Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

A hülye iskola

Reggel az ébresztőm idegesítő, sípoló hangjára ébrettem.- Múltkór a földhöz vágtam, azóta ìgy sípol.- kinyújtottam a kezem ,majd ökölel rá csaptam erre a szarra. Ami el is hallgatott.
Meg fordultam majd vissza aludtam.
Pár perc múlva anyám be lépett a szobámba.
-Olivia! Kelj fel! Iskola vann!!-húzta el az "n" betüt, nyomarékosítva a mondani valóját, ami szerinte fontos.
-A frász fog fel kellni.-motyogtam az orrom allatt.
-Rendben lányom. Te akartad.-Majd oda ment a függönyhöz és szét húzta ès kinyitotta az ablakot. A hűvös szeptemberi levegő végig suhant az szobámon majd elért a lábamig ,ami félig ki volt takarva. Anyum oda jött hozzám. Levette rólam a takarót és magával vitte.
-NEEE. Hozd visszaaaa.-Adtam ki nyávogó hangot.
Ohh. Most kénytelen vagyok fel kellni. Pff.
Nagy nehezen ki kelltem az ágyból oda mentem a függönyhöz és be húztam. Nem kell nekem retina égés korán reggel...
Kinyitottam a szekrényem majd ki dobatm egy fekete szagatott gatyát, sötét kék pólót. Oda mentem az ékszeres dobozomhoz ,majd ki vettem pár piros ékszert. Be mentem a fürdő szobába át öltöztem, fogat mostam. Ki fésűltem tejföl szőke hajamat, amit ki engedve hagytam. Majd meg mostam fehér, szeplős,sápadt arcomat és ki mostam sötét zöld szemem. Mikór ezekkel készen lettem bele néztem a tükörbe és undorodva meg fordulatam, és el hagytam a fürdő szobát. Hogy lehet valaki annyira undi,mint én? Idegbetegségeim vannak,csomó betegség: asztma,pánik betegség...ahj. Fóbiás meg allergiás vagyok a fél világra is, ja meg az a szar diszlexia,szóval a magyar nem éppen megy. De küzdök és végülis,kitűnő vagyok. ...anyám... Ennyit reggelről. Szar nap lessz ez.
Le mentem a konyhába és leültem az asztalhoz, amin volt egy bögre tea, mellete pedig keksz. Meg ettem a kekszet ,majd egy hatalmasat hörpintettem a teából.
-Jaj. Tanulj meg szebben inni!-förmedt rám anya.
-Inkább majd más. Én nem-flegmáztam vissza, amit csak egy szúrós pillantással jutalmazott.
Fel keltem, a bögrét és a tányért be tettem a mosogatóba. Fel szedtem a táskámat ,amit egy ügyes mozdulattal a hátamra kanyarítottm.
-Mentem-majd gyors puszit nyomtam anyu arcára és nyitottam az ajtót.
-Ma lessz edzésed?-kérdezte anya.
-Igen. De ma hamarabb lessz vége.
-Rendben. Amúgy is ki kértelek volna hamarabb. Ma vendég jön hozzánk és segítened kéne a takarításba. Ha nem baj. Meg...meg..kell beszélnünk valamit.-váltott mosolygósból komoly arcra.
-Rendben...-köszörűltem meg a torkomat-Szia anyu!-köszöntem.
Majd fel pattantam a gördeszkára és sietősen elkezdtem hajtani.
Miután oda értem börtönhöz, amit mások iskolának neveznek.
Le pattantam a gördeszkámról, oda mentem a szekrényemhez, bele vágtam a kabátom és deszkát, majd siettem órára.
Be léptem a terembe.
Mentem majd le vágodtam a hátsó padba Emily mellé.
-SZIAAAA-visított az LLB-m, aki állítólag 17 évesnek valja magát.
-Szia-köszöntem. Majd oda hajolt és megölelt. Nagyon szorosan. Túl szorosan.
-Emily, meg fulladok! -szóltam suttogva.
-Je persze. Bocsi.-mondta. Majd fel állt ,mert be jött Mr.Leadom az anyagot akármilyen unalmas is. Igen. Töri. Ez a tantárgy a világ legunalmasabb tantárgya. A tanár monoton hangján be alszik mindenki és csodálkozik ha nem figyelünk.
Fel álltunk, köszöntünk majd kezdődhetett az alvás. Ez az óra tökéletes arra,hogy ha este nem aludtad ki magad. Most meg teheted.
Így telt az egésznap. Alig vártam már,hogy vége legyen és el húzhassak kungfu és vívó edzésre. Ott mindíg nyugodt leszek és leadom ott az egésznapos stersszt.
Még lessz két órám. Kémia és fizika, majd utána rohanok edzésre.
Fizika volt az utolsó elötti órám.
Be jött a tanár, köszöntünk le ültünk. És kezdödött a világ legeslegjobb órája. Fizikaaa.
Nagyon szeretem.
Végig jelentkeztem az órát. Hibátlan feladatokat csináltam a táblán és ezért a tanár adott egy órai munka ötöst.
Ki csöngettek. Neee. Mindegy.
Meradtunk itt a teremben, ugyanis Mr. Wong tartja a kémai/fizika órát is.
-Figyi Lia-szólítitt ki a gondolat menetemből Emily
-Hm?-Ébredtem föl.
-Itt van!-mondta vigyorogva
-Ki?-kérdeztem unottan.
-Hát tudod...khm...!!!-mondta. Madj rá néztem Emilyre (rajzoltam) aki szemével oldalra nézett, majd rám. Majd vissza és megint rám. És le esett! Bakker!
A szememet tágra nyitottam. Majd oldalra néztem.
Az előttem lévő padsorba be ült. Peter Parker. Pfff.
9.-ben voltam belé "szerelmes". Utálom! Olyan...FHU
-És most,mit kéne tennem?-kérdeztem flegmán
-Hát jól van. Csak szóltam.
És azért is szólók,hogy piros az arcod.-mondta, nevetését vissza folytva.
-Kössz,szeretlek.-mondtam. Majd gúnyosan ki nyújtottam a nyelvem.
És akkor nem bírtuk tovább. Ki tört belőlünk a nevetés.
-Mi olyan vicces?-fordult hátra Ned, Peter haverja.
-Jaaa....öhmm-majd Peter is hátra fordult-Csak...öhm...tegnapnéztünkegyfilmetEmilyvelésazonnevetünk-hadartam el gyorsan 1.000.000 hadarás/másodperc alatt.
-Ja oké. -fordultak vissza Nedék.
Pár másodperc csönd.
Majd ki fújtam a levegőt.
-Ezt meg úsztuk csaje!-suttogta oda Emily.-Majd hangosan fel röhögtem. Amit nem biztos,hogy kellett volna,mert Mr.Wong akkor lèpett be a terembe.
-Mi olyan vicces kedves Ms.Miller?
-Semmi Mr.Wong...-szégyeltem el magam.
-Ha semmin röhög akkor eszerint nagyon tudja a mai órai anyagot. És gondolom meg tartaná. Eszerint.-mondta szigorú, parancsoló hangon-Ms.Miller jöjjön ki, tartsa meg az órát.-mondta a tanár.
Ohh ne már...bár...tanultam előre...
(szokásosan stréberkedtem otthonn)
-Rendben.-mondtam picit félénken, majd rá néztem Emilyre aki küldött egy bíztató mosolyt felèm.
Ki mentem a táblához ,Wong tanár úr meg leült Emily mellè.

