Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Piknik és iszonyok

Majd meg csapott kellemes,nyári szellő.

Ahogy ki léptünk és becsuktuk magunk után az ajtót,egy pasas állt egy autónál.
-Szia Happy!-köszönt Tina.
-Hello Tina-köszönt vissza Happy(????)
-Jónapot!-integettem kicsit szerencsétlenül.
-Hello. Akkor mehetünk?-Mivan?
-Maga visz be a városba?-kérdeztem.
-Igen-majd kinyitotta az ajtót. És elment a sofőri részhez.
-Oké!-válaszoltam jó kedvüen majd be szálltam Tina mellé a kocsiba,aki már ott várt ránk.
Happy el indította az autót ,majd a táj szép lassan meg változott.
Út közben Tinával jól elbeszélgettünk, majd amikór közeledtunk a plázához szóltam.
-Figyu Happy, a közelben tegyél le minket,nem akarok nagy felhajtást. Köszi.-majd a kocsi meg állt az út szélén, mi meg ki szálltunk.
-Akkor csajszi-kezdte Tina-irány a park!-avval el indultunk.
Nagyon régen voltam már a parkba. Talán utoljára lehettem 7 éves ,mikór itt jártam Norával. Na mindegy. A tömeg a park felé kezdett picit nagyobb lenni,szóval,hogy is mondjam...
Előjött a demofóbiám...
-Figyu Tina...-kezdtem félénken
-Igen?-nèzett kíváncsian
-Asszem előjött a demofóbiám...-kezdtem el pánikolni.
-Az mi? Ügye nem vagy rosszul? Hívjak mentőt?
-Nem,nem kell! Csak kerűljünk ki minnél hamarabb ebből a hatalmas tömegből!!!-mondtam kicsit feszülten és elkezdtem a levegőt gyorsan venni.
-Rendben,rendben! Gyere!-fogta meg a kezem majd el húzott egy nyugisabb helyre.
-Kössz...!-fújtam ki a levegőt. Majd válaszul, csak elmosolyodott.
-Itt jó lessz?-kérdeztem ,majd le tettem a kosarat egy szép zöld,füves részre.
-Igen! Itt naaaooon jó!-ugrándozott Tina. Aki állítólag 17 éves.
-Oki. Akkor...terítsuk ki a takarót!-mondtam mosolyogva,majd a kosárból elő húztam a lepedőt.
-Juuuj, ez ooollyyan jó lesssz!-mondta mosolyogva Tina.
-Biztos! Legalább még jobban ,meg ísmerjük egymást.-örűltem meg. Mert már...előszőr nagyon szimpi volt Tina, mikór le ült mellém reggel. Ritkán van olyan,hogy egy ember első látásra be "lopja" magát a bizalmamba vagy a szivembe. De nagyon örülök neki!
Szépen le terítettük a pokrócot,majd le ültűnk és elkezdtem ki csomagolni a szendókat.
-Na ééééssss-kezdte kiváncsian Tina-vaaaan barátood?-kezdte valami nagyon,debil mosollyal.
-Csak volt....tavaly...
-És...?-kérdezte kicsit, szomorúbban.
-Hát...khm. Elég bunkó egy gyerek volt...,meg hát utólag rá jöttünk,hogy csak ki használjuk egymást. Ő is, én is...csak elakartam felejteni egy másik srácot meg,megakartam féltékenyíteni. De aztán rá jöttem fölös. Szóval, elváltak útjaink...
De...elég rosszul éreztem magam miatta. Pár napig beteg is voltam...
-Hmmm-mondta(?) Tina-mi lenne haaa, betolnánk egy hatalmas szendót és szét röhögnénk magunkat azokon a srácokon akik itt a közelmben nekünk produkálják magukat? Mi lenne ha ezt csinálnánk ahelyett,hogy rágodnánk a hülye múlton?? Lehet felhoztam egy témát amit nem kellet volna-mondta,majd le hajtotta a fejét és elkezdte a szoknyája végét piszkálni.-de...úgy gondolom,hogy tökéletesen eltudnánk terelni a figylmet evvel,amit mondtam...-majd elmosolyodott.
-Ez..nagyon jó lenne...-mondtam szinte a könnyezve. És eszembe jutott,hogy milyen jó hogy egy nap allatt tudtam barátot szerezni magamnak. Egy nap allatt. Ez...tök jó.-köszönöm! Nagyon.
-Nincs mit!-mondta Tina mosolyogva.
Ettünk szendót és röhögtünkn az agyalágyult srácokon. Tök jó volt a nap!
Ritkán mondok ilyet, de...nagyon jó,hogy van valami új az életembem. Kellett már egy kis frissítés, kellett már,hogy megint izgatott vagyok minden alkalommal,mikór valami újról van szó. Nekem ez...,kellett.