Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Fázisok

-Ohh-Fejtettem ki bőven a véleményem

-Sziasztok!-köszönt magabiztosan. Ez a Peter meglepett. Nem szoktam meg a magabiztos, kihúzott Petert. A látványától majdnem el olvadtam. Hogy nézhet ki valaki ilyen, jól???
-Hali-köszönt Tina.
-Szia-köszöntem flegmán,majd Tinára néztem aki egy halványat bólintott. Szóval mostmár tudjuk 1. pont pipa. Tényleg Ő Peter.
Megfogadtam valamit,hogy attól a perctől fogva Nem hagyom magam. Nem hagyom,hogy levegyen a lábamról egy nézéssel vagy egy érintéssel vagy akármi mással. Nem fogom hagyni!
-Via!-lengette meg a kezét előttem Tina
-Hm?-kérdeztem
-Akkor megyünk?
-Jaa persze mehetünk- Mondtam,majd el indultunk a lift felé.   Beszéltunk a liftbe,majd mikór le érkeztünk elmentünk a garázshoz.
Apu indulás elött azt mondta,hogy ,,ne hagyd magad és vigyázz bármi is lessz".
Nem tudom ezt mire értette. Nem is érdekellt. Gyorsan el trappoltunk a lépcsőn  majd, Peter kiválasztott egy fekete kocsit. Be szálltunk.
-Peter!
-Igen?-fordult hátra
-Ugye tudsz vezetni? Tudod,normálisan.
-Persze,különben nem lennék itt. Aki lehetett volna még veletek az Amerika kapitány és Bucky.
De Ők nem akartak jönni. Szóval engem bíztak meg.
-Értem. De ha...baj lessz. Leütlek és eltemetlek,-Peter arcán nevető ráncok jelentek meg- Élve.-fejeztem be a mondatot, na ez már nem volt olyan vicces. Peter arca komoly lett,köhintett eggyet majd,be indította a kocsit.
Eközben Tina rám nézett és debilen mosolygott. Hát jó.

Már vagy öt perce ott áltunk a pláza parkolójába.
-PEter! Mivan már?!?!?
-Ja csak meg várom míg lemegy a tömeg. Nem akarom,hogy ebben az autóban lássanak.
-PEter, Te hülye! Ez a pláza! Itt nem megy le soha a tömeg! Mi lenne ha fel emelnéd a formás, kis segged,ki szállnál, meg várnál minket és be mennénk? Ahelyett,hogy itt ülünk és várunk a jelekre,miszerint egyszer le megy a tömeg?
-jól van már. Megyek.-Azzal hála az égnek,kiszállt az autóból meg várt minket,majd be mentünk.
-Na hová?-kérdezte Peter unott fejjel.
-Ruha boltba! Mindenféle képpen! Gyere Via!-azzal fogta a kezem és elkezdett húzni a legelső ruha bolt felé, amit meg látott.
-Szupi...!-mondtam nagyon-nagyon sok lelkesedéssel. Am. utálok vásárolni!
Be értünk a ruha boltba, voltak egész csini ruhák. De csak kéket vettem,meg néhány fehéret. De ha pulcsi vagy kabátot akkor azt mindíg pirosat.
Meg jártunk már egy csomó boltot. Voltunk ékszer boltba, cipő, ruha. Minden!
Annyira kifárdtunk már,hogy úgy döntöttünk elmegyünk kajájért és majd, otthonn meg esszük. Én apának vettem még egy dobozos fagyit,mert mint neg tudtam szereti. Hehe.
-Figyu Via
-Igen?-fordultam Tinához
-Ez a nap, szupi volt-mondta fáradtan majd,beszálltunk a kocsiba és Tinát elnyomta az álom.
Az út olyan hosszúnak tűnt, csak mentünk és mentünk aztán egyszer csak.......
Hangos ütközés, dudálások, kocsi riasztó hangja, vérző fejek, mentő sziréna hangja.
Ez annyira fájt,hogy azt képzeltem meg állítom az időt és szólok Peternek hajtson át gyorsan mielőtt pirosra vált a lámpa.
Aztán kinyitottam a szemem és ott voltam a kocsiban. Peternek nem vérzett a feje, Tina békésen aludt. Majd megint ott voltunk....és aztán sötétség volt és nyugalom. Mást nem éreztem....