Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 46. rész

Április 20. (Hétfő)

„- Mit kérsz azért, hogy békén hagyj?! - fordultam idegesen a fekete hajú fiú felé. - Én csak téged akarlak! Mi összetartozunk! - jött közelebb felém.
- Esetleg egy büdös zoknival tartoznál össze - vágtam rá, mire mintha a szemében dühöt véltem volna felfedezni. - Ezt nem kellett volna! - morogta a srác. - Jaj, de félek - gúnyolódtam vele. A nálam magasabb srác épp felemelte a kezét, mire egy másik fiú ráugrott ezzel a földre taszítva őt. - Nem mondták még neked, hogy lányokra nem emelünk kezet?! - húzott be egyet a földön fekvő fiúnak.
- Elintéztem volna egyedül is!
- Aha, persze. Ha te egyedül elintézted volna, akkor az annyiból áll, hogy a kórházban kötsz ki - nézett rám a barna hajú srác. Egész helyes volt, meg kell hagyni. - Hé! Ezzel megsértettél - fontam össze a kezeimet magam előtt.
- Ó, elnézést egyedülismegoldottamvolna kisasszony - állt fel a földről.
- Húzzunk innét mielőtt még magához tér - nézte a kiütött gyereket, majd megfogta a karom és maga után kezdett húzni és futásnak eredtünk.
- Hogy hívnak? - kérdeztem a sráctól kíváncsian, mert érdekelt a neve.
- Peller Marcell vagyok és te?
- Pósa Rebeka - válaszoltam.” - Gyere táncolj! Gyere táncolj még! - csörgött a telefonom, mire álmosan vettem fel.
- Mi van?
- Te még aludtál? - nevetett a telefonba Bence. - Képzeld igen - morogtam fáradtan. - Kapd össze magad és gyere le. Nem sokára a kaputok előtt leszek - ezzel megszakította a hívást. Ásítva másztam ki az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruháimat. Gyorsan felöltöztem, majd a hajamat lófarokba kötöttem és lementem a táskámmal a hátamon. Ettem egy pirítóst, majd elmentem otthonról. Bence már a kapuban várt és vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Szép jó reggelt, hercegnő - köszönt Bence. - Neked is jó reggelt, Bencus - mosolyogtam rá kissé fáradtan.
- Mi a helyzet? - indultunk el a suli felé. - Semmi különös. Pénteken különdíjasok lettünk egy népdal éneklő versenyen az osztálytársammal.
- Az szuper!
- Igen, csakhát...
- Éreztem, hogy lesz még folytatása - motyogta letörten. - Lehetőséget kaptam arra, hogy a Zeneművészetibe járjak szeptembertől és ezt csak mi ketten tudjuk, senki más. Csak te meg én!
- És, hogy döntesz? Mész vagy maradsz?
- Nem tudom. Június 24-ig, vagyis a beiratkozásig kaptunk gondolkodási időt.
- Akkor van még időd eldönteni.
- Igen, csak nem tudom mi lenne a helyes döntés. Szeretem ezt a sulit, de énekelni is szeretek és sokan mondták, hogy ott profik képezhetnének minket.
- Világos - bólintott Bence. - Inkább ejtsük a témát - mondtam, majd felugrottam Bence hátára. - Mi vagyok én? Ló? - röhögött fel a fiú.
- Ha már így mondod, gyí! - nevettem el magam, mire Bence futni kezdett. Így gyorsan a sulihoz értünk. A fiúk is röhögve figyelték a mi kis műsorunkat. Talán egy valakit kivéve.
- Téged is látni erre, Bence? - kérdezte vigyorogva Márkó. - Tudod, hogy van ez. A leglelkesebb rajongómért bármit megtennék - vigyorgott rám Bence, mire a vállába boxoltam. - Hülye - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Nem akarok bunkónak tűnni, de te ki vagy? - érdeklődött Zoli.
