Újra a Szent Márkban✔

10. osztály 12. rész

Szeptember 19. (Szombat)

- Jól van, megértem én - bólintottam szomorúan. - Sajnálom.
- Ne sajnáld! - ráztam meg a fejem és elmentem. Ahogy lefordultam a sarkon kitört belőlem a sírás. Mondtam már, hogy utálom apát?
- Hé, veled meg mi van? Miért nem voltál suliban? - hallottam Gabesz értetlen hangját, de nem válaszoltam, hanem tovább mentem. - Hé, mi a baj?! - rohant utánam, majd elkapta a kezem és szembe fordított magával.
- Apa megcsalta anyát, apa kavarta a szart ezért szakított velem! - zokogtam. - Hóóó, lassíts! Ki szakított veled?
- Bende! Titokban jártunk, hogy apa ne tudja meg, de Bende elárulta neki, aki bekavart és ma szakított velem!
- Jajj, nem megmondtam neked, hogy ne lógj vele annyit? Sejtettem, hogy ez lesz!
- Ezzel nem segítesz! - néztem rá könnyezve. - Jó, tudom - simogatta a hátamat. - Gyere, hazakísérlek - karolta át a vállam és elindultunk hozzánk. - Sajnálom, hogy olyan goromba voltam veled még az év elején! Te nem ezt érdemelted - öntöttem ki a lelkem.
- Semmi baj, nem haragszok!
- Gabesz?
- Igen?
- Emlékszel arra a rajzra?
- Igen. Mi van vele?
- Tényleg te írtad azt a szöveget? Amit Veronában is láttam? - kérdeztem halkan. Gabesz egy ideig nem szólalt meg. - Felejtsd el - ráztam meg a fejem.
- Miért felejtsem el? Igen, én írtam, de miért kérdezted?
- Csak érdekelt.
- Miért jöttél össze Bendével?
- Először azt hittem, hogy tényleg szeretem, de aztán rájöttem, hogy csak felejteni akarok.
- Mit?
- Inkább kit - néztem fel rá. - Akkor kit?
- Téged - suttogtam alig hallhatóan.
- Engem? Kár lenne.
- Miért?
- Már régóta szerelmes vagyok beléd és azért - hogy nyomatékosítsa a szavait, megcsókolt. Váratlanul ért, de a kezdeti sokkból felocsúdva viszonoztam a csókját. - Szóval még mindig szeretsz - mosolygott le rám, miután elhajolt tőlem. - Megeshet - pirultam el. Gabesz megpuszilta a homlokom és folytattuk az utat hazáig, majd bementünk a házba.
- Megjöttünk, anyu!
- Kivel jöttél?
- Csókolom! - köszönt Gabesz is.
- Áh, szia Gabesz! Hogy vagy?
- Megvagyok. Nagyon csinosnak tetszik lenni - bókolt anyának. - Ne nekem bókolj. Melletted van, aki igazán megérdemli - kacsintott rám, mire vörös fejjel szólaltam meg.
- Anyuu!
- De ha ez az igazság? Kérsz valamit enni?
- Nem köszönöm - felelte Gabesz.
- Jó. Vivi, ma szóltak, hogy hétfőn menjünk be a suliba.
- Oké - bólintottam a szám szélét rágva. - Miért kell bemenetek a suliba?
- Nem a Szánt Márkba, hanem a Zeneművészetibe. Apa miatt mégis elmegyek - vallottam be.
- Miért mit csinált?
- Ugye keverte a szart, de előtte megakart verni, csak Bende leszedte rólam - meséltem el röviden. Gabesz, csak tátott szájjal nézett rám. - Én pedig beadtam a válást. Eddig semmi baja nem volt, de miután Vivi rajtakapta egy másik nővel, azóta teljesen kifordult magából. Kezet akart emelni a saját lányára, vedeli a piát liter számra és éjszaka folyton folyvást eljár valahova. Ezeket az anyósomtól tudom, mert nála lakik. Persze Tina se ismer rá a bátyjára.
