Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 6. rész

Szeptember 10. (Kedd)

Reggel az ébresztőmre keltem. Ásítva másztam ki az ágyamból és a szekrényemhez mentem a ruháimért. Gyorsan felöltöztem, a hajamat kifésültem és felkötöttem, majd fogtam a táskámat és lementem reggelizni. Apa jókedvűnek tűnt. Gondoltam örül, hogy anya terhes.
- Jó reggelt, apu! - köszöntem neki mosolyogva.
- Neked is aranyom! Kérsz tükörtojást?
- Persze - ültem le az asztalhoz. Apa fütyörészve csinálta a reggelit.
- Látom nagyon feldobott a kisbaba híre - mosolyogtam felé.
- Ennyire látszik?
- Igen és azóta nem láttalak ilyennek, mióta nyolcadikban megnyertem a kerületi gördeszka versenyt.
- Persze, mert nem mindennap nyeri meg az ember lánya a kerületi deszka versenyt és nem mindennap jelenti be az ember felesége, hogy terhes. Még szép, hogy örülök neki - mosolygott rám és egy puszit nyomott a fejemre és megölelt. Pár perc múlva valami fura szagot éreztem.
- Öhm, apu... van egy olyan érzésem, hogy odaégett a reggeli... - néztem rá, mire gyorsan a gázhoz fordult és szitkozódva szedte le a serpenyőt onnan az égett tojással együtt.
- Oké, úgy érzem ma nem fogunk itthon reggelizni - nézett rám apa miközben a tojás maradványait dobta a kukába.
- Úgyse voltam annyira éhes - mosolyogtam rá. Igazából azon lepődtem volna meg, ha apa nem égeti oda a reggelit, mert nem szívesen, de ki kell mondanom, hogy borzalmasan főz! De komolyan! Na mindegy... Tíz perccel később elmentünk itthonról, de mielőtt a suliba mentünk volna bementünk egy pékségbe, ahol apa kárpótlásul vett nekem és magának reggelit és inni valót. Ezután a suliba mentünk. A parkolóban kiszálltam a kocsiból és köszöntem a kint álló fiúknak (Will, a két Márk, Rómeó és Zoli).
- Hé, chicas! - szólt utánam Will.
- Egyedül vagyok, te hülye - nevettem el magam. - Részlet kérdés - legyintett, majd folytatta. - Délután jössz mekizni?
- Aha - bólintottam mosolyogva és bementem. A folyosón távolról megláttam Tinát. Elkezdtem rohanni felé. - Tinaaa! - kiabáltam a nevét, mire megfordult és boldogan ölelt meg. - Szia, Vivi!
- Hogy vagy?
- Jól és te? Milyen eddig a suli? Milyenek a tanárok és az osztálytársaid?
- Jól vagyok. A suli eddig remek! A tanárok közt van szigorúbb és jó fej és az osztálytársaimmal is jól kijövök - hadartam el gyorsan.
- Ennek örülök, de sietnem kell, mert tesink lesz Levivel és hiába a bátyám, nem szeretném kihúzni nála a gyufát a késésekkel. Szia, Vivcsi! - köszönt el és elsietett. Mosolyogva néztem utána és felmentem a termünkbe, mert matek volt az első óránk. Bementem a terembe és gyorsan elfoglaltam a helyemet mielőtt Tomi megjött volna. Utánam öt perccel érkezett meg Tomi, aki mosolyogva közeledett felém és ült le mellém. - Szia, Vivi!
- Szia - mosolyogtam rá kedvesen.
- Mizu?
- Semmi különös...
- Az nem sok. Milyen dolgod volt tegnap?
- Csak az ofőtől akartam kérdezni valamit.
- Mit?
- Hogy oda tudja-e adni a jegyzeteket amit diktált tegnap, mert hiányosan írtam le - hazudtam szemrebbenés nélkül. Látszólag elhitte. Csengetéskor Bebesi jött be. Felírta a feladatot a táblára, mi pedig elkezdtük megoldani. Szerencsére nagyrészt apa eszét örököltem, mármint a matek terén, mert anyának nem igazán ment elmondása szerint. Matek után infónk jött Bácskai tanár úrral. Ma is a word-be dolgoztunk. Következő óránk tesi volt. Rohantunk átöltözni, majd kimentünk az udvarra.
- Három kör futás utána kidobózunk! - adta ki a feladatot apa. Megfújta a sípját és mi futni kezdtünk.
- Vivi, várj! - szólt utánam Viki, mire lassítani kezdtem, hogy bevárjam.
- Huh, köszi! Mizu?
- Semmi különös. Délután megyünk a fiúkkal mekibe. Te nem jössz velünk?
- Attól függ kik lesznek ott.
- Will, Márk, Márkó, Zoli és Rómeó az a-ból.
