Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

A csomag

Elmentem James kocsijához,ami mostmár az én kocsim...
Be szálltam,madj sírva ledobtam az anyós ülésre a csomagot.
Hiányzik nagyon.
Mikór a toronyba értem,alig voltak ott emberek, közöttük a keresztapám, Dr.Branner,Natasha és Amcsikapitány. Csak Ők. Apum nem volt otthonn. Talán engem keres. Oda szóltam Stark bácsinak,hogy élek aztán elmentem a szobámba.
Szeretek ide benyitni, a szobám teljesen kivan világítva. Csodás. Nagyon szép. Mintha a csillagos égbolt lenne.
Ledobtam magam az ágyra,gyorsan átöltöztem és ledobtam magam az ágyra.
Felvettem a fülesem és pár perc múlva el is nyomott az álom...

Mikór fel ébredtem valaki pont, be nyitott a szobámba. Nem tud senki békén hagyni?
-Oli.-szólalt meg apa hangja
-Miaz?
-Nem voltál ma iskolába.-kezdte.-miért?-kért számon.
-Mert Jamestől elakartam búcsuzni normálisan...elment. És csak egy évmúlva jön vissza.
-De Olivia! Az iskola fontosabb egy fiúnál.-na itt szakadt el a cérnám.
-James NEM csak egy fiú a sok idióta közűl apa! Ő olyan,mintha a tesóm lenne. Nem úgy viselkedik velem,mintha a barátnője lennék, hanem úgy,mint egy testvér. És én ezt meg becsülöm. Örülök neki! És kijár neki az,hogy elbúcsuzok tőle!
-Értem...
-Szóval kérlek haggy magamra. Elkérem a házit, mindent ami volt. Ne aggódj nem vagyok hülye.
-Rendben.-csukta be az ajtót.
Én meg hátra dőltem az ágyamra. De lefejeltem valamit. Hátra néztem és ott volt a csomag amit James adott.
Elkezdtem tépni az anyagot, míg kinem kerűlt belőle egy, levél meg egy nagyobb,ékszer doboz.
Kinyitottam a levelet és elkezdtem olvasni:

Kedves Olivia!

Nagyon hiányozni fogsz és remélem nem haragszól amiatt,hogy elmentem. Nagyon szeretlek,mintha a hugom lennél.
Vigyáznék rád örökké.
Nem szeretném ha, sírnál miattam. Ez nem tart örökké.
Tanulj tovább! Nagyon jó tamuló vagy. Fess, olvass sokat a diszlexiád ellenére,mert szeretsz. Olyan művészi vagy. Gyakorold a képességed,mert bármit el érhetsz. A végén még Bosszúálló leszel. Nagyon büszke lennék rád ha igen. Majd szólok , ha leért a repülő. Kérlek most nyisd ki a dobozt és olvasd tovább a levelet.

James utasitására hallgatva, kinyitottam a dobozt. A döbbenettől,majd elállt a szavam. A dobozban ez volt:

Egy fecskés karperec. Elég antiknak tűnt és gyönyörű volt. Még nem húztam fel. De olvastam tovább a levelet.

Miután felhúztad a karkötőt, elmondom,hogy az a karkötő a nagyimé volt. Éjjel nappal hordta, amíg meg nem halt...
Egy éve,hogy meghalt. Mielőtt meghalt azt mondta,hogy aggyam oda egy különleges lánynak. Te nagyon különleges vagy nekem. 
Ez a karkötő vagy 300 éves. A családből öröklődött nagymamáról-unokára. Ha nagyim ismert volna tudom,hogy neked adta volna személyesen,mert te lettél volna a kedvence. Sokat gondolkodtam azon,mit kellett volna adnom.
És erre jutott a döntés. Húzd fel, viseld bátran és vigyázz rá! Ha nagyim most itt lenne azt mondaná hogy ,,-James ez a lány nagyon különleges és szép. Vigyázz rá!" Mondta volna a nagyim. Remélem most ott lessz melletted és vigyáz rád, ahogy rám is vigyázott kis koromba.
Nagyon szeretlek hugi!

Ölel James! ❤

-Uristen....-csöppent le egy könny a takaró szélére. Majd bele bújtam a karkötőbe. Olyan gyönyörű. Nem fogom elhagyni és vigyázok rá!
Gyorsan meg írtam Jamesnak,hogy a karkötő gyönyőrű és köszönöm. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.
Majd eltettem a telefont és kimentem a szobámból, de ahogy kinyitódott a lift és be akartam lépni, elsem hittem amit láttam....

Sziasztok Pókicák! Remélem nem haragszotok,hogy kicsit későn hoztam részt és remélem van még olavasóm...😅
Kicsit rövidebb ez a rész, de remélem annál érdekesebb.
Puszi, sziasztok!!😍😙❤❤