- Jézusom - ennyit tudott kinyögni Gabesz. - Nem hittem volna, hogy ilyenre képes Levi bá'.
- Hidd el, hogy mi se - ingatta a fejét anya. - Szóval Vivi elmegy a suliból.
- Meg is értem a döntésedet - nézett le rám. - Tényleg?
- Persze, hisz én se akarnám, hogy az apám a suliban basztasson azzal, amit ő rontott el. De ne aggódj, mert mi mindig is melletted fogunk állni! De legfőképp én! - mondta mélyen a szemembe nézve, majd anya jelenlétében megcsókolt. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy anya vigyorogva figyelt minket, csupán a pillanatra koncentráltam. A pillanatra, mikor Gabesz mellettem van és támogat engem. Ezért is szerettem meg őt annak idején.
- Mióta is szeretsz te engem? - kérdezte Gabesz pimasz mosollyal az arcán. - Hm... valahol Olaszország és a között a bizonyos vihar között - mosolyogtam rá, majd én kezdeményeztem a csókot. Mikor elszakadtunk egymástól anya boldogan nézett ránk. - Örülök, hogy boldogok vagytok!
- Hát még én. Ennyi rossz dolog után kellett végre valami jó - mosolyogtam fel Gabeszre. - Ehj te nőszemély! - puszilt bele a hajamba. Ekkor csengettek. - Nyitom - ment anya az ajtóhoz. Kinyitotta, majd egy fekete ruhás alak nyomott a kezébe egy borítékot és már el is tűnt.
- Ki volt az?
- Nem tudom, csak egy levelet adott.
- Olvasd fel! - kértem. Anya kinyitotta a borítékot és kinyitotta azt.
- Kedves, Tami; Vivi és Soma!
Őszintén sajnálom azt, amit veletek tettem, de nem volt más választásom. Rossz napjaim voltak mostanában és ezért viselkedtem úgy, ahogy. Tudom ez nem mentség a bűnömre, miszerint megcsaltalak, kezet akartam emelni rád és ribinek állítottalak be a barátod előtt. Ti nem ezt érdemeltétek, ahogy Soma sem, hogy apa nélkül kell felnőjön. Sajnálom, hogy elcsesztem az életeteket. Nikivel is csak egyszeri alkalom volt. Sajnálom! Mindent! Tudom már nem fogtok nekem soha se megbocsájtani, de bűntudatom volt és azt akartam, hogy ezt mind tudjátok. Levi - fejezte be az olvasást anya. - Rohadtul nem mentség, hogy szar napjai voltak! - fújtattam dühösen. - Igen, de legalább próbált könnyíteni a lelkén.
- És akkor most mi lesz? - kérdezte Gabesz. - Elválok tőle. Aki az én gyerekemet próbálja megverni vagy akár kezet emel rá, az nem ember és ilyennel nem vagyok hajlandó együtt élni, mert ha egyszer megpróbálta, mi lesz később?!
- Igazad van - értettem egyet anyuval.
- Szerintem is - bólintott Gabesz.
- Átmegyek Izáékhoz és elhozom Somát. Már régen láttam az én kis picikémet - mosolygott ránk, majd elment. - Ezt a dolgot leszámítva apával, talán minden kezd rendbe jönni - hajtottam a fejem Gabesz vállára. - Remélem - csókolt meg.
- Élvezed mi?
- Azt, hogy bármikor megcsókolhatlak? Naná, hogy! - vigyorgott rám, majd felkapott, a kezével a combomnál tartott engem és felvitt a szobámba. Bent lefektetett az ágyra, majd felém hajolva csókolt tovább. - Szeretlek, Vivi!
- Én is szeretlek, Gabesz! - mosolyogtam rá, mire ismét lecsapott az ajkamra. Jó érzés volt Gabesszel lenni. Mintha vele lettem volna teljes. Mert mi külön felek voltunk és ketten lettünk teljesen egy egész.

