Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

2/1 Évad záró.

Elég furcsak volt a helyzet. A két testvér látszólagosan gondolkoztak, én meg nem tudtam mit kezdeni magammal, így hát elterveztem,hogy ameddig sül a süti, meditálok és gyakorlom a lebegést,mármint meditálás közben.
Le űltem a földre,be ecsuktam a szemem és koncetráltam,kizártam a kűlvilágot.
Egyszerre csak azt éreztem,hogy a föld már nincs allattam. Eszerint már lebegek,remek.
-Ezt,hogy csinálod?-zavart meg egy hang. Én meg elvesztettem a kontrolt és a seggre a földre estem. Auch. Ez fájt.
-Mit is?-fordultan a tesvérekhez,ugyanis fogalmam sincs ki kérdezte.
-Hogy lebegsz?-kérdezte Loki. Ooo. Szóval Ő kérdezte.
-Varázslat.-válaszoltam, vállat vonva,majd megint becsuktam a szemem és próbáltam koncetrálni.
-Varázslat...és,hogyan?-kérdezte.
Én meg megint ki nyitottam a szemem. Kezd idegesíteni.
-Hogy,hogyan? Tanultam. A természet erőivel.-válaszoltam megfontoltam. Majd megint becsuktam a szemem,hátha a herceg észre veszi,hogy zavar.
-A természet erőivel...-ismételt.
Áh,minek békén hagyni? De továbbra is csukva tartottam a szemem.-Ja persze...te Strange vagy...hát persze,hogy tudsz hókusz-pókuszálni.-Azt hiszem itt, kicsit ideges lettem.
-Figyelj LOki.-hangsújoztam neki a mondandómat.-Nálunk van egy olyan mondás,hogy ha sokat kérdezel,meg öregszel. Persze ezt egy istenséggel szemben én szavam,mit ér? De...kiváncsi vagy, értem,tökéletesen meg értem, én is utálok tudatlan lenni,hisz én is majd beakarok állni a hallottak vita csoportjába.-mondtam gúnyosan. De itt nem csak én szórakoztam jól,hanem Thornak is meg jelentetek a nevető ráncok a szeménél.
-De KÉrleeek. Csak egy pici időre,foglald el magad más gondolattal! Az a kis idő után, szívesen válaszolok egyéb kérdésedre,de inkább az apámat kérdezd,Ő mindenre is tud,majd válaszolni.-mosolyodtam el kedvesen. Majd egyszer csak egy kis pittyegő hang jött a sütő felől,hogy a brownei kész van.
-Hjaj...rendben. Most kérdezhetsz.-néztem rá. De itt asszem nem bírta ki Thor. Kitőrt belőle a nevetés.
-Figyeljetek gyerekek,én kint leszek,majd gyertek ha meg tárgyaltátok-majd rám nézett.-Ha baj van...
-Akkor síkítok és csak utána ölöm meg. Értettem.-Vágtam bele a szavába,utána meg szalutáltam és pukedliztem.
-Rendben.-nevetett. Majd kiment.

-Na kérdezz.-fordultam Loki felé,majd vissza és kinyitottam a sütőt és kivettem belőle a browneit.
-Hát...hol tanultál meg varázsolni?
-Hát...a legtöbbet itt. Igen itt.
-válaszoltam nyugodtan.
-Tudsz repűlni?
-Tanulom.-válaszoltam.
-Apukád tud?
-Igen, Ő tud...-forgadtam meg a szemem. Aztán oda fordultam a browneimhez és vágtam egy szeletet.
-Szeretsz Strange lenni?-kérdezte.
-Ezen még nem gondolkodtam soha...szeretek e Strange lenni?-kérdeztem.-Fél éve tudtam meg...nem nagyon tudom még milyen az...

