Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 37. rész

Március 7. (Szombat)

Reggel vidáman ébredtem fel. A többiek fél tizenegyre jönnek, tehát volt fél órám elkészülni. Gyorsan kimásztam az ágyból és felvettem egy fekete Cool girl feliratú pólót és egy szaggatott farmert vettem fel. A hajamat kivasaltam és tettem fel minimális mennyiségű sminket. Mosolyogva néztem végig magamon, ami nem sokszor esik meg. Ahogy kész lettem lerohantam a lépcsőn.
- Jó reggelt hercegnőm - ölelt meg apu.
- Nektek is - mosolyogtam rájuk.
- Megnézed a garázst? - kérdezte apa, mire vadul kezdtem bólogatni.
- Akkor gyere - takarta el a szemem egy kendővel és óvatosan a garázsba vezetett. Hallottam, hogy kinyitja az ajtót, majd levette a kendőt a szememről, én pedig ámulva néztem szét. - Ez elképesztő! - ugrottam boldogan apa nyakába. - Örülök, hogy tetszik - puszilt meg. Ekkor csengettek.
- Nyitom! - kiabáltam és rohantam az ajtóhoz. Kinyitottam és az egész osztály ott állt az ajtóban.
- Szia, Vivi! - köszöntek egyszerre.
- Sziasztok, gyertek be - álltam arrébb, hogy be tudjanak jönni. - Előre boldogat - adott át egy ajándék zacskót Zoli. - Köszi - mosolyogtam rá kedvesen. Mindenkitől kaptam valami apróságot. A tizenkilenc emberből kettőtől kaptam nagyobb dobozt. Márkótól és Gabesztől. - Köszönöm szépen - öleltem meg őket. Az ajándékokat letettem egy asztalra, majd apa mondta, hogy csak húsz perc múlva menjünk be a garázsba.
- Jó, de miért?
- Meglepetés - kacsintott rám és már el is tűnt. - Lesz torta Tami néni? - kérdezte vigyorogva Jani.
- Lesz és hanyagold a néni megszólítást. Annyira nem vagyok öreg!
- Oké - bólintott Jani. Ezen elnevettük magunkat. Amíg apa nem szólt, addig a nappaliban ülve beszélgettünk.
- Gyerekek, most szólt Levi, hogy bemehettek - mosolygott ránk anyu.
- Megyünk! - pattantam fel a kanapéról és szinte rohantam a garázsba, mert kíváncsi voltam, hogy mi lesz a nagy meglepetés. Ahogy beléptem a garázsba egy komplett dobfelszerelés állt bent, két gitár és egy mikrofon. Azonban apának se híre se hamva nem volt. - De menő! - ámult Zoli. - Ugye fiacskám? - szólalt meg egy mélyebb hang a sarokból. Mindenki odakapta a fejét. Zoli apukája, Milán állt ott mosolyogva.
- Boldog szülinapot kölyök - jött hozzám és két puszit adott.
- Köszönöm, de csak holnap lesz.
- Tudom. Kezdhetjük öregem?!
- Tudod ki az öreg! - röhögött fel apa az ajtóból. Mögötte még ketten álltak. Albi és Orsi. - Mi folyik itt? - kérdeztem kíváncsian. - Még semmi, mert Márkó nem borított ki semmit - nevetett fel Albi. - Kösz, apa - szólalt meg kínosan Márkó. - És a mai napon 17 éve először lép fel a Demons! Mehet a buli fiatalság?! - állt be Milán a dobok mögé. - Igen! - kiabáltuk egyszerre. - Egy, két, egy, két, há' - számolt Milán, majd Albi kezdett először pengetni, majd Milán ütötte óvatosan a cintányérokat. Apu is beszállt a gitárral, végül Orsi kezdett énekelni. - Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel a Nap és másként járt a Hold
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
Ajándékul fogadd el kis dalunk
Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel reggel a Nap és másként járt a Hold
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
És ajándékul fogadd el Zorall kis dalunk
Hogy
Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Megint egy évvel öregebb lettél és bölcsebb is talán
Őrizd meg az emlékeid és légy nagyon vidám
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél
De minden évben eljön a nap, amikor születtél
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám Zorall dalunk
Hogy
Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Zorall szülinapot,
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod - fejezték be az éneklést. Tapsolva ugráltunk előttük. - Boldog szülinapot csajszi - kacsintott rám Orsi. - Köszi - mosolyogtam rá.