- Majd megkérdezem otthon - mosolygott rám. Mikor lefutottuk a három kört, bementünk a tesi terembe kidobózni. Egész jó volt, csak azt furcsálltam, hogy akiket ismerek (vagyis apa volt osztálytársainak gyerekei) azok mind Tomit célozták. Tesi után átöltöztünk, majd mentünk fizikára. A tanár monotonon diktálta az anyagot, ami olyan unalmas volt, hogy majdnem elaludtam. Olasz kultúrán videót néztünk az olasz építőművészetről, kémián a füzetbe írtunk végül olaszon Rossi tanár úr leosztályozta az órai munkát, ami nekem ötös lett. Olasz után apával hazamentünk, lepakoltam a cuccaimat utána elmentem a mekibe. Mire odaértem a többiek már ott voltak. Mosolyogva mentem feléjük és leültem Márkó mellé.
- A szokásosat rendeltem neked - kacsintott rám Márkó.
- Köszike - mosolyogtam fel rá és beleharaptam a duplasajtos Big Mc-embe. Evés közben a fiúk agymenéseit hallgattuk Vikivel és néha felnevettünk. Will az egyik fergeteges sztorija mesélése alatt Rómeó annyira röhögött rajta, hogy az orrán jött ki a kólája, amit éppen ivott. - Pfuj! - nevetett Viki. Még tíz percig ott ültünk, mikor szépen melegebb tájakra küldtek minket, ezért el kellett hagyjuk az éttermet. Így heten röhögve mentünk végig a csendes utcán. - Sziasztok! - köszöntem el tőlük a kapunknál.
- Szia! - búcsúztak el ők is és vihogva tovább mentek, mert épp azt mesélte Zoli, hogy általánosban a menzán felbukott a cipőfűzőjében és ahogy elesett belefejelt a tejbegrízébe. Nevetve ráztam meg a fejem és bementem a házba. Köszöntem apuéknak, majd felmentem a szobámba olvasni Leila naplóit. Épp azt a részt olvastam, amikor kisorsolták, hogy apa lesz Rómeó, ő meg Júlia. Hihetetlen, hogy pont ők kapták meg a szerepet, ráadásul ekkor még nem is tudták, hogy testvérek. Mikor már az előadás kezdeténél jártam, akkor szólt anya, hogy kész a vacsora. Sóhajtva tettem le a naplót és mentem le enni. Gyorsan kanalaztam be a tejbegrízt, mert kíváncsi voltam, hogy mi lett abból az előadásból, amiben apa és a nagynéném voltak a főszereplők. Mikor végeztem a vacsorával villámsebességgel fürödtem le, majd besiettem a szobámba. Beugrottam az ágyba és tovább olvastam. Izgatottan nyitottam ki a naplót és folytattam az olvasást. Egy idő után kikerekedtek a szemeim a döbbenettől az olvasottak miatt. „Ezek után a vendégek hátra mentek és csak mi maradtunk Levivel. Megfogta a kezem és magához rántott, majd megcsókolt. A próbán mindig puszival gyakoroltuk, de ez nem az volt. Ez rendes csók volt.” Döbbenten pislogtam párat. Apa megcsókolta Leilát?! Azta ku... tyafáját. Rögtön kikeltem az ágyból és kirohantam apáékhoz a nappaliba.
- Apa!
- Igen, kincsem? - fordult felém mosolyogva apa.
- Nem is mesélted, hogy igaziból lekaptad a nagynénémet! - tettem karba a kezeimet. Apa arca pírba borult zavarában.
- Hogy mit csináltál? - lepődött meg anya is.
- A Rómeó és Júliás előadás miatt és jól akartam alakítani a szerepet és teljesen beleéltem magam a szerepbe! De utána nem is állt szóba velem. Talán csak az osztálykarácsonyon beszéltünk újra, meg szilveszterkor, mikor megvigasztaltam az akkori barátja miatt...
- Csinálnak még olyat, hogy elő kell adni a Rómeó és Júliát?
- Persze, de azt mindig a halloween-i buliban sorsolják ki, hogy melyik kilencedikes osztály adja elő.
- Tavaly kik csinálták?
- A mostani 10.A. Mikor Tina volt kilencedikes, akkor az ő osztálya csinálta.
- Apa lehet mégegy kérdésem?
- Persze - bólintott várva a kérdésemet.
- Ugye nekem nincs eltitkolt testvérem vagy féltestvérem.
- Dehogy! Neked eddig nem is volt testvéred, de majd lesz. Ne aggódj emiatt - ölelt magához, miközben suttogott valamit. Ha jól értettem azt, hogy „nem hagyom, hogy olyan életed legyen, mint amilyen Leilának volt!”. Miután elengedett felküldött aludni. Bólintottam és felmentem aludni. Befeküdtem az ágyba, de azért még olvastam pár oldalt. Akkor tettem le a naplót, mikor elértem a szilveszteri buli kezdetéhez.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A véleményeteket szeretném kérni, hogy amíg Vivi ki nem olvassa Leila naplóját addig legyenek belőle részletek (mint itt) vagy inkább ne?

By: Mona❤