Újra a Szent Márkban✔

10. osztály 6. rész

Szeptember 9. (Szerda)

Reggel boldogan keltem fel. Hihetetlen, hogy van barátom (még akkor is, ha titokban kell tartanom). Gyorsan kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem, hogy valami csinosat vegyek fel. A döntésem végül egy elől térdig, hátul pedig vádliig érő, a felső része fehér "Dreamworld" feliratos volt, míg a szoknya része barack sárga. A hajamat hagytam lágy hullámokban a vállamra omlani, majd fogtam a táskámat és lementem a lépcsőn. A konyhába mentem, hogy rakjak el magamnak kaját a suliba. Apát nem láttam lent. Tehát vagy készülődött, vagy elment már a suliba, vagy pedig elaludt. Mivel siettem ezért nem is nagyon törődtem ezzel és elhagytam a házat. Kisiettem a kapun, de a nagy rohanásban nekimentem valakinek. Ez a valaki pedig Bende volt. - Jó reggelt, hercegnő! - hajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Belemosolyogtam a csókunkba, majd elhajolt tőlem. - Milyen csinos vagy! - mért végig mosolyogva. - Köszi!
- Alap. Mehetünk kisasszony?
- Mehetünk uram - bólintottam, majd nevetve indultunk el a suli felé. A suli utcájának a sarkáig végig kézen fogva mentünk, majd a sarkon elengedte a kezem. - Ne haragudj, de nem fogom kibírni - mondta, majd megcsókolt. Az ujjaimat végig szántottam a kócos szőke haján, majd elhajolt. - Pedig muszáj lesz - adtam egy puszit az arcára és elindultunk. Ő ment a haverjaihoz, én pedig a srácokhoz.
- Ejha, de kicsípted magad - füttyentett elismerően Zoli. - Sajnálom, Vivi! Jó nő vagy, de nem vagy az esetem - mondta őszintén Márk, mire elnevettük magunkat. - Ki miatt vágtad pacekba magad? Csak nem Gabeszért tepersz, hogy hátha felfigyel rád? - húzogatta sokat sejtően a szemöldökét Will, mire elképedve néztem rá. - Ezt meg honnan a búbánatból tudod?
- Kajak miatta rittyentetted ki magad?!
- Nem! Arra céloztam, hogy honnan tudod, hogy régebben bejött nekem ez az idióta - mutattam Gabeszre, miközben kihangsúlyoztam a régebben szót. - Hé! Nem vagyok idióta!
- Aha, persze - forgattam a szemeimet.
- Elég rád nézni, hogy tudjuk srác van a dologban - mondta a telefonját nyomkodva Márk. - És mivel neked csak egy srác jött be eddig, tuti Gabesz miatt viselkedsz így - suttogta a fülembe Will. Vörös fejjel néztem rá.
- Elpirult a kicsike! - kurjantotta vigyorogva Zoli. - Jajj, fogjátok már be! Gabesznek semmi köze sincs ehhez!
- Ez fájt! - kapott drámaian a szívéhez Gabesz. - Fájjon is, de értsétek már meg, hogy volt ami volt, de vége! Te pedig - mutattam Gabeszre, aki kérdő tekintettel nézett rám. - Felejtsd el azt a néhány alkalmat, amikor hormontúltengésed volt és rajtam töltötted le azt! - mondtam mélyen a szemébe nézve, majd bementem a suliba. Nekidőltem a falnak és igyekeztem szabályozni a szapora légzésemet. - Mi a baj? - hallottam Bende hangját. Lassan kinyitottam a szemeimet és szembe találtam magam az aggódó tekintetével. - Semmi - ráztam meg a fejem.
- Biztos? Láttam, hogy kiakadtál valami miatt. Tudod, hogy nekem elmondhatod - simította meg gyengéden az arcomat. - Tudom - bólintottam. - Elárulod?
- Csak a fiúk tudtára adtam, hogy ne akarjanak összeboronálni Gabesszel és ő meg felejtse el, hogy valaha is folytatott velem barátság extrákkal féle kapcsolatot. Ennyi történt - meséltem, mire Bende szorosan magához ölelt. - Van egy rossz hírem.
- Mi? - néztem fel rá rémülten.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni rám!
- Ígérem, csak nyögd már ki!
- Anya tudja.
- Mi... elmondtad neki?
- Miután látta, hogy feltűnően boldog voltam tegnap rögtön levágta, hogy csak is lány lehet a dologban.
- És... mit mondott?
- Megakarja ismerni azt az elragadó lányt, aki megdobogtatta az egyszem fia szívét - mosolygott rám vidáman.
- Elragadó lennék?
- De még mennyire - adott egy puszit a kezemre. - Úgy megcsókolnálak most, de nem lehet - suttogta.
- Hidd el, hogy én is így vagyok vele - mosolyogtam rá. - Mennem kell tesire.
- Rendben - adtam egy puszit az arcára. - Vigyázz magadra!
- Te is, majd még összefutunk! - kacsintott rám, majd elment. Mosolyogva néztem Bende után, majd én is mentem órára. Bioszon a füzetbe írtunk, törin ismételtünk a tavalyi anyagból, matekon a táblánál dolgoztunk, tesin futottunk és gimnasztikáztunk, nyelvtanon ismételtünk, olasz kultúrán pedig az olasz költőkről és írókról tanultunk. A nap végén mindenki fogta a cuccát és elindultunk haza. - Vivi! - futott utánam Tomi. Mély levegőt vettem és felé fordultam. - Mit akarsz?
- Nem tudnál segíteni? Tudod... A tanulásban?
- Minek segítsek? Amilyen lusta vagy nem tanulnál semmit!
- Mert a tanárok unalmasak, de te talán érdekesebben is eltudnád magyarázni - kacsintott, mire csak megforgattam a szemeimet.
- A válaszom nem! Semmi pénzért sem segítenék!
- Kérlek, Vivi!
- Nem! Feltudod fogni vagy segítsek megérteni, hogy NEM!?
- Tényleg megváltoztál - bólintott Tomi. - Te se lettél jobb ember.
- Pedig igyekszek! És tudod, hogy miért?
- Nem vagyok rá kíváncsi - morogtam.
- Biztos? Mert szerintem örülnél neki.
- Újra elköltöztök? - csillogtak a szemeim. - Nem! Akarod tudni, hogy miért voltam veled tavaly olyan goromba?
- Mert megmutattad, hogy milyen is vagy valójában?
- Nem, csak nem akartam fájdalmat okozni neked a valódi válaszommal.
- Nem akartál fájdalmat okozni?! Tomi, te akkor kurvára összetörtél engem lelkileg! Hetekig nem ettem, mert megakartam felelni neked! Aztán az lett az eredménye, hogy a vércukorszintem annyira leesett, hogy abból tragédia is lehetett volna! Méghogy nem akartál fájdalmat okozni, megáll az eszem! - dühöngtem, amit Tomi csendben végig hallgatott, majd mikor befejeztem megszólalt.
- Sajnálom, hogy ezt tettem veled, de ezt nem tudtam. És amikor bevallottad, hogy szerelmes vagy belém, akkor az tűnt az egyszerűbb megoldásnak, ha eltaszítalak magamtól. Nem volt könnyű azt elhiheted, de nem tehettem az ellen semmit és nem tudtam volna távkapcsolatban élni veled.
- Mivan? - kérdeztem értetlenül.
- Vivi, én tavaly óta szeretlek téged! - mondta ki, mire én sokkosan néztem rá. - Hogy mivan?!

