Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 10. rész

Szeptember 25. (Szerda)

Reggel az ébresztőmre keltem. Lassan kikeltem az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruháimat. Gyorsan felöltöztem, a hajamat befontam, majd fogtam a táskámat és lementem. A konyhába indultam, de apa háttal állt nekem. Észrevétlenül elvettem egy almát és gyorsan elhagytam a házat. Kint bedugtam a fülest a fülembe és beleharaptam az almába. Egész úton zenét hallgattam. Mikor a sulihoz értem Márkó rögtön odajött hozzám.
- Jól vagy?
- Persze, miért ne lennék jól? Csak éppenséggel apával összevesztem, te pedig tegnap azt mondtad Tominak, hogy esetleg örökölte az apja gyilkos ösztöneit - néztem Márkóra csalódottan. - Tamás panaszkodott? - túrt nevetve a hajába.
- Nem, mert tegnap hallottam, hogy miket mondtál neki.
- Én csak téged akarlak megvédeni!
- Ugyan mitől? Tomi még egy légynek se tudna ártani! Az apja meg megbánta. Senkit se kell elítélni azért, mert az egyik szülője hibát követett el a múltban - néztem rá komolyan. Márkó hosszasan hallgatott, majd megölelt. - A jó szived fog a sírba vinni.
- De az még messze van - fúrtam a fejem a mellkasába. - Békülj ki az apukáddal - suttogta a fülembe. Némán bólintottam. - Mi a helyzet tubicáim? - kurjantotta röhögve Will.
- Hülye - nevettem el magam én is. Márkó átkarolta a vállam és együtt mentünk be a fiúkkal. Rajzzal kezdtünk. A teremben leültem a helyemre és mosolyogva ráztam meg a fejem mikor láttam, hogy Márkó a fiúkkal kupak tanácsot tart. Ekkor lépett be Tomi is a terembe, majd sprintelni kezdett mikor meglátta, hogy üres a mellettem levő hely.
- Nyugodj meg, Szűcs! Senki sem foglalja el a helyed - szólt neki Márkó. Tomi gyanakodva nézte a kisebb csoportot, mert nem tudta, hogy hihet-e neki vagy sem. - Bízz benne. Beszéltem a fejével - mosolyogtam Tomira, aki hálásan nézett rám.
- Köszönöm - mosolyodott el ő is. Csengetéskor bejött Czanek tanárnő. Gyümölcs tálat kellett rajzolnunk, ami nekem négyes lett. Rajz után mentünk angolra, ahol mondatokat fordítottunk. Törin négyesre feleltem, ahogy Vera is, Adrián pedig kettesre. Irodalmon verset elemeztünk. Osztályfőnökin amíg Nógrádi valami fontos dolgot intézett a gépen, addig mi kulturáltan elfoglalhattuk magunkat. Tomi telefonozott én meg olvastam. Olaszon a füzetbe írtunk. Fizikán dolgozatot írtunk. Végül utolsó óra tesi volt. Apa kissé rossz kedvűen jött be. Gondoltam miattam ilyen a kedve. Futottunk pár kört, majd a fiúk focizhattak, a lányok meg tollasozhattak. Azonban én odamentem apához. - Beszélhetnénk? - álltam meg előtte. Felnézett a papírokból, majd rám nézett.
- Persze, mondd.
- Sajnálom a tegnapi kirohanásomat. Tudom te jót akartál, de nincs mitől félned. Tomi ártalmatlan. Nem bántana senkit se ok nélkül.
- Én sajnálom, amiért üvöltöttem veled. Tudom korábban el kellett volna mondanom, de nem tudtam, hogyan mondjam el neked.
- Semmi baj, megértem - mosolyogtam apára. Nem mondott semmit, csak megölelt. Hallottuk, ahogy a többiek a házunk mögött füttyögni és tapsolni kezdtek. Nevetve húzódtam el apától.
- Mi lenne, ha este elmennénk valahova?
- Jó! - vágtam rá két okból is. Először is, már régen voltam valahol a szüleimmel, másodszor apa legalább nem főz otthon. Apa korábban befejezte az órát, ezért mindenki elment átöltözni, majd haza mentek. Én a tanári előtt álltam és apura vártam, de Tomi odajött hozzám. - Szerinted ezután másképp viszonyulnak hozzám?
- Nem tudom. Talán, de ehhez idő kell.
- Mégegyszer köszönöm, Vivi - mosolygott rám kedvesen.
- Semmiség - feleltem és ebben a percben nyílt ki a tanári ajtaja. Mindketten odakaptuk a fejünket, de csak Nógrádi jött ki. - Tanár úr, az édesapám bent van?
- Igen, de azt üzente, hogy menj haza, mert tanári megbeszélés lesz. További szép napot! - köszönt el tőlünk és a titkárság felé ment. Tomival elindultunk ki a suliból. Csendben sétáltunk egymás mellett, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Gyorsan felkapta és beleszólt.
- Szia, apa. Igen, most megyek haza. Nem, Vivi is itt van mellettem. Dehát csak hazakísérem. Apa, nem vagyok már kisgyerek! Tudod mit, majd otthon megbeszéljük! Szia! - ezzel letette. - Ne haragudj, de...
- Semmi baj. Menj nehogy megharagudjon rád.
- Jó. Szia, Vivi!
- Szia, Tomi - köszöntem el tőle, mire ő gyorsított a tempóján. Sóhajtva néztem utána. Mikor hazaértem felmentem a szobámba leckét írni, de az ágyamon volt egy doboz. Odamentem és kinyitottam. Képekkel, DVD-kkel, idézetekkel és papírokkal volt tele. Mindet kivettem, de az alján volt egy laptop is. Először a gépet néztem meg. Nem volt rajta jelszó, ezért könnyen beléptem. Egy osztály kép volt a háttérkép és találtam egy mappát is, ami SzMG néven volt jelen. Némi tanakodás után megnyitottam. Rengeteg kép és videó volt benne. Kíváncsian néztem végig azokat. Mosolyogva néztem végig és csillogó szemekkel vettem tudomásul, hogy megvan videón apuék Rómeó és Júlia feldolgozása, majd egyszer megnézem. Tovább néztem a képeket és a videókat. Találtam egy olyat is, ahol apa és a barátai a Violettából énekeltek egy dalt egy karaoke klubban. Azon elnevettem magam. Mikor megnézem minden gépen szereplő képet a lapokért nyúltam. Sok idézet volt a barátságról, a szeretetről és az életről. A kinyomtatott képeken inkább apa fiatal kora volt nyomon követhető, de anyu is szerepelt bizonyos képeken. Azonban a kupac alján volt egy üzenet is. Kihúztam a halom alól és elolvastam.
Szeretném, ha tudnád, hogy mindent a te érdekedben tettem Kicsim! Nem szeretném, hogy rossz életed legyen vagy, hogy olyan sorsa juss, mint a nagynénéd. Neked akartam jót. Remélem ti is olyan összetartóak és ragaszkodóak lesztek, mint mi voltunk anno 21 éve. Szeretlek, kislányom!
Szerető édesapád!
Homályos tekintettel értem a végére. Megtöröltem a szemeimet és erőt vettem magamon, hogy hozzákezdjek a leckékhez. Mikor végre kész lett elpakoltam az ágyamról a képeket és a többi dolgot és lementem a konyhába. Anya épp vizet ivott.
- Szia, Kicsim - mosolygott rám anyu.
- Szia.
- Hallom véget ért az egy napos harag - mosolygott rám kedvesen anya.
- Apa mondta?
- Igen - bólintott. Levettem egy poharat a szekrényből, a narancs levet kivettem a hűtőből és töltöttem magamnak. Lassan kortyolgattam, majd a poharat letettem a konyha pultra. - Apa nem mondta, hogy hova megyünk?
- Nem, csak annyit, hogy fél hétre legyünk kész. Meg, hogy elegánsan öltözzünk fel.
- Ó, akkor biztos valami puccos helyre megyünk - jegyeztem meg.
- Lehet - vont vállat mosolyogva anyu.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

