elment. Úgy gondoltam én tanítom tovább.
-.....-Gondolkoztam rajta. Jó ötlet ez?-Hát. Rendben. El fogadom. És köszönöm.
-Én köszönöm.-avval az ajtó bezárúlt és engem meg elnyomott az álom...

Másnap reggel egész frissen és üdén ébredtem. De várjunk csak. Ha a tanárom Mr.Wong. Egyaltalán mikór fog tanítani?
Ahj. Férfiak. Hihetetlen,hogy ilyenről elfeledkeznek. Akármilyen képességüek is, a memóriájuk ugyan az.
Kikeltem az ágyból és elmentem a mosdóba.
Meg mostan az arcom,(továbbra is undorodva),kifésűltem hajam, majd fog mosás. Aztán kikeresünk valami öltözéket:

Ez ilyen...semmilyen,orvosi,beteg ruha. Nekem tetszik. Ez van. Ezt kell szeretni.
Be tettem az orrkanült, de elötte ellenőriztem az áramlás mérőt.
Majd körűl néztem a kihalt orovosi szobámba. Lehet van egy égő fönt amin unikornisok lógnak, de ezek a fehér falak...
Nem is tudok rájuk,mit mondani.
Talán azt,hogy azt tükrözik,hogy itt a vég. Talán az a jel mondat jó lenne ide,hogy ,,Ki ide belép,hagyj fel minden reménnyel". Na igen, ki kéne írni a korház tetejére. Azt sugározzák,hogy itt a halál,a vég.
Veszek egy nagy levegőt,majd meg érzem a korház fertötlenítős,hipós szagát. És közben hallgatom,ahogy az oxigén próbál túl jutni a nyákon,ami bennem van.

Majd oldalra pillantok,majd meg látom Peter és Emily ajándékát.
Oda megyek és elviszem az ágyhoz. Fel ülök török üllésbe,majd lassan kinyitom a dobozt. A dobozban egy boriték van. Kinyitom és találok benne egy csomó képet. Ami a szobámba volt. Könnyekkel küszködve ki vettem a képeket és eggyen ként át néztem őket. Az első fotót, akkor készítettem,mikór kiszálltam a kocsiból,mikór a tornyhoz érkeztem. A másikat Emilyről és rólam. Majd a kép,ami a kedvencem. Mindeki réműlt fejet vág a képen, a szobámba vagyunk, emlékszem aznap apa tanított nekem előszőr és mindenki fejvesztve rohant a szobámba. Elég vicces látványt nyújtott. És még sok másik kép... Gyorsan le törőltem a könnyeim,majd körbe néztem.
Gyorsan ki pattantam az agyból,amit nem biztos,hogy kellett volna...upsz.
Tudtam,hogy kellen fog még az a sok kis kép csipesz,meg a temérdek rajz szög. Oda mentem a telefonomhoz,majd be kapcsoltam zenét.(a nem tudom,ott fent ja, most közben ha akarod közben hallgathatod.^^)
Könnyes szemmel meg fogtam a képeket,majd csipesszel fel tettem a fény füzzére. Egész jól nézett ki, de nem fért el. Oda mentem a hatalmas fali újsághoz,majd rajz szöggel oda nyomtam a falhoz. Ha már itt leszek egy darabig. Jól nézzen ki ez a szoba. Le állítottam a zenét,majd oda mentem Ms.Lindzihez aki gondoskodik, ügyel rám.
-Jónapot!-köszöntem mosolyogva.
-Szia Olivia. Valamiben segíthetek?
-Ohh igen,Ms.Lindzi. Pontosan ezért jöttem.-mondtam kicsit sem gyanúsan.
-Mire készülsz?
-Csak szertném,hogy az agynemüm napraforgós legyen,van már ágynemű. Kérem,Ms.Linzdi.-néztem boci szemekkel.
-Először is. Csak simán Linda. Nem kell a ms. Kettő. Nem.
-De kéreeem. Olyan fehér minden! Nem elég,hogy én is fehér vagyok,de bele olvadoka saját környezetembe! És kimosatom! Én viszem magam a mosodába! És én hozom ki! És én húzom az ágyneműre. Kérem Linda!-néztem szomorúan,hátha az beválik.
-Rendben...-forgadta meg a szemét.
-Maga egy angyal! Köszönöm néztem rá,majd elmentem a lifthez. Persze az oxigén tartájjal.
Magammal vittem az ágyneműt is. Le értem a -2. emeletre,majd oda mentem at egyik takaító,mosó nénihez,akivel titokban jóban lettem,csak ez miatt,hogy ki tudjam mosatni ezt. Heee.
-Jónapot Nora néni.-köszöntem már az idősödő hölgynek,aki szinte a mamám volt,míg itt volt velem.
-Ooh. Drága Olivia.-szólított olyan öreg nénisen.-Miért jöttél?
-Hát a nővér. Meg engdte,hogy saját ágyneműm legyen. És lehoztam magának,hogy ha akarja,kimosatni. Tudja, fertőtlenìtő és egyéb. Ami kell egy CF-esnek.
-Értem drága. Add oda szépen és dél után,majd rád üzenek,ha kész van. Rendben?
-Igen. Nagyon köszönöm.-
Majd egy győztes mosollyal elmentem a lifthez,közben a néninek intettem.
Miután fel értem be mentem a szobámba kifújni magam. Majd be vettem egy kis Kreont(emésztést segítő,csak CF-eskenk kitalált bogyó). Majd oda mentem az utazó táskámhoz és szépen ki pakoltam a szekrénybe. Utálok pakolni,de van hogy rám jön a takarítási/pakolási kényszer. És ilyenkór nagyon dúrva tisztaság lessz körülöttem.
Majd oda mentem az ablakhoz és kinéztem. A táj teljesen fehér volt,egyszerűen gyönyörű. Kis hópelyhek estek, a fákat hó borította,ami úgy nézett ki mintha függönyt agadtak volna rá. Az ablak szélén jégvirág volt.
Az orromat oda tapasztottam az ablaknak,hogy érezzem a kinti hideget.
Gyorsan fel pattantam,amit megint nem kellett volna meg tennem,mert ahogy fel pattantam le is ültem. Hirtelen szúrt a tüdöm. Ezt még meg kell szoknom...
Lassan fel emelkedtem,majd oda mentem a táskámhoz,amibe a fontosabb dolgokat tartom. Kivettem a fényképező tartóját és kivettem a fényképezőt. Oda mentem az ablakhoz,és le fényképeztem. Olyan szép volt.
Azt hiszem ezek a dolgok teszik otthonossá ,ezt a fehérre meszelt poklot.
A nagy gondolodás közben nem is vettem észre,de már a kép előlett hivatva. Oda mentem a fali újáshoz,majd ida ki böktem a képet. Elégedetten néztem a képre. Azt hiszem ezt is ki tehetem a blogomra. Ami ügye a CF-ről szól,meg persze a képekről amit készítek.
Majd hirtelen kopogni kezdtek az ajtómon. Ez persze annyira hirtelen ért,hogy megijedtem.
Oda mentem az ajtóhoz,húztam egy kidobható, kék kesztyűt,majd ki nyitottam az ajtót.......

Itt van végre az új rész,mivel elkezdtem a Két lépés távolságot.
Nagyon jó,ajánlom. Remélem jó lett ez a rész. Sziasztok! ❤❤❤🕷