Dr. Strange lánya 1.Kötet (Befejezett)

A hülye iskola és búcsú...

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára ébredtem...
-Már megint itt tartunk?!!-üvöltöttem a párnába.
Majd be nyitott Apu.
-Oli kelj fel! Iskola van!
-Aha. Na nem mondod.-majd kiszáltam az ágyamból.
-Köszönjük,hogy itt voltál, briliáns humorista vagy! Szia!-majd ki lökdöstem az ajtón aput és bezártam utána. Hát én milyen kedves vagyok!
Elmentem a fürdőbe meg mosakodtam, fogmosás stb.
A hajamat engedve hagytam,majd fel öltöztem:

Felöltöztem,és pont akkor meg is rezzent a telóm.

-Cső hugi! Jöjjek el érted? Elviszlek a suliba, de majd mondok is valamit!

-Persze gyere nyugodtan! Kint várlak a torony elött! 👌

-Ok. Akkor 15 lerc múlva a toronynál!

-Hali!

Hát ezt le tárgyaltam.
Lesiettem a konyhába.
-Oli, ma Peterrel mész suliba!-jelentette ki apu. Egy frászt!
-Hát nem. Jön értem a haverom.
-Hogy kicsoda? Egy fiú?
-Igen apa. Egy fiú, aki nem Peter. Mily melepő!-jelentettem ki drámaian.
-Hogy hívják?
-James.
-A sulidba jár?
-Aha.-erre a válaszra Peter le ejtette a tányért ami össze tört. Oda mentem neki segíteni.
-Olivia! Jamessal? Ez komoly?
-Igen. Baj van evvel?
-Hát...nem a jó fiúk közé tartozik!
-Tudom.-majd meg rezzent a telóm.
-Mindjárt itt vok.

Én meg vissza írtam:

-Oki! ❤

-Ki volt az?-kérdezte Peter
-James.-válaszoltam fél válról. Erre Peter elhúzta a száját.
-Jövök veled Oli! Megnézem ki is az a James!-mondta apa.
-Oké.-gyorsan meg ettem egy pár csokit,majd ittam tejet és rohantam a torony elé. James kocsija már ott állt,ami egy Jepp volt.
-Szia!-integettem neki. Ő meg vissza intett. Majd kiszállt az autóból.

Hát. Eszerint neki sincs jó napja.
Hirtelen apu állt mellém. Ajaj. Ebből baj lessz.
Nagy meglepetésemre James nyugodtan oda jött. Én meg öleltem. De apa arcán olyan fura dolog történt. Hirtelen le fehéredett és megint remegni kezdett a keze. De hirtelen tért vissza a valóságba.
-Üdv!-fogott kezet Jamessal aki szintén le fehéredett de, illedelmesen vissza köszönt.
-Vigyázzon a lányomra!-parancsolt rá
-Higgye el. Olyan mintha a hugom lenne.-Itt apu megint lefehéredett.
-Oli-fordult felém.
-Hm?
-Legyen jó a napod!-majd elköszöntünk és elmentünk a suliba.

*Sulinál*
-Izgulsz?-kérdezte James
-Aha...egy kicsit.-majd felbaktattunk a lépcsőn. Be értünk a suliba,majd hirtelen minden szem ránk szegeződött.
-Szard le őket!-súgta nekem.
-Igyekszem! De mindjárt össze esek úgy érzem.

Elmentünk az órára.

Mint kiderűlt James egy idős velem, csak kamuzott,mert Ő sem ismert fel. És egy osztályba járunk,hogy hogy soha nem vettem észre? Pedig eddig is a Queeny suliba jártam... És akkor le esett a tantusz... Ő az a srác akit annyira utáltam,mert gonosz. Szószerint. Hogy-hogy nem vettem észre,mikór találkoztunk?
Pont becsöngő előtt értünk a teremhez.
-Hova űljek??
-Hülye! Eddig is ide jártál! Ahova eddig is.
-Ja persze!-csaptam rá a fejemre.
A nap uncsin telt és egyben viccesen. Voltak órák,amiket Jamessel végig nevettünk,mert Peter végig úgy nézett ránk,mintha kiakarna nyírni.

Éppen jöttem ki az utolsó órámról röhögve Jamessal, és a haverjaival,mikor meg láttam valamit...
Illetve valakiket.
Peter és MJ nagyban falták egymást a szekrényhez dőlve.
Hirtelen úgy éreztem kirázott a hideg, a gyomrom össze szorúlt. És csak azt vettem észre,hogy könnyek áztatják az arcomat és James ki kisér a suliból. Beszálltunk a Jeep hátsó ülésére,majd nem bírtam tovább. Elkezdtem sírni.
James meg ölelt és úgy voltunk egy jó ideig.
-Mióta?-kérdezte. És pontosan tudtam mire céloz.
-Most kezdett el megint,pedig régen elfelejtettem már.-szipogtam.-Kilencedikbe tetszett meg, olyan aranyos volt az első napon. Egy évig éltem a plátói szerelemben,majd úgy terveztem,hogy tizedikben megmondom neki, aztán...
Össze jött Michellel és nekem meg kényszerítenem kellett magam,hogy ki szeressek belőle.
Ebben az évben pedig...
Megint...-James nem szólt semmit,csak átmászott a sofőr részre.
Néztem a tájat ,ahogy elsuhan.
Néztem a fákat,ahogy elmosódnak,majd elaludtam.
Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.
-Hé Olivia! Ébredj!
-Otthonn vagyok?-kérdeztem álmosan.
-Nem nálam.-válaszolt eszerint James.
-Miért is?
-Mert meg kell beszélnünk valamit.
-Oké-szálltam ki a kocsiból.
A ház ahól lakott csodás volt. Kívűlről fekete és fehér. Volt egy nagy erkélye és modernnek tűnt.
Nem csalódtam,mert belűlről is az volt. Közepes méretű ház ami modern.
-Van egy meg lepim-nézett rám
-Mi?-csillant fel a szemem
-Hát amíg te horkoltál a hátsó ülésen-nevetett fel.- addig elmentem a mekibe. És van otthon bór.
-Ooooh. Király vagy!-öleltem meg.
-Akkor piálunk?
-Aha. És veled mivan,hogy szomorú vagy? Te sem vagy jó kedvedbe.
-Hát...nekem-köszörűlte meg a torkát-el kell mondanom valamit.
Ülj le kérlek.-mutatott a konyhaszékre.
-Oké-űltem fel.
-Fhuu-fújta ki a levegőt.-Nekem el kell mennem. Messze Európába.-
Nagyon ledöbbentem. Alig ismerem egy napja a világ leggjobb fej srácát ,erre bejelenti,hogy elmegy.
-Mivvaann???!!!-akadtam ki.
-Igen...elkell mennem. Az anyám ott él és oda kell mennem.
-Mennyi időre?
-Egy év. Nem tudom.
-De...de...-sírtam el magam.
James magához ölelt.-nyugi. Majd tartjuk a kapcsolatot. Rendben?
-Mikór indulsz?
-Holnap délben indúl a gépem.
-Értem. Akkor ma nálad alszok és tele piáljuk magunkat.
-Benne vagyok.-villantotta ki a százfaktoros mosolyát.

Ennyi lett volna. Lassan fáj az ujjam,pedig van még ihklet. De máskorra is kell! Sziasztok Pókicáim 🕷❤