- Brasch Bence vagyok, ennek a bájos fiatal hölgynek a leghíresebb hódolója.
- Azért ne szállj el magadtól - forgattam meg mosolyogva a szemeimet. - Minden számára idegen srácnak ezt mondja, mert azt hiszi, hogy így leszállnak rólam az esetleges "udvarlók" - mutattam idézőjeleket a levegőbe. - Miért is lennél te híres?
- Ez hosszú lesz - motyogtam, mire Bence elkezdte mesélni az ismertté válásának történetét, miszerint régen megnyerte a Csillag születiket és most az Operett színházban színészkedik.
- És honnan ismeritek egymást? - kérdezte felvont szemöldökkel Gabesz. - Te akarod elmondani vagy mondjam el én? - néztem kíváncsian Bencére. - Mondd te - nézett le rám.
- Öt éve találkoztunk először a Balatonon, amikor apuékkal elmentünk a Strand fesztiválra Zamárdiba. Végig anyuékkal voltam, de egy nagyobb tömegben elsodródtam tőlük és nagyon megijedtem, hisz azt hittem, hogy sose találom meg őket. Már sírás közeli állapotban voltam, amikor egy magas srác jött oda hozzám - kezdtem mesélni, majd Bence vette át a szót.
- Megkérdeztem, hogy mi a baj, erre elmondta a bánatát, én pedig megpróbáltam megkeresni a szüleit. Időközben beszélgettünk, hogy eltereljem a figyelmét a félelemről. Aztán fél óra múlva találtuk meg a szüleit, akik nagyon hálásak voltak, amiért visszavittem nekik a kislányukat. Aztán eltelt három év és a Margit szigeten találkoztunk újra, amikor Vivi épp a kutyáját sétáltatta. Odamentem hozzá és beszélgetni kezdtünk és attól a naptól kezdve sűrűbben beszélgettünk messengeren vagy néha találkoztunk - fejezte be a mesélést Bence. - Nahát - ámult Will.
- Hát ez a mi ismeretségünk története - vontam vállat mosolyogva.
- Mennünk kéne, mert lassan csengetnek - nézte a telefonján az időt Rómeó. - Jólvan. Majd még találkozunk - mosolyogtam Bencére és egy puszit adtam az arcára. Erre Gabeszt kivéve az összes fiú "húúú"-zott egyet. - Jó sulit - köszönt el, mi pedig bementünk. - Féltékeny - suttogta a fülembe Márkó. Értetlenül néztem rá. - Mivan? Kicsoda? - ráncoltam össze a szemöldökömet, mert nem tudtam kire gondol.
- Gabesz. Ha nem akarod elveszíteni, akkor... - kezdte, de félbeszakítottam.
- Márkó! Közte és köztem sose lehetne semmi!
- Pedig lehetne.
- De nem lesz! Miért nem tudja ezt megérteni senki, hogy az lenne a legnagyobb csoda, ha mi összejönnénk? De mivel csodák nincsenek, ezért ez se fog megtörténni! - hadartam, majd felrohantam a terembe. Bent leültem a helyemre és elővettem egy könyvet olvasni. Csengetéskor bejött Nógrádi és gratulált nekünk a versenyen elért eredményért. A nap lényegében erről telt. Az összes tanár és aki látta a suli honlapjára feltöltött képet és cikket, azok gratuláltak Gabesznek és nekem. Délután egyedül mentem haza. Otthon gyorsan megírtam a leckémet, majd a Zeneművészeti honlapját nézegettem. Egy idő után sóhajtva csuktam le a laptopom tetejét és hanyatt dőltem az ágyamon. Menjek vagy maradjak? Miért ilyen nehéz ez a kérdés? Bárcsak valami megkönnyítené ezt a nehéz döntést...

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! És kiderült, hogy milyen kapcsolat van Bence és Vivi között, de Gabesz így is féltékeny Bencére. Vajon Vivinek sikerül döntenie? És ha igen, kap valami könnyítést a döntését illetően? Várom a tippeket kommentbe😉

By: Mona❤