Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 20. rész

November 5. (Kedd)

Az előző rész tartalmából:

Igyekeztem szabályozni a légzésemet, mire váratlanul egy üveg víz került a látóterembe. Felnéztem, hogy ki nyújtja felém. Gabesz mosolygott rám.

***

Délután a termünkben gyűltünk össze. Szerencsére Nógrádi elvállalta a szerepet. - Na, aki Rómeó exét, azaz Rózát játsza, az nem más, mint... - húzott ki egy cetlit Will. - Csiszi - nézett az említett lányra.

***

- Júliát játszani fogja... Vivi. Gratulálok a mi kis balhés csajszinknak - nézett rám vigyorogva Will, mire csak a szemeimet forgattam. - A te Rómeód pedig... Tamás?! - kerekedtek ki Will szemei a döbbenettől, ahogy szinte mindenkinek.

***

- Döntsön Vivi. Hisz, az ő párjáról van szó - nézett rám hirtelen Tomi, ahogy a többiek is rám meredtek.

***

- Öhm... - kezdtem és Márkón kívül többen jelezték, hogy új pár mellett döntsek. Aztán ránéztem Tomira. Mélyet sóhajtottam.
- Sajnálom, de...

<><><><>

- Sajnálom, de Tominak igaza van ebben. Ha az ő szerepét sorsolnánk újra, akkor ezt akár mindenki követelhetné - válaszoltam, mire Tomi elmosolyodott, de Márkó csalódottan nézett rám, majd Tomira. Lassú léptekkel jött oda hozzám. - Azt hittem, hogy okosan döntesz. Úgy tűnik tévedtem - suttogta mélyen a szemembe nézve, majd hátrálni kezdett és elment. Ahogy a többiek is. Egyedül Tomi maradt velem.
- Köszönöm, Vivi! Én hittem benne, hogy helyesen fogsz dönteni - állt mellém mosolyogva, miközben szomorúan néztem az egyre távolodó alak után. Ezt egyhamar nem bocsájtaná meg nekem. - Holnap találkozunk - néztem rá és elindultam haza. Otthon gyorsan megírtam a házimat, majd elmentem futni, miközben a Fear ment a Blue October-től. Nem tudom mióta futottam, de ismét Tomiék háza előtt álltam meg. Nem tudom mi lett volna a helyes döntés. Senkit se akartam megbántani a döntésemmel, de a számomra egyik legfontosabb embert sikerült... Szomorúan néztem fel az égre. Vajon Leila került már ilyen helyzetbe? Mert, ha jól emlékszem, akkor a naplójába nem írt ilyesmiről. Mély levegőt vettem és tovább futottam. Otthon elmentem zuhanyozni, majd a konyhából elvettem egy almát és azt kezdtem el enni. - Szia, kincsem - köszönt apu. - Szia.
- Milyen napod volt a suliban? - mosolygott rám a kanapén ülve.
- Elment.
- Baj van? - kérdezte komolyan apa.
- Nem, nincs - válaszoltam és felmentem a szobámba. Leültem az ágyra és a laptoppal az ölemben elkezdtem nézni apuék Rómeó és Júliás előadását. Már annál a résznél jártam, amikor Leila és apa találkoztak a bálban, amikor anya jött be a kimosott ruhákkal a kezében.
- Mit nézel? - kérdezte mosolyogva.
- Apuék előadását - válaszoltam a képernyőt figyelve.
- Igen?
- Ühüm.
- Eddig milyen?
- Jó - válaszoltam, majd ránéztem.
- Szerinted Leila volt már hasonló helyzetben, mint én most?

- Hogy érted? Baj van, kincsem? - fordult felém anyu. - Nem tudom, hogy mondjam, mert ha megemlítem Tomit, akkor vegyes érzések fognak el engem és nem tudom eldönteni, hogy helyesen döntöttem-e. - Mi a baj? - ült le az ágyamra anyu, én pedig elkezdtem mesélni. Anyu a végére, csak átölelt. - Apádnak ezt ne meséld el, de Lili nagymamád talán tudna neked mesélni a nagynénédről.
- De ő nem nagyon törődött vele vagy másfél évig.
- Tudom, de egy próbát megérne, nem?
- De, azt hiszem - bólintottam. - Kérdezhetek valamit? De őszintén válaszolj!
- Rendben.
- Apa küldött? - kérdeztem, mire anya mélyet sóhajtott. - Igen. Mit mondjak neki, miért vagy bánatos?
- Mert elfogyott a büfében a kakaós csiga és magam alatt vagyok emiatt - mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott. - Jó. Ha szeretnél, átmehetsz a nagyihoz.
- Oké és köszi, hogy meghallgattál - mosolyogtam anyura.
- A lányom vagy és ez a dolgom - puszilta meg a fejem tetejét és kiment. Lecsukattam a laptop tetejét és kimentem a szobámból.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

