Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Hogy ki?

-Na gyere be mutatlak Dr.Strangnek
-Hogy kinek?-olyan ismerős volt ez a név.
Majd be léptünk az étkezőbe ahol egy piros köppenyes pasas ép teát szürcsölgetett.
-Jónapot!-köszöntem illedelmesen.
-Szia Olivia!-köszönt-Hogy megnőttél mióta utoljára láttalak!-majd mintha könny csillogna a szemébe.
-Elnézést de...ismerem?
-Nem, nem ismersz, de ideje lenne... Az apád vagyok. -Jelentette ki, nekem meg kitágúlt a hirtelen hírtől a szemem. Hogy...mivan? Ezezzez...Mivan??
-Mivaaan???-akadtam ki-dehátazlehetetlen! Azapámmeghaltegybalesetbenezbaromság!!!-hadartam,majd rá néztem anyámra. Aki, belegondolva...nem is hasonlított rám...
-Várj....te...nem is...vagy...az anyám???????
-Hát...nem-mondta anya flegmán,majd ki ment.
-Hát. Ez...FENomenális!!!-mondtam flegmán. Majd el mentem a csaphoz és töltöttem magamnak vizet, nyugtatóként.
-És most?-fordultam az apám(?) felé.
-Most hozzánk költözől.-jelentette ki Dr.Strange.
-Hozzánk?-esett le amit mondott...-t..többen is vannak? Lesznek tesóim???-néztem csillogó szemekkel.
-Hát igazából...csak kettem vagyunk...de a Bosszúállok lesznek az új családod. -Bosszúállok...hm..ismerős....
Majd hirtelen kitágúlt a szemem. A Bosszúálooookkk!!! Amerika kapitány és Vasember meg társai?? Urissstteeenn.
-Várjunk csak...te is Bosszúálló vagy?-kérdeztem.
-Igen. Dr.Strange személyesen.-Iiiii. Most már rájötteeemm.
-Hogy mi a fa....ezezez. Nagyon menő!!! -ugrándoztam örömömben.
-Az még menőbb lessz ha kitanulod a képességed.-mondta. -A mimet?
-Na gyere pakolj össze. Mennünkn kéne. Már várnak. -hát kössz a választ apa.
Fény sebességgel fel rohantam a szobámba,majd ki kaptam a gardróbból egy feka börőndöt
(No rasszizm) ès bepakoltam.
Ez a legnehezebb rész,mert hát...szortírozás. Mit nem szoktam fel húzni mi kell ès mi nek kell. Na mindegy. Gyors válogadtam ès dobáltam a bőröndbe.
Majd ki vettem egy sport táskát amibe cipőket,könyveket, rajzos cuccot stb...
Majd neszeszer. Be pakoltam mindent.
Kipakoltam a börőndöket a folyósóra....be néztem a szobába...
Olyan üres, sötèt. Akartam valami fontosat itt hagyni...de nem. Mindent el viszek. Mert hát,mint régebben egy beszélgetésből meg tudtam,hogy anya vagyis nem anya. Normális nevém Nora nem is szeret engem.
Azóta játszom,hogy nem tudok róla...na mindegy. Nem akarok ebbe bele mélyedni.
Egy kósza könny csepp folyt le az arcomon....de nem. Erősnek kell lennem. De hát...akkor minek hozott el ide apa? Minek?
Ahj...mindegy...
Uristen...nem is szóltam Emilynek...oh banyek...
Gyorsan dobtam egy üzit neki.

                 -Beszélnünk kell! Írj ha tudsz! Nem bizos,hogy ma de holnap biztos vissza üzenek.  Szia!
Ui.:holnap nem megyek szentem suliba. Még meg látjuk. <3

Le tettem a telóm. Oda mentem az ablakhoz. Elhúztam a függönyt, és kinyitottam az ablakot. Ki mentem a teraszra. Be szìvtam a levegőt. Majd meg fordultam ki mentem a szobából és be csuktam magam mögött az ajtót.

Új élet. Új szülő. Új család. Új ház. Új lessz minden! Minden!
Azt hiszem...pont erre volt szükségem.