Apa olyan negyed hét körül ért haza. Gyorsan elment átöltözni, majd mikor végzett és meglátott minket anyával a szája is tátva maradt. Anyán egy fekete kosztüm ruha volt fekete magassarkú cipővel, a haja pedig be volt göndörítve. Én rajtam egy fekete térdig érő ruha volt, aminek a felső részét gyöngyök és csipke díszítette, az én hajam szintén be volt göndörítve, de egy részét feltűztem egy fekete virágos csattal és egy öt centis magassarkú volt a lábamon.
- Úristen, többször is mondhatnám, hogy megyünk valahova ahova így kell felöltözni - mosolygott ránk ámulva. Megfogta anya kezét és kimentünk a kocsihoz. Apa beült a volán mögé, anya az anyós ülésre én pedig hátra (anya mögé). Egész úton az ablakon bámultam ki. Mikor megérkeztünk mosolyogva láttam, hogy a Vígszínházba jöttünk.
- Mehetünk, hölgyeim? - kérdezte udvariasan apa. Anyuék mögött mentem, de a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról. - Mit fogunk megnézni? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- A padlás-ra vettem jegyeket - nézett rám apa. - Az jó! - lelkesedtem, mint egy kisgyerek, aki kitalálta, hogy mit kap karácsonyra. Bementünk a színház épületébe, ahol ámulva néztem körbe. Apa odaadta a jegyeket a jegy kezelőnek, majd mosolyogva mutatott a... KÖZÉPPÁHOLY FELÉ!!! Anyuékkal arra mentünk és fent elfoglaltuk a helyünket. Vigyorogva néztem le a nézőtérre és a színpad felé. Egyszerűen felemelő érzés volt ott ülni. Húsz perccel később a fények elhalványultak, majd kezdetét vette a színdarab.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

A szünetben kiürült a nézőtér. Apa felállt és kiment (gondolom a mosdóba ment). Elfordítottam jobbra a fejem és egy ismerős húszas éveiben járó férfi ült mellettem, aki épp elővette a telefonját, hogy megnézze az időt. Mikor felnézett a telefonjából felém fordította a fejét és rögtön felismertem. Úristen, hihetetlen, hogy mellettem ül...

Folytatás következik...

A következő rész tartalmából:

- Még mindig alig hiszem el, hogy itt látlak, mellettem! - vigyorogtam a férfire.
- Valóban? - mosolyodott el kedvesen a fekete hajú félisten.

***

Boldogan mentem be a suliba. Hihetetlenül várom már a délutánt! A fiúknak még el is meséltem, hogy kivel találkoztam tegnap a színházban.
- És az meg ki a rák? - ráncolta a szemöldökét értetlenül Will.
- HOGY KI A RÁK?! HOGY LEHETSZ ILYEN MŰVELETLEN, BUDAI VILMOS!? Ő maga a megtestesült tökéletesség! - sóhajtottam fel ábrándosan a mondatom végén. - Szállj le a fellegekből, Vivi - nevetett Márk. - Szerintem nem nagy szám az a pasas. Oké, kész rajongó tábora van, akik főleg lányok, de... Baszki, tudom, hogy csajozzunk be srácok! - kiáltott fel Márk.

***

- Félek! - néztem fel Márkra.
- Ne félj, amíg velem vagy. Nem fázol?
- De - bólintottam, mire levette a kabátját és a vállamra terítette azt. Az arcom pírba borult. - Köszönöm!
- Egy ilyen gyönyörű lányért bármit! - mosolygott rám, majd lassan felém hajolt...

------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon kivel találkozott Vivi a színházban? És mi történhet a következő részben?

By: Mona❤