9. osztály 43. rész

607 44 21
                                    

Március 14. (Szombat)

- Jajj, ne sírj már emiatt! - vigasztalt Csiszi. - De hiszen, én mondtam neki, hogy inkább ne is legyünk barátok! - szipogtam, miközben egy újabb kanál nutellát tömtem a számba. - Akkor meg mi a probléma?
- Az, hogy szeretem! - bőgtem nutellával a számban. - Hé, fejezd be a bőgést! Nem is olyan régen, még te kapartál fel a béka segge alól, most viszont rajtam a sor, hogy viszonozzam ezt neked! - ült az ágyam szélére Csiszi. - Segítünk elterelni róla a figyelmedet!
- Pedig olyan szép pár lettetek volna - mondta Ginny. Erre mégjobban kitört belőlem a sírás. - Evelin! Egyszer tartsd már a szádat! - szólt rá Csiszi.
- Bocsi!
- Kapd össze magad Vivi!
- Miért?
- Elmegyünk a plázába és egy kis átalakuláson fogsz keresztül menni. Felfrissítjük a ruhatáradat és egy kis színt viszünk a hajadba is - vázolta a tervét Csiszi. - Ez remek ötlet! - lelkesedett Ginny. - Oké, de szoknyát nem fogok venni. Kövérít és már így is elhíztam - húztam el a számat.
- Ezt most fejezd be! Te pont így vagy jó! Na, nyomás készülődj! - tapsolt párat Csiszi, mire én kedvtelenül kezdtem felöltözni.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

- Nézzük melyik illene hozzád - nézegette a ruhákat kíváncsian Csiszi.
- Ú, ehhez mit szólsz? - mutatott egy neon rózsaszín felsőt Ginny. - Kizárt - fintorogtam. - És ez? - nézett Csiszi egy fekete koponyás pólóra. - Nekem ez túl rockeres - ráztam meg a fejem és én is nézegetni kezdtem a ruhákat. Végül megtaláltam a tökéletes ruhákat és a lányok segítettek a felsőkhöz passzoló nadrágokat nézni. Ahogy megvettük a ruhákat, átmentünk egy cipő boltba. Vettem egy pár lapos talpú sportcipőt és egy pár magassarkú bokacsizmát. Kifizettük azokat, majd átmentünk a fodrászhoz. Csiszi a hajából vágatott, míg Ginny kért bele néhány sötétebb vörös melír csíkot. Egyedül én nem tudtam, hogy milyen legyen a hajam.
- Mit szólnál hozzá, ha vágnánk belőle egy kicsit és te is kaphatnál bele pár színes melírt - vetette fel a lány.
- Oké, lehetne nekem is vörös, mint a barátnőmnek?
- Persze - mosolygott és a hajmosóhoz vezetett.

<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

- Úristen - néztem magam a tükörben. A hajam lágy hullámokban omlott a vállamra és néhol vörös tincsek keresztezték a sötétbarna hajamat.
- Nahát, ez nagyon jól néz ki! - vigyorgott Ginny. - Illik hozzád - mosolygott Csiszi is. Kifizettük a fodrászt és elmentünk enni valamit. Végül a mekibe ültünk be. Egész sokat beszélgettünk és nagyívben kerültük a Gabesszel kapcsolatos dolgokat, mert egyszer Ginny véletlenül őt hozta szóba és majdnem elbőgtem magam. Tehát inkább többször nem hoztuk szóba. Igaz, hogy én mondtam neki, hogy ne legyünk barátok, de ez engem kissé megviselt, hisz a szívem miatt mégegy barátot vesztettem el, de ezúttal úgy, hogy én adtam ki az útját.

Gabesz

- Te aztán nyakig benne vagy - kortyolt a kólájába a keresztanyám.
- Tudom, de jogosan tette... - haraptam bele egy sültkrumpliba. - De, ha ti barátok vagytok... - kezdte, de félbeszakítottam. - Csak voltunk barátok.
- Jó, akkor ha ti barátok voltatok, akkor miért csókoltad meg legalább négyszer? - vonta fel a fél szemöldökét. - Mert szeretem őt és nem tudtam megálljt parancsolni magamnak.
- Aha! Szóval forrt a véred! - csapott egy aprót az asztalra. - Szerinted ő is ugyanúgy szeret vagy szeretett téged, mint te őt?
- Nem tudom. Ha visszacsókolt, akkor az jó jel, nem? - próbálkoztam, mire Jenni elhúzta a száját. - Nem minden esetben.
- Francba! Szerinted, hogy tudnám kiengesztelni? Hogy legalább barátok lehessünk, ha már járni nem járhatunk?
- Nem tudom. Mondd azt neki, hogy hiba volt, amit elkövettél mind a négy alkalommal és megígéred, hogy többé nem fog előfordulni.
- Aha, szóval hazudjak - bólintottam grimaszolva. - Ha te ezt hazugságnak veszed, akkor ti barátok már nem lehettek, esetleg csak egy pár.
- Szerinted akarna a barátnőm lenni?
- Ha adsz neki egy kis időt, akkor esetleg - mosolygott rám kedvesen.
- Köszi, hogy meghallgattál.
- Nincs mit - kacsintott.

<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Épp hazafelé tartottam, amikor hátulról megláttam egy Vivire hasonlító lányt, de neki vörös tincsek voltak a hajába festve. Elfordította a fejét és meglátott egy magas srácot, aki az úton ment át és felé tartott.
- Te meg mit keresel itt?! - ugrott a fiú nyakába. A hangját ezer közül is felismerem. De miért lett ilyen a haja? Nem, mintha rosszul nézne ki (épp ellenkezőleg, mert gyönyörűbb lett tőle), csak fura. És, ahogy megláttam azzal a sráccal, belőlem eltűnt a remény, hogy valaha is a barátnőm lesz.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a gáz rész! Vajon ki lehetett az a srác, akit Vivi ölelgetett? A tippeket kommentbe várom.

By: Mona❤

Újra a Szent Márkban✔Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang