-Erre.-majd le szállt(?) a földre
-Aztaaaa. Várj apu. Akkor...én is. Kitanúlhatom a Strange képességet?-Csillogott fel a szemem
-Ez nem Strange képesség. Ilyene mindenkinek van.
-Mi? Tényleg?
-Persze. Csak az emberek nem látnak. Ez a világ amiben élűnk csak egy. Számtalan univerzum vesz körbe minket és dimenzió. Meg fogalmazódott az emberekben van-e élet a halál után. Én most erre választ adok neked. Olivia. Akarsz látni?
-Apu. Én egész életmben csak arra vártam.-Majd oda jött apu. És nem is tudom. Meg lökött. De mintha, kiszálltam volna a testemből. Hirtelen minden meg változott. Elkezdtem repűlni vagy zuhanni? Nem tudom! Megfogalmazhatatlan mozgást tettem. Majd egy teljesen másik világba csöppentem. Minden színes lett. Majd zuhantam tovább. Úgy éreztem magam mintha,minden féle ajtókon mennék át. Csak zuhantam.
Majd meg hallottam apa hangját. És hirtelen meg álltam egy helyen. És csak lebegtem(?)
-Eddig csak jó dolgokat láttál Olivia. De szerinted honnan jönnek a rossz dolgok? Csalódás, szomorág, betegségek amik meg ölik az embereket.Látni akarsz mindent?
-Igen-válaszoltam. De úgy,hogy ki sem nyitottam a számat.
-Ha látni akarsz mindent hát láss. De Olivia.... Nem minden a jó dolgokról szól.
Majd hirtelen tovább kezdtem zuhanni. Ez a zuhanás már nem volt olyan kellemes. Reszkedtem. Az átjáró amibe mentem sötét volt és ilyesztő. Majd mintha fejbe vertek volna vagy mintha, tudat hasadásom lett volna minden az eszembe volt. Minden rossz dolog. A halál és ennek tudata. Ahogy az emberek kiszállnak a testükből és elmennek. Ahogy valami sötét dolog köröz egy ember körűl aki éppen öngyilkos akar lenni és, bíztatja arra,hogy nyugodtan ugorjon hisz, nem lessz baj.
Ahogy az emberek kínozzák magukat vagy mások kinozzák a másikat. És més sok minden más rossz dolog.
Majd hirtelen vissza estem a saját testembe.
Az ágyamon feküdtem és felébredtem. Torkom szakadtából sikítottam mintha, rosszat álmodtam volna. Végülis nem az volt? Nem csak egy álom?
-Hé hé Olivia!
-APU! Mivolt ez??
-Te akartad látni. Hát láttad.-majd nyìlt megin az ajtóm és hirtelen Stark bácsi és Peter meg Thor, Natasha, Amerika kapitány, Wanda, Tina, Vizíó, Dr.Banner rohant be.
-Baj van?-mondta Stark bácsi harci pózba vágva magát.
-Tanítom.-mondta apa.
-És az ilyen fájdalmas lenne?-akadt ki Peter
-Nem. Csak egy bizonyos része ilyesztő. -mondta apa.
-Figyelj Strange!-mondta Vizíó.-Vigyázz rá, még gyerek. Tudom tanítható. De a rossz dolgokkal a látó részén csinyán.
-Jó persze. Vigyázok rá.-majd hirtelen elnevettem magam.
-Ennyire vicces volt meg járni a második poklot?-kérdezte apa.
-Nem.-nyeltem eggyet-de az vicces,hogy ilyen sok ember hirtelen itt termett a szobámba. Bocsássatok meg. De...ezt meg kell örökítenem. -majd meg fogtam egy hagyományos fényképezőt ami azonnal ki is adj a képet. Majd fel álltam az ágyra és el lőttem a képet. Mikór ki jött a kép jót röhögtem.
-Esküszöm ez nagyon király. -röhögtem tovább.
-Figyi Strange-Szólalt meg Natasha.-Ez az izé ártott neki.
-Nem jól vagyok ,kössz.-szólaltam meg.
-Oké...akkor vigyàzz magadra. Aggódunk érted ,ahogy látod.-mutatott körbe Tina. Majd kacsintott eggyet. Ez a jelzés arra,hogy este át jön pizsama partit tartani.
Majd ki mentek.
-Hát Oli. Ez a világ.-mutatott körbe.
-Ami fantasztikus!-ugrottam fel.-Bár a rossz rész nem...De! Én látni akarok mindent! Ez olyan menő! És Wow. És ha...segít a betegséből kigyógyúlni akkor persze.
-Rendben. Örülök. És tanítani fogalak.
-Oki. Akkor taníts!*Ennyi is lett volna ez a különkiadás Pókicáim! Remélem tetszet! Sajnálom,hogy tegnap nem írtam. 😔
De igyekszem rá szakítani időt és minden héten írni 2 részt. Igyekszem! Na sziasztok! 🕷❤❤❤👌😙😊
VOUS LISEZ
Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)
FanfictionOlivia Miller egy átlagos,unalmas életet élő 18 éves lány, de aztán egy nap közlik vele,hogy Strange. Nem is akárki,maga az apja. A bejelntés után érdekes dolgok történnek a most már Olivia Strangel. Szerelem ,esetleg egy össze tört szív... Sok mi...