Majd egyszer csak be rontott Ms.Stark.
-Jaj ne...itt a konzervdoboz ember.-sóhajtott Loki. Én meg elnevettem magam. Ilyet sem hallottam még Stark bácsiról,olyat már hallottam,hogy bádog ember és társai de olyat,hogy konzervdoboz.
Kinevettem magam,majd oda fordultam Stark bácsihoz.
-Igen?
-Gyereeeteek felelsz vaaaagy merszezni...ja meeeeeg. Kéne egy kissss üveg a pörgetésheez.-mondta egy kicsit be csicsentve.
-Rendben...nem megy el inkább aludni?-kérdeztem.
-Neeeem. Inkább hányni.-kezdett el nevetett. Majd mintha öklendezett volna. Gyorsan oda szaladtam, el invitáltam a kukához, és hagytam,hogy belehánnyon.
-Ez jól esett.-mondta a száját megtörölve a szalvétával amit adtam neki,a már kissé kijózanodott Stark.
-Rendben. Tessék itt a víz.-majd át nyújtottam neki egy pohár vizet. Ő bele kortyolt,majd be vissza adta,én meg be tettem a mosogatóba.
-Akkor gyertek!-majd fel kapott egy üres pezsgős üveget és kiment.
-Mi az a...-kezdte Loki
-Felelsz vagy mersz?
-Igen.
-Az egy ,buta Földi játék. Egy körbe kell le ülni. A lényege,hogy az eggyik játékos megpörget egy üveget, és ahova irányúl az üveg vége,attól fogja a pörgető megkérdezni,hogy felelsz vagy mersz. A játékos válaszol. Ha felelést választja,akkor válaszól akármilyen kérdésre.
Ha merést,meg KELL valamit tenni,amit a pörgető mondd,akármit. Tényleg. Az a következő pörgető akitől kérdeztek. Ez a játék.-válaszoltam.
-Ez a világ...legrosszabb játéka amit valaha hallottam.-válaszolt.
-Szerintem is. Utálom. De muszáj játszani. De alég fura,hogy felnőtekkel,ilyet általában tinéndzserek játszanak. Ez...hülyeség.-ráztam meg a fejem.
-Na gyere mennyünk.-mutattam az ajtóra.
-Muszáj?
-Igen.-válaszoltam.
-Oké...-sóhajtott.
Majd kimentünk a többiekhez,akik minket vártak.
Apu már űlt és kissé bevolt csiccsentve. Sosem szokott inni,mert nem szereti és nem bírja...meg iszik egy pohárral és kivan...ahj...
-Üljetek le. Lehetőleg neeee egymás mellé.- szólt apu.
Loki leűlt Thor mellé, én meg Peter mellé.
Elkezdődött a játék,Stark pörgetett.
Az üveg meg állapodott Thoron.
-Na mondd Stark.
- Felelsz vagy mersz?
-Inkább felelek,minthogy csináljak valami idióta dolgot.-válaszolt. Stark körűl nézett és meg állapodott a tekintete apámon.
-Félsz Dr.Strangetől?-kérdezte.
-Nem, nem félek. Inkább tartok tőle,mint mindenki mástól akárhol.
-Rendben. Pörgess.-mondta. Thor az üveg után nyúlt és pörgetett. Az üveg pörgött és pörgött, és azon voltam,hogy ne rajtam állapodjon meg.
Az üveg kezdett lassúlni és meg állapodott rajtam. Oh banyek...fogtam a fejem.
-Merek!-válaszoltam, mielőtt kérdezett volna. Nem akartam bármilyen személyes, ravasz kérdésére válaszolni.
-Rendben.-mosolygott gúnyosan. Jajaj...lehet felelni kellett volna? Demár nem lehet változni.
-Ülj Loki ölében addig,ameddig nem állapodik meg rajtad az üveg újra,ahogy pörgedtél és a játékosod válaszolt,fel állhatsz-mondta. Nekem meg elkerekedett a szemem.
-Thor...-mondta Loki és az apám egyszerre.
-Már mindegy. Nem vonhatom vissza.-mondta mosolyogva.
-Rendben.-mondtam. Majd fel álltam ,Loki felé indultam,lassan lépkedtem. Ahogyan egyre közelebb értem annál jobban féltem. Nem remegtem,de legbelűl féltem. Oda érkeztem elé. Bele néztem a zöld íriszeibe,majd zavaromban gyorsan meg fordultam és le huppantam a két lába közé.
-Nem, nem.-mondta Thor.-Azt mondtam az ölébe. Vagy török ülésbe leszel öcsém,vagy össze zárod a lábad.-nèzett ránk. Eh.