- Szia, Vivi! - mosolygott rám a nagyi.
- Szia, bejöhetek?
- Persze, gyere csak - állt arrébb, hogy be tudjak menni a házba. - Hogy vagy aranyom?
- Voltam már jobban is.
- Mi történt?
- Az én osztályom fogja idén előadni a Rómeó és Júliát. Ma osztották ki a szerepeket, de Rómeó szerepét az a fiú kapta, akit rajtam kívül senki se kedvel és nekem kellett eldöntenem, hogy az övé maradjon a szerep vagy ne.
- És te mellette álltál ebben - értette meg a nagyi. - Igen és emiatt Márkó és a többiek haragszanak rám. Szerinted jól tettem, hogy azt javasoltam Tomié maradjon a szerep?
- Hát nem tudom. Te, hogy érzed?
- Hát épp ez az, hogy fogalmam sincs!
- Ki is ez a Tomi, pontosan?
- Szűcs Tamás. Szerintem te ismerted az apukáját, Szűcs Ádámot.
- Aki miatt...? - kezdte, de én csak némán bólintottam. - Igen, aki miatt Leila öngyilkos lett.
- Édes Szent Szűz anyám! Ugye nem szerettél bele annak az embernek a fiába?! - nézett rám kérdő tekintettel, de az arckifejezésem elárulta az igazat. - Beleszerettél - jelentette ki a nagyi. - Igen - suttogtam elhaló hangon. - Apád tudja?
- Nem! És nem tudhatja meg! Meg amúgy is... amíg be nem töltöm a 18-at, nem lehet barátom.
- Ezt a te érdekedben tette az édesapád. Nem akar téged is elveszíteni. A két húgát és az első szerelmét, már elvesztette, de az egyetlen lányát nem akarja.
- És ha a kistesóm lány lesz? Akkor nem én leszek az egyetlen.
- De nála is ezt fogja csinálni. Ha fiú lesz, akkor pedig tisztességre és becsületességre nevelné, hogy ne törhesse össze a fiatal lányok szívét, ahogy Ádám tette Leilával.
- Megértem, de Tomi nem olyan, hogy bárkit is megbántson. Ő ehhez... túl kedves.
- Vagy pedig csak ezt mutatja feléd.
- Nem hiszem - ráztam meg a fejem.
- Jó szíved van, Vivi. És ez is fog a sírba vinni téged.
- Mindenki ezt mondja.
- Mert igaz - felelte a nagyi, mire lépteket hallottam az emeletről. Tina jött lefelé. - Szia, Vivi! - köszönt nekem mosolyogva.
- Szia - mosolyogtam én is rá és megöleltem. - Mióta vagy itt?
- Negyed órája talán - néztem az órára, ami háromnegyed hatot mutatott.
- Jujj, nekem mennem kell! Majd a suliban találkozunk, Tina! Szia, nagyi! - köszöntem el tőlük és rohantam haza. Épp vacsira értem haza. Gyorsan kezet mostam és leültem az asztalhoz. Krumplis tészta volt vacsorára. Anya szedett nekem, de hozzá se nyúltam, mert nem akartam kísértésbe esni azzal, hogyha kotorászok benne. - Miért nem eszel?
- Nem vagyok éhes.
- Hetek óta? Kislányom, október elején láttalak utoljára normálisan enni - mondta apa komolyan.
- Szoktam normálisan enni, csak akkor nem látjátok, mert vagy dolgoztok vagy suliban vagyok.
- Vivi, miért vagy ilyen?
- Nem vagyok semmilyen, csak nem vagyok éhes!
- Jó, akkor mars fürdeni és aztán alvás - nézett rám szigorúan apa, mire én sóhajtva tettem, amit mondott. Gyorsan letusoltam, majd lefeküdtem az ágyamba. Márkón járt az eszem, hogy mennyire megbántottam őt és a többieket.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vivi Tomit akarja Rómeónak, ezzel megbántva osztálytársait. Vajon igaza lesz Vivi mamájának, hogy Tomi neki csak a kedves oldalát mutatja?

By: Mona❤