Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

Will Newman

Kinyitottam az ajtót és egy srác állt az ajtóban. Sötét barna haja, széles válla,nyurga,vékony alkat volt,de magas. És a szeme...olyan ismerős. Kék...mintha valakit akit ismerek...ugyan ilyen lenne...olyam ismerős.
-Ki vagy?-nyőgtem ki nagy nehezen. Annyira meglepődtem,hogy itt áll valaki,akit nem ismerek, de mégis ismerős.
-Will Newman. És te?
-Olivia Strange.-Most rajta volt a sor,hogy meg lepődjön.
-Pedig nem is hasonlítasz.
-Te, pedig igen.
-Mi?
-Mi?-kérdeztem én is. És akkor esett le mit is mondtam. Apára hasonlít és Jamesra...
-Ki vagy te?-kérdeztem még egyszer.
-Mondtam. WILL Newman.
-Ok...és. Miért látogatott meg egy srác akit nem is ismerek?
-Hát. Az újoncokat mindíg én köszöntöm.
-Aha...te valami...CF-es ellenőr vagy?-Itt elkezdett nevetni.
-Nem dehogy butus. Csak...ezt csinálom,mert... Mert.-jelentette ki.-De amúgy az orrod és a pufók fehér arcod,hasonlít Dr.srangére.
-Kössz...
-És te?
-Mi én?
-Mivan veled? Csak CF?
-Aha...ja...de ez...más. Picit. Szóval én...nem mindíg vagyok CF-es. Ez...változó. A hangulatomtól függ.
-Mivan?-lepődött meg.-Na ez érdekell. Tudod mit? Tíz perc múlva a társalgóba. Ott elmondhatod,mert ez furcsa. Tégy óvintézkedést. Szia!
-Öhm..Hali?-kérdeztem. Ez srác meg van hibbanva. Agyára ment a CF?
Na jó akkor. Óv intézkedés.
Meg néztem az oxigén tartájt,
-Rendben.
Aztán fogtam a kék kidobható kesztyűt,fogtam a táskám. Bele tettem a hordozható oxigén palackot, bele teszek kézfertőtlenítőt,meg még kesztyűt, a telóm. Aztán fogok egy arc maszkot és magamra teszem.

