Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 5. rész

Szeptember 9. (Hétfő)

A hétvége hamar eltelt. Apa betartotta az ígéretét, mert pénteken mikor felkeltem az íróasztalomon pihentek Leila naplói. Már aznap elkezdtem olvasni és rájöttem, hogy akkoriban a nagyi nagyon szigorú és elfoglalt volt, ami fura, mert most kedves és sok időt tölt Tinával a 17 éves lányával, aki most a 11.A-ba jár a Szent Márkban. Na de inkább kezdjük a mai napomat, mert ma volt aztán érdekesség.
Reggel szomorúan ébredtem fel, mert Manó már negyedik napja nem feküdt mellettem. Kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruháimat. Gyorsan felöltöztem, majd a táskámmal a vállamon mentem le a konyhába. Ettem egy kis müzlit, majd apuval elmentünk a suliba. A parkolóban kiszálltam a kocsiból és bementem a suli épületébe. Mivel nyelvtannal kezdtünk az utam a tantermünk felé vezetett. Ahogy felértem a lépcsőn páran sugdolóztak és egy sötét barna hajú magas fiú felé pillantgattak, aki a termünk előtt állt. Odamentem hozzá és megkocogtatta a vállát. Lassan megfordult és mélyen a szemeimbe nézett a smaragd zöld szemeivel. A lélegzetem is elállt tőle.
- Igen? - kérdezte a fiú, mire igyekeztem összeszedni magam és megszólaltam.
- Keresel valakit?
- A 9.C osztályt keresem.
- Te lennél...
- Szűcs Tamás, de csak Tomi - mosolygott rám kedvesen.
- Öhm én... ö... Szabó Vivi vagyok és történetesen osztálytársak vagyunk - néztem rá és igyekeztem nem zavarba jönni. Már ha lehetek ennél is nagyobb zavarban.
- Értem és most milyen óránk lesz?
- Nyelvtan az ofővel - adtam választ neki, mire ő csak elhúzta a száját.
- Köszi - bólintott és elindult be a terembe. Mély levegőt vettem és követtem őt. Egyenesen leültem a helyemre, de hatalmas meglepetés fogadott ugyanis eddig egyedül ültem a két személyes padban, de most már társam is lett ott... Szűcs Tamás személyében. Odamentem és megálltam a pad mellett.
- Bocsi, beengedsz? - kérdeztem tőle, de látszólag nem hallotta, mert zenét hallgatott. Mélyet sóhajtottam és kihúztam az egyik füléből a fülest.
- Beengednél a helyemre? - ismételtem meg a kérdést, mire beljebb húzta magát. - Köszönöm - indultam be, de mikor mögötte mentem el, ő hirtelen hátra tolta a székét ezzel beszorítva engem a pad és a széke közé.
- Ne szórakozz már! Engedj be! - szóltam rá kissé indulatosan. Sajnos ezt Márkó is meghallotta, mert azonnal ott termett.
- Nem hallottad mit mondott?! - nézett dühösen Tomira.
- De, bocs - motyogta Tomi és végre beengedett. Márkó szikrázó tekintettel nézett a mellettem ülő fiúra, majd rám. - Ha bármi baj van, szólj! - intézte nekem, majd visszaült a helyére. - Ki ez? A barátod?
- Kereszttesóm.
- Világos és tényleg bocs.
- Semmi baj, de miért csináltad?
- Meg akartam nézni, hogy ha kicsit hátrébb húzom a széket, akkor beférsz-e de úgy tűnik nem - magyarázta, ami kissé rosszul esett. Tomi, mintha megérezte volna rögtön magyarázkodni kezdett. - Nem úgy értem, hogy kövér vagy, csak kicsi a hely!
- Jó - bólintottam. Persze mások nem érthetik, hogy miért esik rosszul akár egy ilyen véletlen beszólás, de lényegében annyi, hogy oviban és általános ötödik osztályáig túlsúlyos voltam, de ötödik végén elkezdtem sportolni. Apa is segített és már hatodik közepére elfogadható külsőm lett, amin azért van még mit javítani, de legalább nem olyan vészes, mint amilyen anno volt. Csengetéskor bejött Nógrádi és a tekintetével azonnal kiszúrta Tomit. - Áh, Szűcs is megtalálta az iskolát?
- Meg, tanár úr - mosolygott a tanárra Tomi.
- Gratulálok, de remélem örökölte az édesapja magyar tudását!
- Nem ígérem, hogy pont azt örököltem, de örököltem tőle pár dolgot - vigyorodott el Tomi, mire pár fiú kuncogott. Nógrádi erre inkább nem mondott semmit, csak elkezdte az órát. Előszedtük a füzetünket és elkezdte a diktálást. Egész órán írtunk és óra végén már nagyon fájt a csuklóm. A szünetben Tomi felé fordultam. - Honnan ismeri az apukádat?
- Tanította még régen, miért?
- Csak érdekelt.
- Rendben - bólintott és tovább telefonozott. A következő óra matek volt. Csengetéskor bejött Bebesi tanárnő. Bemutatkozott Tominak, majd elkezdődött a rendes tanítás. Elkezdtük a törteket tanulni. A harmadik óránk ének volt. Kökény Sára tanárnő az első órán egész jó fej volt és nála is ismerkedtünk, mert nem csak mi voltunk az újak, hanem ő is idén jött. Tehát az első ének órán elvoltunk. Olaszon Rossi tanár úr szavakat diktált a füzetünkbe utána leosztályozta (nekem négyes lett). Olasz után mentünk angolra (Tomi is angolos). Sarkadi tanár úrral akasztófáztunk, de csakis angol szavakat lehetett használni. Én személy szerint élveztem, habár párszor felakasztottuk szegény pálcika embert. Angol után mentünk átöltözni, mert dupla tesi következett. Gyorsan átöltöztünk és kimentünk az udvarra. Apa már kint várt minket.