- Na most, hogy letudtuk a kötelező szülinapi dalt... ki akar egyet bulizni?! - kérdezte a mikrofonba Milán. Természetesen mindenki akart.
- Mit játszunk Vivikém? - kérdezte Albi. - Zene nélkül mit érek én?! - kezdtem énekelni mosolyogva.
- Remek választás kicsi lány! Hallottátok a szülinapos kívánságát! - fordult a zenekar felé Albi, mire a húrok közé csaptak. - Tető nélkül apró házad mondd mit ér? A legszebb híd a folyó nélkül mondd mit ér? És a tűz a meleg nélkül és a lány a fiú nélkül mondd mondd mondd mondd mit ér? - kezdték énekelni apuék. - Sose hittem volna, hogy az apád így nyomja! - mondta Adrián. - Aki ismeri az tudja, hogy mikre képes, ha a zenéről és a szeretteiről van szó - néztem apára mosolyogva. - Ez meg mit keres itt? - fordult Csiszi az ajtó felé. Értetlenül néztem arra. - Te hívtad meg?
- Dehogyis! - tagadtam azonnal.
- Tudom, hogy utálod ezért nem is hívtam - néztem Csiszire. Klaudia mosolyogva intett Albinak, majd odament Márkóhoz és... megcsókolta. Csiszivel leesett állal bámultuk az előbbi jelenetet. Márkó nem lökte el, hanem a derekára tette a kezét. Csiszire néztem, aki furán méregette a párost, majd bement a házba. Rögtön utána mentem. - Vivi! - szólt valaki utánam, de nem álltam meg.
- Hol van a mosdó? - kérdezte anyától, aki válaszolt. Csiszi megköszönte és felrohant. Én pedig utána rohantam. Bekopogtam a fürdőszoba ajtaján.
- Ki az? - kérdezte és a hangja sírós volt. - Én vagyok az, Vivi - mondtam, mire beengedett. Az ajtót becsuktam magam mögött. - Mi a baj? - guggoltam le elé. - Klaudia a baj! Egyszer megtépem azt a ribizlit!
- Elárulod, hogy miért utálod? Már ha tudhatom.
- Először az anyja vette el tőlünk az apámat. Most meg ő... - csuklott el a hangja, de nem kellett tovább folytatnia, hogy rájöjjek mi a helyzet.
- Neked tetszik Márkó - értettem meg.
- Igen - bólintott. - Pont az a srác kellett neki, aki nekem is bejön. Kész röhej - nevetett kínosan. - Márkó előbb vagy utóbb biztos rájön, hogy mit vesztett azzal, hogy őt választotta. Hisz te egy remek és vagány csaj vagy. Márkó meg egy idióta tud lenni.
- Igaz - bólintott a könnyeit törölgetve.
- Tedd rendbe magad utána meg bulizzunk egyet!
- Rendben! - állt fel a földről. Megmosta az arcát, rendbe tette a sminkjét, majd emelt fővel indult az ajtóhoz, de még visszafordult.
- Köszi.
- Mit?
- Hogy utánam jöttél - ölelt meg hirtelen. - Erre valók a barátok.
- Igaz. Na rúgjuk ki a ház oldalát! - ment vissza a garázsba. Nevetve követtem. - She's a rebel
She's a saint
She's the salt of the earth
And she's dangerous - énekelte Orsi, mikor visszaértünk. - Mi történt? - kérdezte kíváncsian Ginny.