Folytatás következik...

A következő rész tartalmából:

- Úristen, ne csináld! - próbáltam szétválasztani a két fiút, de valamelyikük véletlenül fellökött.
- Te utolsó féreg! - húzott be egyet Tominak.

***

Kopogásra kaptam fel a fejem.
- Ki az?
- Vendéged jött - mondta anya, majd megjelent mellette Ő. Egy szál rózsát tartott a kezében. - Szia!

***

- Hagyjál békén!
- Miért? Tudom, hogy te is odavagy értem! Látszik rajtad! - kiabálta.
- Ez nem igaz! Talán akkor szerettelek, de már nem! Fogd fel, kérlek!
- Vivi... nagy hibát követnél el, ha mást választanál helyettem - tette a kezét a vállamra, amit rögtön lesöpörtem onnan. - Ne mondd meg, hogy kivel lehetnék boldog és kivel nem. Mi végeztünk - mondtam mélyen a szemébe nézve, majd megfordultam és elmentem.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Mennek ám a bonyodalmak. A srácok Gabesszel akarják összehozni Vivit (pedig, ha tudnák, hogy már van barátja), Tomi pedig bevallotta az érzéseit. De vajon tényleg így érez? Lehet szavazni a ship nevekre:
#Vivesz
#Vinde
#Tovi / #Vimi (Ne kövezzetek meg érte!!!)

By: Mona❤