Gyorsan fel álltam,Loki fel húzta a lábát és török ülésbe űlt. Nem teljesen, mert elég nagy lyukat hagyott nekem,hogy bele űljek.
De legalább van helyem. Újra,meg fordulta és bele huppantam a nekem kialakított helyre. Thor meg örömmel konstantálta,hogy Loki ülében ülök.
Én meg,ha a szemmel ölni tudnék Thor már hulla ként lenne itt.
Míg a többiek jót nevettek én puffogva keresztbe tettem a kezem és úgy űltem,majd fel néztem Tinára. Aki mosolyogva huzogadta fel-le a szemöldökét.
-Hülye.-mondtam neki tátogva,Ő meg csak elmosolyodott.
Aztán előre hajoltam és pörgédtem,majd lazán vissza dőltem,mint egy bútorra. És hirtelen meg csapott valamilyen illatt,fogalmam sincs honnan jött és,miért, de nagyon meg nyugtatott. A herceg elég fura hangott hallatott így hát fel néztem rá.
-Boccs...jól vagy?
-Persze,csak kicsit hamar, és erősen dőltél vissza...-mondta kimérten ,maga elé meredve.
-Rendben akkor jó...-mondtam bizonytalanúl.
-Akkooor,megtárgyaltátok?-kérdezte Stark én meg,meglepődve néztem fel.-Mivel már, választott az üveg.-Én meg az üvegre nèztem, és az irányra. És örömmel konstantáltam,hogy az üveg az apámon állapodott meg. És tudom is,milyen kérdést fogok feltenni,ha a feleletet választja
-Felelsz vagy mersz?-kérdeztem.
-Felelek.-válaszolta. Ez az! Most végre meg tudhatom,amire már régóta kiváncsi vagyok.
-Apu...ki az anyám? Mivan vele?-a kérdés valószínűleg elég rosszúl,hidegen,és meglepően érte Őt.
-Erre a kérdésre nem válaszolok.-mondta.
-De miért nem? Van jogom hozzá,hogy tudjam ki az anyám! Hisz nem is hasonlítok rád!
-De erre, akkor sem válaszolok!-mondta egyre ingerűltebben.-kérdezz mást!
-De apa! Nem lehet! Miért nem válaszolsz? Vagy csak annyit elmondani,hogy ki vagy mi ,az anyám? Miért nem? Mondd,miért?-álltam fel az ülőhelyzetemből.
-Hónapok óta fel akarom tenni ezt az egy kérdést! De te le sem szarsz! Ha itthonn vagy,alszol vagy valamit dolgozól Mr.Starkkal! Nem gondoltál bele,hogy engem is bele avass esetleg? Vagy,hogy be pótóld velem az elmúlt tizennyolc és fél
évet,amit ki hagytál az életemből? Csak egy darab kérdést tettem fel,de te! Arra sem vagy hajlandó válaszolni! Mi vagyok apa! Ki vagyok?-kérdeztem tőle,könnyezve újra, a szemébe nézve. De Ő csak meredt  rám és nem válaszolt.
Itt nagyon mérges lettem.
-MONDD EL NEKEM!-üvöltöttem szinte sírva. Aztán apa gyorsan felpattant a fotelből és oda állt elém.
-Menj a szobádba!
-Hogy mi?-kérdeztem vissza döbentem.
-Tűnj a szobádba!-mutatott az emeltre.
-Nem küldhetsz EL! Felnőtt vagyok! Van jogom dönteni! EZT nem teheted!-mondtam
-De igen!-válaszolt.-Egy nagyon rossz felnőtt vagy! Igen felelőtlen és makacs! MENJ most azonnal a szobádba ,és holnap reggelig ne is lássalak. És nem válaszolok a kérdésedre.-mondta ingerűlten,most nagyon mérges lehet rám. És én? Én ,csalódott voltam.
-Rendben.-mondtam,majd megtörőltem a szemem. És el indultam a konyhához. Minden léptemet ,mindenki szeme végig kísérte.
Oda mentem a púlthoz,  tele töltöttem a pezsgős poharamat pezsgővel,majd meg szólaltam.
-Az atyai engedelmességre.- Néztem apám szemébe,majd meg emeltem a poharam. Majd meg húztam. Aztán a helyett,hogy letettem volna, mosolyogva emeltem a poharam apámra, a szemébe néztem,majd miután le engedtem a poharat ,meg néztem magamnak a szemben lévő falat, és gondolkodás nélkűl neki halyítottam a poharat.