- Ha akarja elmondja.
- Rendben. Gabesz keresett.
- Igen? - lepődtem meg. Ginny mosolyogva bólintott. - Ott van - mutatott az egyik sarokba, ahol épp Zolival beszélgetett. - Menj oda - lökdösött feléjük. - Várj! Előtte egy idiótával kell beszéljek! - utaltam Márkóra. Ginny meglepetten nézett rám, de bólintott. Egyenesen Márkóékhoz mentem. - Tudnánk beszélni?
- Aha, mindjárt jövök - puszilta meg Klaudiát és kimentünk a garázsból.
- Mondd.
- Mikor akartad elmondani? - tettem karba a kezeimet. - Mit? Klaut?
- Igen!
- Elakartam árulni már korábban is, de nem volt rá alkalmam, mert vagy Gabesszel voltál vagy a lányokkal.
- Mióta vagytok együtt?
- Egy hete.
- Egy hete?!
- Igen és? Lett barátnőm, nem nagy ügy - vont lazán vállat. - Te tudod, de ő nem való hozzád.
- Miből veszed?
- Megérzés - vontam vállat és visszamentem a garázsba.
- Táncolunk? - kérdezte váratlanul Gabesz. - Persze - bólintottam mosolyogva. - In the end, as we fade into the night (whoa!)
Who will tell the story of your life?
In the end, as my soul's laid to rest
What is left of my body?
Or am I just a shell?
I have fought
And with flesh and blood, I commanded an army
Through it all
I have given my heart for a moment of glory - énekelték apuék, miközben Gabesszel táncoltunk. Azonban megcsúsztam és elestem volna, ha Gabesz nem kap el. - Köszi, hogy elkaptál.
- Én köszi, hogy jó fogás vagy - kacsintott rám, amitől zavarba jöttem. Az In the end után apáék vicces kedvükben lehettek, mert áttértek a szerelmes dalokra. - Ezt nem hiszem el - motyogtam a fejemet fogva, mikor felismertem az Andante andante dallamát. - Take it easy with me, please
Touch me gently like a summer evening breeze
Take your time, make it slow
Andante, Andante
Just let the feeling grow
Make your fingers soft and light
Let your body be the velvet of the night
Touch my soul, you know how
Andante, Andante
Go slowly with me now - énekelte lágyan Orsi. Mosolyogva hallgattam, mire valaki hirtelen megfogta a kezem és megforgatott, majd szembe találtam magam Gabesszel, aki mosolyogva nézett le rám. A kezét a derekamra tette és én pedig a kezeimet a nyaka köré kulcsoltam. Így billegtünk a zenére. Mélyen egymás szemébe néztünk. Gabesz feje lassan közeledett az enyémhez. Pár milliméter volt az ajkaink közt, amikor arra kaptuk fel a fejünket, hogy az egyik gitáron elpattant a húr.
- Bocsi! - szabatkozott Albi. - Ha nem bánjátok tartunk egy kis szünetet, míg a lökött kicseréli a húrt. Addig menjetek egyetek - mondta apa, mire mindenki megindult a házba, de apa utánam szólt. Nagyot nyelve mentem oda hozzá. - Megnyúzzam?
- Miért akarod megnyúzni Gabeszt?! - rémültem meg. - Mi?! Nem Gabeszt akarom! Hanem a keresztapádat.
- Mi van velem?! - kapta fel a fejét Albi. - És őt miért akarod?
- Erre én is kíváncsi lennék!
- Mert megzavartad a nagy pillanatukat.
- Apa! Mi csak barátok vagyunk Gabesszel! Se ő, se én nem érzek iránta többet barátságnál!
- A barátok nem csókolóznak - kotyogott bele Albi. - Te csak maradj csendben! Miért pletykáltad el apunak azt a bizonyos pénteket és a szilvesztert??
