Olivia Miller egy átlagos,unalmas életet élő 18 éves lány, de aztán egy nap közlik vele,hogy Strange. Nem is akárki,maga az apja.
A bejelntés után érdekes dolgok történnek a most már Olivia Strangel.
Szerelem ,esetleg egy össze tört szív...
Sok mi...
(Ez teljesen eltér a mostani helyzettől. Az idő az más. De a helyszìn még mindíg a korház ❤)
Karácsony,mit mond nekem ez a szó. Másoknak szeretet,ajándékozás,Jézuska(???),Mikulás,Rénszarvas, fények és csillogás. Nektek,ez a karácsony. Míg ti,tele zabáljátok magatokat,addig én tápszeren vagyok,amit külön adagolnak a gyomromba egy csövön keresztűl.-Írtam le a blogomba karácsony délelött. Mióta be vagyok zárva a korházba, és csak ritkán mehetek haza,azóta blogot írok. Egész izgalmas, a többi CF-es követőimmel éppen video chatelek néha. Ezt ilyenkór konferenciának hívjuk. Messengeren van külön csoportunk amin szoktunk beszélgetni. Egész vicces. De nagyon szeretjük egymást. Pl; két óra múlva is lessz egy konferencia. És addig átjön a család. James már küldött csomagot. Egy pulcsit, meg egy karácsonyi füllbevalót. Nagyon jól nézki. Jamessal azóta is tartom a kapcsolatot, ritkán beszélek vele,hisz Ő is iskolába jár még. De ha beszélünk azt órákon át. Hisz van mit ki veséznünk. A blogomba írtam még pár dolgot,majd ki tettem a közösségi médiára. Éppen,hogy fel öltöztem,mert pizsiben voltam. . . Ezt vettem fel:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nem éppe karácsonyi,de legalább van benne valami pirosos árnyalat. Nem? Kényelmes,ami egy korházba kell. A többiek mindjárt meg érkeznek. Idejön az összes Bosszúálló. Én az ajándékaikat már postán el küldtem. Peternek és Tinának nem küldtem,majd ha ide tolják a képüket, adok nekik valamit. Mert van ajándékuk, igen van,mert én ilyen rohadt kedves vagyok. Ha akarnak valamit, jöjjenek el. Ennyi.
Pár perc múlva,már nyilott is az ajtó. És belépett rajta Happy. -Happy!-nagyon örültem neki. Oda jött és meg is öleltem. -Szia!-ölelt vissza. Majd be jött Bucky. -Buckyyy!-Rohantam oda és ugorattam a nyakába. Ő a legjobb barátom, de tényleg. Ő gondoskodott arról,hogy ha elegem lett a tápszerből. -Szia Prücsök!-ölelt még szorosabban. Majd kinyitottam a szemem,Bucky mögött Peter állt. Meg lepődött arcal. Mellette Tina állt,kézen fogva. Eh. Lehet hányok. De komolyan. Miután el engedtem Buckyt Őket is meg öleltem, avval a kis ellentéttel,hogy nekik nem örültem. Majd eggyenként meg öleltem mindenkit. Végűl Stark bácsi jött be. Őt is szorosan meg öleltem. -Apa?-kérdeztem meg. -Hát...Via...Apukád. Sajnos nem tudod eljönni,de nagyon örült az ajándéknak. És külddött Ő is ajándékot. -Remek...-mondtam szomorúan. Aput alig látom. Pedig olyan egyszerű lenne. Csak nyit egy kis szaros átjárót és már itt is van. Áh mindegy. -De ne búsúlj Via!-mondta.-Itt vagyunk neked. Mutatott körbe. Stark bácsi volt a pót apám. Végülis Ő a kereszt apám. Teljesítette is a szerepét. De az rá tett egy lapáttal,hogy mondta. Tina mostanában Peterrel van elfoglalva. Már nem szerelnek annyit eggyütt,nem is esznek eggyütt a TV-előtt,mint régen. Ezért velem többet van, és többet beszél velem,mint Tinával. Pedig én a keresztlánya vagyok. Eléggé meg viseli ez,de igyekszem,hogy ne legyen annyira egyedűl. -Na akkor!-csapta össze a tenyerét Stark. És evvel ki is zökkentett az álom világomból.-Aggyuk oda az ajándékokat! Mivel van egy kis karácsony fám