Az üvegpohár szilánkjai szálltak a levegő,teljesen be borítva a konyha púltot és a földet.
-Jó éjszakát!-mosolyogtam,majd nyitottam a tér kövével egy átjárót és elmentem a szobámba.

/Loki szemszöge/

-MOND EL NEKEM!-üvöltött Olivia. Akárcsak én az apámnak,mikór meg akartam tudni mi vagyok,ki vagyok. Ez a helyzet amibe keveredtem,megjegyzem,nem akartam,teljesen le döbbentett.
Magamra ismertem a lányba és ez meg ijesztett. Egyszerre csak egy nagy törés hangra lettem figyelmes,majd szilánk törésre,aztán valami kék fény, és a lány ott sem volt. Eléggé flegma volt, és én ezt meg értem. Aztán oda fordúltam Stranghez.
-Miért nem mondtad el neki Strange? Hisz tudhatná!-mondtam neki gúnyosan mosolyogva.
-Miért mondanám el neked,miért nem mondtam el?
-Nem is emlékszel? Hisz barátok voltunk.-mondtam mosolyogva. Éreztem,hogy hirtelen lett mérges, de nem jött oda folytogatni,ahogy régen meg tette volna. Csak el mosolyodott.

\Olivia szemszöge\

Miután be értem a szobámba, azonnal a szekrénymhez rohantam. Le rántottam magamról a ruhámat és fel húztam azt a ruhát amit apámtól kaptam karácsonyra.
Kivettem az íjamat, be tettem a nyilat az íjra a kis tartó helyre,az Asgardiak leleményesek az biztos.
Fel tettem a hátamra, a tőrömet be tettem a tőrtartóba,majd a combomon lévő, fegyver tárolóba tettem. Fel húztam a kesztyűt és a körmeimre is fel tettem a fegyvert amit Thor adott még. A hajamat ki engedtem. Majd magamra húztam a köpenyem.

/Loki szemszöge/

Strange öt perce fel alá járkál az idegességtől, fogalmam sincs mi járhat a fejében,de nagyon mérges lehet a lányára.
Aztán hirtelen egy kék kapun át esett a Strange lány,teljes harci öltözetben,és egy köppenybe. Eszerint...tényleg nála van Tér köve, de vajon hol van? Egy nyakláncon? Esetleg egy karkötőn?
A lány oda jött a Bosszúállókhoz,átsétált a nappalin ki az erkélyhez,ki nyitotta az ajtót és ennyit mondott:
-Az elkövetkezendő két órára, ne keresettek. Kössz.-majd meg indult ki felé,de az apja hozzá szólt.
-Hogy merészelsz? Hogy merészelsz le járatni elöttük?-ment oda a lányához idegesen,közben a Bosszúállókra mutatott.
-Hogy én? Én járatlak le?-kérdezte a lánya döbbenten.
-Igen. Teljesen tiszteletelen vagy!-szűrte ki idegeségében a fogai közűl a szavakat.
-Te tényleg ennyire önző vagy apa?-kérdezte a lány. Bár tényleg ez elég tiszteletlen valjuk be,de jogos.-Komolyan? A saját egód,hogy lehet ekkora? A becsületed fontosabb,mint a lányod? Én nagyon is tisztelettel bánok veled! Az elmúlt hónapokban,oda mentem ahova te fütyűltél! Pedig hozzám se szólsz nagyon! Ez mellett tanulok! És nem csak Mr.Wonggal! Tanulok a szóbelikre! Az tudod milyen nehéz?-mondta teljesen kielve magából,az apja meg egyre idegesebb lett.-Azt hittem meg változtál,mióta volt...az az autó baleset ,amiről beszéltek nekem...azt hittem...
De neked...a becsületed jobban számít! És az egód fényezése!-mondta üvöltve.
Aztán az apja fel emelte a kezèt,lendült, és végűl csattant a lánya arcán. Nem is akárhogy,vérzett az orra és sebes lett az arca. Az a bőr kesztyű nem kegyelmez,az biztos.
A lány teljesen le döbbent,annyira,hogy meg sem szólalt,csak folyt az arcáról a sós könny.
-Ezt azért,mert TISZTELETLEN VAGY!-mondta üvöltve Dr.Strange.-És rettentően szemtelen!-Aztán az arca meg változott, idegességből,meg bánóvá,ahogy látta,hogy mitt tett.
A lány orrából ömlött a vér,ahogy a sebből is,de kihúzta magát. Meg fogta az apja jobb kezét,lehúzta a kesztyűjét. Az álláról folyó vérhez tette a jobb kezét, és rá csöpögtettet a mutató és középső ujjára vért,majd rá kenyte az apja tenyerére és közben ennyit mondott:
-Nézd apa, ezt tetted. Fél éve láttalak meg előszőr, élőben. Fél éve alig ismersz.-mosolyodott el szomorúan.-Következtettél,hogy szemtelen vagyok. Alig ismersz, meg értem.
A lányod vagyok, és ez fantasztikus, ezt a pofont meg érdemeltem, de vérzés nélkűl jobb lenne. A sebek,majd meg fognak gyógyúlni,ne aggódj,de ez rosszúl esett...
Megfenyítettél,mert csak az igazat mondtam, ez miatt folyt ki a vérem. Azt ajánlom,hogy menj el aludni és pihend ki magad.
Ne igyál több alkohólt,nagyábból..soha többé.
Aztán,majd holnap meg beszéljük.-mondta szomorúan mosolyogva, vérző orral, vérző arcal. Fehér arcán szinte ragyogott a vörös vére. De tűrte,hogy ezt tették vele.

Meg símította az apja arcát,majd meg szólalt:-Menny aludni, én kimegyek eddzeni a kinti pájára.-Aztán kilépett az erkélyre,nyitott ez portált és már el is tűnt.
Az apja csak bűnbánóan nézte a kezét, aztán meg fordult,nyitott a szobájába egy portált és el is tűnt...