- Befogtam - emelte fel védekezően a kezét. - A keresztapádnak igaza van. A barátok nem csókolóznak. És nem létezik fiú-lány barátság, mert legalább az egyik fél többet érez a másik iránt.
- Apa, ez nem feltétlenül igaz - sóhajtottam. - Képtelenség, hogy egy olyan helyes és aranyos srác, mint Gabesz szeressen egy olyan lányt, mint én - mondtam, mire apa vigyorogva nézett rám. - Elárultad magad! Elárultad, hogy bejön neked!
- Mivan?! Mondom, hogy nem!
- Helyesnek és aranyosnak nevezted. Ez már két ok, hogy igenis beleestél - pengette a gitárját Albi.
- Nem is értem miért vagytok ti a gimi óta legjobb haverok - forgattam meg a szemeimet. - Ne terelj, tökmag - mosolygott rám Albi. - Szerintem apád örülne annak, ha egy olyan sráccal járnál, mint Gabesz. Vicces, kedves, rendes, udvarias, megértő, őszinte és süt róla, hogy te is bejössz neki. Kell ennél több?
- Nem akarjátok inkább Tinát zaklatni ilyenekkel? Még fiatal vagyok a szerelemhez. Ahogy te is mondtad tanév elején - fordultam apához, majd bementem a házba. Még hallottam, hogy Albi megkérdezte apától, hogy „vajon kire ütött a viselkedését illetően?". Bent többen sütiztek.
- Milyet kérsz? Fekete erdőt vagy citromosat? - kérdezte anyu.
- Citromosat - válaszoltam, mire anya tett egy szeletet a tányéromra.
- Köszi.
- Baj van?
- Nem, csak apa és keresztapa összefogtak ellenem - legyintettem, majd leültem Ginny és Gabesz közé.
- Mit akart apukád? - érdeklődött Ginny. - Hogy hallgassam az agymenését, miszerint nem létezik fiú-lány barátság, mert az egyik fél többet érez a másik iránt satöbbi - kaptam be egy falatot a sütimből.
- Tényleg azt mondta? - kérdezte Gabesz. - Ühüm. Meg Albi mondta, hogy apa mennyire örülne, hogyha egy hozzád hasonló sráccal járnék... Finom ez a süti - kaptam be egy újabb falatot. - Tényleg ezt mondta?
- Aha. Szerintem őrültség. Mármint, hogy - ettem még egy falatot. - esetleg te meg én egyszer össze jöjjünk. Hisz, mi legjobb barátok vagyunk és egy ilyenért nem akarom, hogy tökre menjen mégegy barátságom. Érted? - néztem kérdő tekintettel Gabeszre.
- Aha, persze - bólintott. - Kérek még egy szeletet - állt fel a kanapéról és a konyhába ment. - Később ez még változni fog.
- Micsoda? - fordultam Ginny felé.
- Hát ez, amit az előbb mondtál. És borzasztóan hazudsz.
- Nem hazudtam!
- Vivi, látszik rajtad is, hogy te már többet érzel iránta, mint barátságot - mosolygott rám. - Mi az, hogy rajtam is?
- Várj, csörög a telefonom - állt fel és elment, hogy felvegye. - Ginny! Még nem válaszoltál! - szóltam utána, de meg se hallotta. Időközben Gabesz visszajött. - Ginny?
- Telefonál - mondtam duzzogva.
- Miért durcizol? - mosolyodott el.
- Nem érdekes - ettem tovább a sütimet. Olyan tíz perccel később folytatódott a buli a garázsban.
- Én vagyok itten a Numerakirály, Numerakirály, Nume-Numerakirály
Húzz el innen nekem ne dumálj
én vagyok a sztár bárhogy fájj-ájj!
Itt van újra a Numerakirály, Numerakirály, Nume-Numerakirály
húzz egy számot baby ne dumájj!
húzz egy számot, sorban állj-ájj! - énekelték, amire mi vadul buliztunk. A buli este nyolcig tartott és fantasztikusan éreztem magam.