- Jólvan, gyors névsor olvasás utána öt bemelegítő kör, majd gimnasztika! Az óra második részében, pedig játszunk - mondta el az óra menetét. Gyorsan lezavarta a névsor olvasást, de Tominál megállt.
- Nem rokonod Szűcs Ádám? - kérdezte a (mellettem álló) fiútól apa.
- De, az apám. Miért?
- Csak érdekelt - nézett rá összehúzott szemekkel, majd mivel látta Zoét és Márkót befejezte a névsor olvasást. Tapsolt párat, ami azt jelentette, hogy kezdjünk futni. Laza kocogásban indultam el, Tomi pedig mellettem futott. - Van valami szoros kapcsolatod a tesi tanárral? - kérdezte hirtelen Tomi.
- Miért érdekel?
- Téged az érdekelt, hogy Nógrádi honnan ismeri apámat. A tesi tanárt az érdekelte, hogy Szűcs Ádám rokonom-e. Kicsit fura, nem gondolod? - kérdezte halványan mosolyogva.
- Én azt mondanám, hogy érdekes.
- Valóban érdekes, hogy az osztálytársam és a tesi tanárom érdeklődik az apám után. Talán megmondom neki, hogy kész rajongó tábora van itt - röhögött fel.
- Nincs erre semmi szükség - nevettem fel én is, de hamar abbahagytam, mert valami bele repült a számba. Köhögve álltam meg és köpködni kezdtem. Tomi aggódva figyelt. - Minden oké?
- Aha, csak valami bogarat kaptam be.
- Hm, gyors kaja? - nevetett.
- Az, de borzalmas az íze - nevettem el magam és tovább futottunk. Mikor az első kört lefutottuk apa még utánunk szólt, vagyis Tomi után.
- Tamás, ha így haladsz holnap estig nem futod le az öt kört!
- Vettem főnök!
- Nem a főnököd vagyok, hanem a testnevelés tanárod! - szólt utána szigorúan, amire Tomi inkább nem válaszolt semmit.
- Mintha nem csípne engem - fordult felém a fiú.
- Vettem észre - futottam tovább. Ezután igyekeztünk gyorsabban futni, így én kissé lihegve és kipirult arccal fejeztem be a futást. Futás után gimnasztikáztunk, majd kaptunk öt perc pihenőt és utána aki akart focizhatott az udvaron, vagy röplabdázhatott bent. Én az utóbbi mellett döntöttem. Hatan voltunk egy csapatban, ami azt jelentette, hogy én Vikivel, Julival, Zoéval, a b-s Pannával és az a-s Dorinával voltam egy csapatba. 10:8-ra nyertünk aminek örültünk. Tesi után átöltöztünk, majd elindultunk haza. Én a tanárihoz mentem megvárni apát.
- Merre laksz? Mert ha mondjuk ugyanarra, akkor mehetnénk együtt - hallottam Tomi hangját.
- Nekem még van egy kis dolgom, nem kell megvárnod - néztem rá.
- Ó, oké. Akkor szia! Holnap találkozunk - köszönt el és kiment a suliból. Nem sokkal Tomi távozása után apa végre kijött és mehettünk haza. Kint beültünk a kocsijába és elindultunk haza.
- Remélem nem akarsz barátkozni vele - törte meg a csendet apa.
- Kivel? - kaptam felé a fejem.
- Azzal a Szűcs gyerekkel.
- Tomira gondolsz?
- Igen!
- Dehát rendes és helyes... - kezdtem volna sorolni, de apa félbeszakított.
- Na azt már nem! Nem nem, Vivien te még túl fiatal vagy ehhez!
- Mégis mihez?
- A pasizáshoz! Majd, ha betöltöd a tizennyolcat lehet barátod, de addig nem! Hidd el, jó okom van rá, hogy ezt mondjam.
- Oké, de egyébként csak ma láttam először és nem szerettem bele és...
- Nem is fogsz! Abba a semmire kellő kölyökbe nem!
- Megértettem - bólintottam és az út csendben telt tovább. Otthon bementünk a házba és láttam, hogy anya idegesen és könnyezve járkál fel s alá. - Mi a baj, anya? - mentem oda hozzá aggódva.
- Tami! Minden rendben? - kérdezte apa is. Anyu szipogva nézett fel apára. Valamit tartott a kezében.
- Levi... elkell mondanom valamit - szólalt meg anya kissé rekedtesen.
- Micsodát? - kérdezte apa, mire anya odaadta neki azt a fehér valamit. Ahogy ráláttam tudtam, hogy terhességi teszt. Apa rápillantott a tesztre, majd kissé sápadtan ült le.
- Úristen - motyogta apa. Lassan felnézett anyára, majd felállt és megpörgette őt a levegőben.
- Örülsz?
- Miért ne örülnék, ne butus! Hihetetlen, hogy lesz mégegy gyerekünk! - mosolygott apa, mire én örömömben egy aprót sikítottam és megöleltem őket. Mindig is szerettem volna egy kis tesót és most lesz is egy! Időközben felmentem a szobámba és hagytam anyuékat beszélgetni. Este lementem hozzájuk vacsorázni, majd elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Nos, Tamás is színre lépett, akit nem igazán kedvel Levi és Vivinek lesz egy kis tesója! Vajon Vivi kitől tudja meg, hogy az apja miért nem kedveli a fiút? Levitől vagy Leila naplójából vagy mástól? A tippeket kommentekben várom😊

By: Mona❤