Szeretem az arc maszkot. Legalábbis is ezt,mert olyan virágos. És én imádom a virágokat.
Még fel húztam a mustár sárga Conversem,utoljára meg néztem magam a tükörbe. Meg lepődve konstantáltam,hogy nagyon sápadt vagyok,mármint a szokásosnál is jobban. Meg néztem,ahogy tejföl szőke hajam a vállamra omlik,onnan pedig göndörödik. Majd nagyon vékony alkatom és,hogy nem vagyok 168 cm magasabb. Elhúztam a számat.
Végig néztem magamon,hogy meg van-e minden. Aztán ki léptem az ajtón. Elmentem a lifthez,majd megnyomtam a hívó gombot. Ahogy be léptem az ajtón,szembe találtam magammal Lindát.
-Oh,hogy az a...
-Igen? Mond,mit keresel itt?
-Hát...Willhez megyek a tásalgóba beszélgetni,három lépés távolságra??
-Willel? Dede...nem. Azt nem.
-De hát nem megyek közel hozzá! Van rajtam arc maszk és kesztyű! Ezt után meg,meg fürdök! És van nálam kéz fertőtlenítő,meg a telefonom! Tudlak hívni!-Linda még egy ideig mustrált,majd meg szólalt.
-Rendben. De ne menny hozzá közel! Vigyázz vele! Neki B.cepaciája van!-a srác B.cepaciás? Te jó ég. Szegény...
-Értem!-szalútáltam. Ahogy a kapitánynak szoktam.
-Nem is értem,miért egyeztem ebbe bele.-Majd kilépett a liftből. Én meg be.
-Mert nagyon meg győző és ártatlan vagyok. És persze,szerény...-azzal be záródott a lift. Persze tudtam,hogy Linda akart valamit mondani, de én drámia kilépőt akartam. És meg is lett.
Az elmékedésemből a lift szakított ki.
Kiléptem rajta. Will már ott volt.
-Chia!-köszönt lazán.
-Hali!-integedtem a kék kesztyűs kezemmel.
-Jó a maszkod! Nagyon művészi!
-Köszönöm! Szeretem a virágokat.
-Te is egy virág vagy.-mondta.
Ez egy bók lehetett?
-Ez egy bók akart lenni?-néztem rá, össze ráncolt szemöldökkel.
-Igen. És általában be válik.
-Hát boccs. Nagyon össze tört szívű vagyok. Nem hinném hogy sikerűlne.-Vettem viccesre a formát. De Ő ezt nem vette észre
-Oh... Mi történt?-Én meg le a űltem vele szemben lévő, épp jó távolságra levő székre. Majd meséni kezdtem. Nem is tudom miért. Olyan jól esett. A tüdőmet is könnyebbnek éreztem,de ahogy befejeztem a mondókát,köhögtem egy sort.
-Hát ez szar és durva...-mondta ki őszintén.-Nem is tudom,melyikűnknek rosszabb a szerelmi élete.
-Mert? Veled mivolt?-vontam fel a szemöldököm.
-Hát...meg ismerkedtem egy lánnyal.
-Igen? Ennyi? Hát ez...
-CF-es...
-Oh...
-Igen. Elkellett mennem. Bár a gyógyszer kezelés sem volt jó. Nem használt.
-Értem.-mosolyodtamek szomorúan.-És most?
-Hát. Járom a világot,annyámmal. Szedem a gyógyszereket amit adnak mindíg máshol. Most itt vagyok. A gyógyszer itt egész jó.
-Mennyi idős vagy?
-18 múltam. Magán tanuló.
-Oh. Hát én csak leszek. Áprilisban.
-Az jó.-itt sajnos meg akadt a beszélgetés, de egy valami aggasztott. Szóval a kivámcsiságom utat tört.
-Ki volt a lány? Ha szabad...oh boccs....
-Semmi baj. Stella Grant.-itt kitágúlt a szemem.
-Ügye nem? Az a Stella Grant aki...CF-es és videós?
-De igen.-mosolygott büszkén.
-Oh te jó ég. Ez szuper.
-Hát ja...-szontyolódott el.
-Oh boccs nem akartam.
-Semmi baj.
-De ,igen az. Tartod vele a kapcsolatot?
-Igen...-na ezen meglepődtem.
-Hát ez...ez...FANTASZTIKUS! Egy szerelmes történet rólad és róla,ami fájdalmasan ért véget. De tartjátok a kapcsolatot! Ezezez. Olyan drámai! Ez. Fantasztikus Will.-Ő meg mint egy pszihopatára úgy nézett rám. Lehet hadartam?
-Baj? Hogy örülök neki?-szégyeltem el magam.
-Nem ellenkezőleg. Csak...mikór elmondom ezt az embereknek azt szokták mondani,hogy ,,-Én a helyedben nem tartanám a kapcsolatot avval alánnyal".De ez nekem egy pozítív csalódás. Köszönöm.
-Oh hát...-tűrtem a hajam mögé egy tejföl szőke tincset,ami zavart.-örülök,hogy ez neked egy pozitív csalódás volt. És mikór hív Stella? Mikór beszélsz vele?
-Három perc múlva. Ha jól időzít. -Nézett a telefonja idejére.-Bár általában jól időzít. És szereti,ha új embert mutatok be neki.
-És...ti...most csak barátok vagytok?
-Igen...-sohajtott.-csak azok lehetünk.
-Értem...-majd rezegni kezdett a telefon.
-És hív is.-majd elhúzta a zöld ikont.
-Szia drága-drága Stella.
-Szia Will.-integetette a lány,mosolyogva.-Ő ki?-kérdezte.
-Ő az új lakó. Olivia Strange.
-Hali!-köszöntem.
-CF?-Kérdezi Stella.
-Ahaaaam.-bologadtam az arc masz mögűl.
-Eddig nem is találkoztam CF-es el. Márint eddig Will csak betegeket mutatott. Akik műtét miatt vagy,ilyesmi miatt vannak itt.
-Értem. Hát...szia. Amúgy nagy rajongód vagyok!
-Hali!-köszönt újra nevetve.
-Csak köszönni akartam. Majd késöbb beszélűnk. Sziasztok!
-Szia Stella!-köszöntünk egyszerre el integetve. Majd pittyegett a telefonom. Kikotortam a táskámból,majd bekapcsoltam. Nora néni írt.
Nn: Kitísztítotam. Ott van az irodámba. Haza mentem.
-oh,hogy az a...-gyorsan írtam neki egy köszönömöt. Aztán fel álltam.
-Baj van?-kérdezi Will.
-Hát ez nem mondaható bajnak, de...kimosták a napragforgós ágyneműm, és a meg eggyezés szerint le megyek érte. Ne de, azt hittem Nora néni gyorsabb és hamarabb kész lessz mielőtt elmegy. De mivel haza,ment Mary vette át a helyét.
-Az a Mary? Az a takarító nő,akitől még én is félek?
-Igen! És elkéne menni érte,mert én már le adtam az ágynemű huzatomat. És félek le menni.-Elgondolkoztam.-Will. El jössz velem ágyneműt lopni?-Itt gonoszúl elmosolyodtam.
-A legnagyobb örömmel.-mosolygott cinkosan. Nem hiszem magamat 17-nek. Talán csak simán 7.

Ez lett volna a rész. Vagyis 2 rész ma. Remélem tetszett. És bele tettem Willt. Remélem így jó. És még mindíg sajnálom,hogy nem volt sokáig rész. Remélem ki tudtalak titeket engesztelni. Holnap is irok. Addig is. Szép estét! 😚😍❤🕷🕷