----------Óra vége--------
Tök kifáradtam. Jézusom! Deeee
Atom király volt.
-Ms.Miller-hívott oda a tanár
-Tessék.-mondtam
-Remélem nem fog máskór hangosam bele röhögni az órám elejébe,mert kénytelen leszek még egy ötöst adni.-mondta. Majd be firkantott egy ötöst a nevem mellé.
-Uhh. Köszönöm-fordulta meg-Viszlát!-és kimentem a teremből.
VÉGREEE vége vaaan.
Elbúcsúztam Emilytől,majd oda rohantam a szekrényemhez ki kaptam a kabátom ,a deszkám
és hajtottam edzésig.

...........Edzés után...........
Gyoran át öltöztem ,majd hajtottam a gördeszkám villám gyorsan hazáig.
Ahogy haza értem észre vettem,hogy egy fekete kocsi áll a kocsi fel hajtón.
Juj....le késtem...vaaagy a vendék jött hamarabb. Lehet inkább az elöző változat.
Gyorsan fel rohantam a terasz lépcsőn és berontottam (csak szép nőiesen. Khm) a házba.
-Sziaaa annyyaa!-ordítottam.
-Jaj. Szia kicsim! Lehetnél halkabb. Tudod vendégünk van!-mondta szigorú arcal.
-Persze. Tudom.-vigyorogtam gonoszul.
-Na gyere be mutatlak........