Szeptember 27. (Vasárnap)

A múlthét további része jól telt. Gabesz múlthét vasárnap már a barátnőjeként mutatott be a szüleinek, akik nagyon örültek a hírnek. A többiek tudomást szereztek a pletykás barátomtól arról, hogy mégiscsak átmegyek a Zeneművészetibe és ők is teljes mértékben mellettem voltak, amiért hálás voltam nekik. Hétfőn mentünk anyával elintézni az átiratkozást és átvettek. Tehát már holnap kezdhetek ott. Időközben anya beadta a váló pert és elköltöztünk egy Pesti albérletbe, hogy közelebb lehessek a sulihoz. Három szobás és az elsőn van, ami szuper. A szobám még dekorálásra szorul, de ha kész lesz, akkor az enyém lesz a világ legjobb szobája.
- Hűha - nézett körbe Gabesz az új szobámban. - Még nincs teljesen kész.
- De így is jól néz ki - mosolygott rám.
- Örülök, hogy tetszik!
- Nem nekem kell, hogy tetszen, hanem neked! - csókolt meg. Mindig élveztem, mikor megcsókolt.
- Remélem jó volt a tegnapi búcsú buli.
- Enyhe kifejezés, hogy jó volt, mert fantasztikus volt! - öleltem meg a barátomat. - Akkor örülök és remélem, hogy sikerül elérned az álmaidat!
- Köszönöm - mosolyogtam rá, majd egy puszit adtam az arcára.
- A barátnőm vagy, alap dolog!
- De jó ezt hallani!
- Kimondani is jó! - csókolt meg, ekkor hallottuk anya hangját. - Gyerekek, megjött a pizza!
- Megyünk már! - kiabáltam elszakadva Gabesz szájától és kimentünk a konyhába. Elvettük a pizzánkat és leültünk enni. Épp azon nevettünk, hogy Soma mit gagyorászik, amikor megcsörrent a telefonom. - Igen? - vettem fel.
- Szia, minden oké az új kéróban? - érdeklődött Márkó. - Persze, hogy minden rendben!
- Jól van akkor, örülök. Tamit és Somát üdvözlöm!
- Oké, átadom nekik - mosolyogtam.
- Hagylak enni. Szia!
- Oké, köszi szia! - köszöntem el, majd bontottam a hívást. - Márkó üdvözöl mindenkit.
- De kedves tőle - mosolygott anyu.
- Tyatyu - vigyorgott Soma. - Tyatyu? - nevettem fel. - Ügyes vagy picikém - adott egy puszit Soma fejére anya. Miután megettük a pizzát, Gabesszel bementünk a szobámba és csak feküdtünk az ágyon. - Azért hiányozni fog, hogy nem láthatlak mindennap a suliban - nézett rám Gabesz.
- Tudom, nekem is hiányozni fog, hogy nem láthatom azt az idegesítő fejedet.
- Idegesítő fejem van?! Jól van Szabó Vivien Tímea, ezt megjegyeztem! - kezdett el csikizni, mire én visítva csapkodtam a vállát. - Hülye, fejezd már be! Mindjárt bepisilek! - vihogtam, de Gabesz nem kegyelmezett. - Nem az én ágyam - röhögött ő is. - Van egy ajánlatom - szólaltam meg hirtelen, mire abbahagyta a kínzásomat és érdeklődve figyelt. - Hallgatlak.
Hirtelen megfogtam a vállát és lelöktem magamról, majd a combjára ültem, hogy én legyek felül.
- Szeretlek, minden hülyeséged ellenére is - mosolyogtam le rá, majd megcsókoltam életem szerelmét. Rajta kívül számomra nem létezett más, hisz annyi mindenen mentünk keresztül ezalatt az egy év és egy hónap alatt együtt, hogy arra nincsenek szavak. Számomra ő a tökéletes úgy, ahogy van és hiába volt az elmúlt időszak bonyolult és zűrös, teljesen megérte, mert Gabesz most itt van velem és tényleg, tiszta szívéből szeret engem. És mivel ezt a naplót a Szent Márkos éveimnek szántam, ezért a mai nappal bezárólag örökre becsukom és csak nosztalgiázni veszem elő.
Szóval én, Szabó Vivien Tímea ezennel befejezem a naplómat.

Vége

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész és, hogy nem akartok megölni! Már nem lett volna több ötletem ehhez a sztorihoz, ezért döntöttem úgy, hogy Vivi Levi miatt mégis átmegy a Zeneművészetibe, Vinde nincs többé, hanem eljött Vivesz ideje is! Szóval sajnálom, hogy ezzel vége, de ez van.

By: Mona❤