Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 50. rész (+16)

Június 8. (Hétfő)

Végre itt az utolsó hét! Nincs több felelés, nincs több dolgozat és nincs több tanulás ebben a tanévben már! Csak az szomorított el, hogy minden az utolsó volt itt a Szent Márkban... Pénteken látom utoljára a sulit az évzáró miatt. Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból, hogy minél előbb felöltözhessek és indulhassak a sulihoz. Felkaptam magamra egy fehér ejtett vállú felsőt és egy farmer shortot. A hajamat kócos kontyba fogtam és a sporttáskámmal a vállamon lerohantam a lépcsőn. Apa már csinálta nekem a reggelit.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
- Neked is. Csináltam pár szendvicset az útra is - mosolygott rám. - Köszi! - adtam egy puszit az arcára. Leültem reggelizni, majd miután befejeztem apa elvitt a sulihoz, ahol már többen álltak. - Vigyázz magadra! - búcsúzott el apa. - Oké, szia - öleltem meg és odamentem a többiekhez. - Szia, Vivi! - ölelt meg szorosan Ginny. - Szia! - öleltem vissza. - Már annyira várom, hogy odaérjünk!
- Azt én is!
- Hú, én olyan kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a tizedik a Szent Márkban - ugrált Ginny. - Ahhoz előtte át kéne menned tizedikbe - szólalt meg Jani. Én inkább nem szóltam hozzá ehhez a témához. A szívem szorult össze, hogy csak Márkó tudott róla az osztályból.
- Mindenki itt van? - érkezett meg Nógrádi. - Igen - válaszoltuk kórusban.
- Akkor nyomás fel a buszra és mindenki viselkedjen normálisan, különben... - kezdte, de Will közbevágott. - Különben kirakja az illetőt az út szélén és mehet tovább gyalog a... az isten háta mögé - fejezte be a mondatot. - Látom hatásos volt a vicenzai szigor - mosolyodott el, miközben felszálltunk a buszra.
- Steiger lovastanya. Mezőhegyestől kb 4-5km-re - segítette ki Will-t Gabesz. [NE KERESSETEK RÁ! NINCS ILYEN LOVASTANYA!] - Aha - bólintott lassan Will és leült az egyik hátsó ülésre. Márkó, Márk és Zoli követték Will-t és ott foglaltak helyet ők is. Lassan mindenki leült és indulhattunk is. Én inkább az ablakon bámultam ki, miközben a Never gonna be alone szólt a fülhallgatómból. Már épp kezdtem elmerülni a táj bámulásában, amikor egy chipses zacskó került a látóterembe. Kérdőn néztem Gabeszre. - Kérsz?
- Köszi - vettem ki egy marékkal és egyesével eszegettem a hagymás tejfölös chipset. Már félúton lehettünk, amikor megálltunk egy benzinkútnál. Mindenki elment mosdóba vagy épp feltankolták a készletüket a benzinkút boltjában. Elmentem a mosdóba elintézni a folyó ügyeimet, majd vettem magamnak némi rágcsát meg innivalót, majd folytattuk az utunkat. A szemem sarkából Gabeszt figyeltem, aki a telefonját nyomkodta és néhol elmosolyodott, de volt amikor felnevetett. Gondolom valami vicces mémet láthatott. - Gyerekek, öt perc és ott leszünk - szólt hátra Nógrádi, mi pedig szedelőzködni kezdtünk. Alig öt perc elteltével a busz megállt egy fa kapu előtt, amin a tanya neve díszelgett és egy mosolygó barna hajú nő állt ott egy aranyos skót juhász kutyával az oldalán, aki vidáman csóválta a farkát. Leszálltunk a buszról és Gabesz nagynénje kedvesen köszöntött minket. - Sziasztok! Pósa Bettina vagyok, de tegezzetek nyugodtan. Gabeszkám milyen sokat nőttél tavaly nyár óta! - vigyorgott Gabeszre, aki vörös fejjel dörzsölte meg a tarkóját. - Szia, Betti - ennyit mondott csak. - Na, gyertek megmutatom a szállásotokat - indult el Betti. A juhászkutya, pedig követte, ahogy mi is. Egy szép nagy házhoz mentünk. - Nyaranta vállalok táboroztatást is, ezért szükség volt egy kis felújításra az elmúlt évek során - magyarázta Betti. A házba belépve ámulva néztünk szét. Minden csodálatosan nézett ki. - A lányok szobája jobbra van, a fiúké pedig balra. Pakoljatok le, pihenjetek, aztán fél óra múlva találkozzunk itt és akkor körbe vezetlek titeket a tanyán - mosolygott ránk Betti, mire mindenki elindult elfoglalni a szobáját. Én Vikivel, Ginny-vel, Jankával és Inezzel kerültem egy szobába, mint az olaszországi kirándulás során. Én lestoppoltam az ablak melletti ágyat és kipakoltam az ágy melletti szekrénybe a ruháimat. Hihetetlen volt egy ilyen meseszép helyen lenni. Fél órával később mindenki a megbeszélt helyen volt. Betti vezetésével először az istállóba mentünk, ahol szebbnél szebb lovak voltak a boxokban. - Lehet, majd lovagolni rajtuk? - kérdezte Will.
- Persze, de aki esetleg nem tud lovagolni, annak akár én vagy Gabesz tud segíteni.
