Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 11. rész

Szeptember 25. (Szerda)

Az előző rész tartalmából:

- Persze, miért ne lennék jól? Csak éppenséggel apával összevesztem, te pedig tegnap azt mondtad Tominak, hogy esetleg örökölte az apja gyilkos ösztöneit - néztem Márkóra csalódottan.

***

- Sajnálom a tegnapi kirohanásomat. Tudom te jót akartál, de nincs mitől félned. Tomi ártalmatlan. Nem bántana senkit se ok nélkül.
- Én sajnálom, amiért üvöltöttem veled. Tudom korábban el kellett volna mondanom, de nem tudtam, hogyan mondjam el neked.
- Semmi baj, megértem - mosolyogtam apára. Nem mondott semmit, csak megölelt. Hallottuk, ahogy a többiek a házunk mögött füttyögni és tapsolni kezdtek. Nevetve húzódtam el apától.
- Mi lenne, ha este elmennénk valahova?
- Jó! - vágtam rá.

***

Apa odaadta a jegyeket a jegy kezelőnek, majd mosolyogva mutatott a... KÖZÉPPÁHOLY FELÉ!!! Anyuékkal arra mentünk és fent elfoglaltuk a helyünket. Vigyorogva néztem le a nézőtérre és a színpad felé. Egyszerűen felemelő érzés volt ott ülni. Húsz perccel később a fények elhalványultak, majd kezdetét vette a színdarab.

***

Elfordítottam jobbra a fejem és egy ismerős húszas éveiben járó férfi ült mellettem, aki épp elővette a telefonját, hogy megnézze az időt. Mikor felnézett a telefonjából felém fordította a fejét és rögtön felismertem. Úristen, hihetetlen, hogy mellettem ül...

<><><><>

Úristen, úristen, úristen!!!
- Van valami probléma? - érdeklődött EMBER MÁRK(!!!).
- Ööö... öhm izé, uhm - sütöttem le a szemeimet zavartan, majd nagyjából összeszedtem magam és ismét felnéztem rá. - Te... Te Ember Márk vagy.
- Igen már, születésem óta - nevetett fel.
- De, hogyhogy itt vagy? Mármint nem mintha bánnám, csak... meglep.
- Attól, hogy itt dolgozok színészként még szoktam szórakozásból is színházba járni - mosolygott rám.
- Basszus, de hülye vagyok - suttogtam magam elé. Márk a kezét a vállamra tette, mire felnéztem rá. - Nem vagy az, higgy nekem - nézett rám komolyan.
- Köszi - mosolyodtam el lassan. - Még mindig alig hiszem el, hogy itt látlak mellettem - vigyorogtam a férfire.
- Valóban? - mosolyodott el kedvesen a fekete hajú félisten. - Igen. Láttalak a Pál utcai fiúk-ban. Szerintem nagyon jól alakítottad az idősebb pásztort.
- Köszönöm szépen. De te tudod a nevem. Az úgy fair, ha én is tudom a tiédet.
- Szabó Vivien Tímea, de a Vivit szeretem - mutatkoztam be. - Szép neved van.
- Köszi, apától kaptam - kuncogtam, mire meghallottam egy ismerős hangot. - Mit kaptál az öregedtől? - kérdezte vidáman apa. Cékla vörös fejjel csúsztam lejjebb a székemben. - A nevemet - motyogtam.
- Tőlem csak a Tímeát kaptad. Anyád javasolta a Vivit. Szabó Levente, a kisasszony édesapja - nyújtott kezet Márknak apa. - Ember Márk és itt dolgozok színészként.
- Ó, igen! Az idősebb pásztor! - jutott apának eszébe a szerepe, mire kirobbant belőlem a nevetés. Anya értetlenül nézett felénk, mert eddig egy mellette ülő idősebb nővel vitatta meg a darabot.
- Mi a baj?
- Semmi, csak apán nevetek - igyekeztem abba hagyni a nevetést. Apa leült mellém és elmesélte anyának a nevetésem okát, mire anya is kuncogni kezdett. Ekkor elkezdődött a második felvonás.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>