- Pontosan - bólintott a mellettem álló fiú. - Ki nem tud lovagolni? - tette fel a kérdést, amire csak én tettem fel a kezem, de csak egy pár másodpercig volt a magasban, mert utána kínomban gyorsan letettem és összekulcsoltam magam előtt.
- Gabesz, majd segít elsajátítani az alapokat, igaz? - nézett szigorúan az unokaöccsére Betti, aki mosolyogva bólintott. - Remek. Akkor menjünk is tovább - indult el Betti. - Hatalmas energia bomba igaz? - mosolygott le rám Gabesz. - Igen - bólintottam. Végül megnéztük a szamarakat, kecskéket, tyúkokat és a malacokat.
- Aki szeretne lovagolni, az jöjjön velem és kiválasztom neki a lovat.
- Szeretnél lovagolni?
- Hogy? - kérdeztem remegő hanggal, mert nézni (jó távolról nézni) szerettem a lovakat, de ülni rajtuk? Köszönöm, de volt már lovaglással kapcsolatos traumám, tehát kihagynám. - Szeretnél lovagolni?
- Nem - ráztam meg hevesen a fejem.
- Biztos?
- Igen, biztos - bólintottam. Gabesz csak vállat vont. - Oké, akkor csak gyere velem felnyergelni Percy-t.
- Percy-t? - ráncoltam értetlenül a szemöldökömet a név hallatán. Ki hívna így egy lovat? - Igen, Percy a lovam neve. Még pár éve vette nekem Betti és mivel Percy Jackson Poszeidón fia, aki a lovakat is adta az embereknek, ezért Percy-nek neveztem el - magyarázta, mire mosolyogva ráztam meg a fejem.
- Mi az?
- Sose hittem, hogy egy fiú is lehet ekkora könyvmoly, hogy már könyv szereplőkről nevez el egy számára fontos személyt.
- Te vagy az első - suttogta kissé elképedve. - Micsoda?
- Aki nem csak állatként tekint egy lóra, hanem egyenrangú lényként kezeli. Nem azt mondtad, hogy fontos állatot, hanem azt, hogy személyt - emelte ki az utolsó szót. - Mert így is gondolom - válaszoltam, mire motyogott valamit és elindultunk az istállóba. Mondhatni csend volt, mert szinte mindenki elment lovagolni. Gabesz céltudatosan ment keresztül a folyosón, majd megállt egy box előtt. Füttyentett egyet, mire egy gyönyörű koromfekete fehér hókás homlokú ló nézett ki rajta. - Szia, pajtás! - köszöntötte vidáman a lovát Gabesz, mire az állat felnyerített. Kinyitotta a box ajtaját és bement hozzá. Odament a lóhoz és átölelte. Mosolyogva figyeltem a jelenetet. Gabesz elment a nyeregért és a többi szerszámért, ami kell a lovagláshoz és felnyergelte Percy-t. Viszonylag hamar végzett, majd kivezette a lovat az istállóból a friss levegőre. - Hú, de nagy - nyeltem nagyot. - Igen, szépen megnőtt az évek során - paskolta meg a nyakát.
- Biztos nem akarsz lovagolni?
- Ühüm - léptem hátrébb, mire Percy követett engem. Szinte lesokkoltam, mert még évekkel ezelőtt ugyanígy kezdődött minden. - Ejnye, Percy! Nem szabad így viselkedni egy hölggyel! - fogta vissza a lovat nevetve Gabesz. Hátrébb tettem mégegy lépést, de Percy ismét lépett, majd lefeküdt a porba. Gabesz értetlenül nézte a lovát. - Ezt még sose csinálta - vakarta meg a feje búbját. Erre nem tudtam mit mondani, ezért inkább csendben figyeltem. - Hozok egy sisakot. Most szólj, ha szeretnél felülni mögém és akkor kettőt hozok.
- Gabesz ne próbálkozz tovább, mert nem szeretnék lovagolni! - ráztam meg a fejem és elmentem a szamarakhoz inkább. Egyedül akartam lenni. Ahogy odaértem téptem egy kis füvet és odaadtam a szamárnak, aki ráérősen ette a füvet a kezemből. Egyszercsak egy hangot hallottam. - Miért vagy egyedül?
Hátra fordultam és Betti állt mögöttem. - A többiek elmentek lovagolni - vontam vállat. - Gabesz is?
- Gabesz is - erősítettem meg.
- Azt hittem, hogy téged tanít lovagolni.
- Nem volt hozzá kedvem - mondtam. Azt senkinek se kell tudnia, hogy miért nem akartam lovagolni.
- Hát jó. Segítesz megetetni az állatokat?
- Persze - mosolyogtam rá kedvesen, mert legalább valami eltereli a figyelmemet és mégse leszek egyedül, mint a kisujjam. Miközben a jószágokat etettük egész sokat beszélgettünk. Legközelebb csak hat óra után láttam a többieket, amikor visszajöttek vacsorázni. A vacsora finom sült kolbász és hurka volt. Vacsora után még kimentünk beszélgetni a tűzrakó helyhez és tüzet raktunk. - Holnap süthetnénk szalonnát - vetette fel Geri. - Az klassz lenne! - lelkesedett fel mindenki.
- Mit szólnátok egy esti rém történethez? - fordult körbe kíváncsian Márk, amibe többen is benne voltak. - Oké, akkor kezdem én! - vigyorgott Zoli. Megköszörülte a torkát és belekezdett a mesélésbe.