Újra a Szent Márkban✔

10. osztály 3. rész

Szeptember 3. (Csütörtök)

Reggel morogva nyomtam ki az ébresztőmet és ráérősen másztam ki az ágyból. Gyorsan felöltöztem, a hajamat kifésültem és szabadon hagytam. Fogtam a táskámat és lementem a konyhába. Apa lent kávézott. - Jó reggelt!
- Neked is! - mentem a szekrényhez levenni a müzlis tányéromat.
- Mikor akarsz kibékülni vele?
- Kivel?
- Gabesszel. Nem értem miért vagytok rosszban, mert tavaly jó barátok voltatok.
- Igen, de a nyáron minden megváltozott - válaszoltam komolyan. Töltöttem a tányérba fahéjas gabonapelyhet, majd öntöttem rá tejet. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem. - Azért haragszol rá, mert nem keresett egész nyáron?
- Nem.
- Akkor, mert nem viszonozta a vallomásodat?
- Nem - dünnyögtem, mert kezdett irritálni a téma. - Akkor? Nem értem miért vagy ilyen vele.
- Nem hanyagolhatnánk a témát? Kérlek - néztem apura könyörgő tekintettel. Sóhajtva bólintott.
- De, rendben - mondta és belekortyolt a kávéjába. Reggeli után elindultam a suliba. Ma már egyedül mentem a suliba. Kint a fiúk nagyban röhögtek valamin. - Sziasztok fiúk! - köszöntem nekik. - Csövi! Láttad már ezt? - nyújtotta felém a telefonját Zoli. Értetlenül indítottam el a videót, amin Áron próbált gördeszkás trükköket csinálni, de a korlátos trükknél elrontotta, mert leesett a deszkáról és... már csak keresztapa lehet a videót elnézve. - Uhhh - adtam vissza a telefont Zolinak, ahogy véget ért a videó. - Durva mi?
- Az - értettem egyet. Ekkor jött meg Gabesz is. Köszönés nélkül mentem be az épületbe. Bent beálltam a büféhez a sorba. Mikor sorra kerültem, akkor kértem egy sajtos hot-dogot és egy hideg erdei gyümölcsös topjoy-t. Kifizettem és felmentem a terembe, ahol biosszal kezdtünk. A terembe belépve elindultam az új helyemre és elkezdtem enni a vásárolt hot-dogomat. - Szia, Vivi! - köszönt Csiszi.
- Hali.
- Mi van veled és Gabesszel?
- Miért érdekel ez mindenkit? - emeltem drámaian égnek a tekintetem. - Hát mert tavaly akkora összhang és szikra volt köztetek, de az évzáró után ez kihunyt és mostmár csak a feszültség van köztetek.
- Változtunk a szünet alatt.
- Ezt megértem - bólintott. - De azért ki fogtok békülni?
- Nem tudom, nem hiszem - ráztam meg a fejem. Ekkor csengettek. Mindenki bejött a terembe, aki eddig nem volt bent. Bioszon a szünetünkről meséltünk, ahol kiderült, hogy Gabesz egész nyáron Bettinél volt és neki segített a táboroztatással. Ahogy ezt megtudtam szomorúan néztem magam elé. Persze, hogy nem keresett, mert nagyon elfoglalt volt. De attól még én is kereshettem volna. Biosz után kimentem az udvarra, ahol egy ismerős lányt láttam bolyongani egyedül. - Dia! - kiabáltam neki, mire megfordult és vigyorogva futott felém. - Vivi! - ahogy odaért hozzám szorosan megölelt. Dia apa volt osztálytársainak a lánya. Pontosabban Lia és Olivér lánya. - Úristen, milyen régen láttalak! És mennyire csinos lettél - vigyorgott Dia. - Te se panaszkodhatsz! Eddig milyenek az osztálytársaid? - érdeklődtem.
- Nagyon jó fejek és elfogadtak olyannak, amilyen vagyok - mosolygott. Igen tudniillik Dia, anyai ágról cigány, de annyira nem látszik.
- Ennek örülök - mosolyogtam rá boldogan. - Hát még én! Ú, van egy olyan pacek srác az osztályban, aki egyenesen ahw - csavargatta az egyik fekete tincsét, miközben egy picit elpirult. - Hoppá! Oli tudja?
- Nem, de nem is kell tudnia róla. Úgyse venne rólam tudomást.
- Ugyan már! Biztos észrevesz, hisz gyönyörű vagy - kacsintottam rá, mire mosolyogva ölelt meg. - Nálad jobb barátnőt kívánni se lehetne - mosolygott fel rám Dia.
- Még zavarba jövök - legyintettem, mire mindketten elnevettük magunkat. Csengetéskor mentünk órára. Nekem töri órám jött, ahol szintén a nyári szünet volt a téma. Lényegében egésznap ez volt a téma. A tesit kivéve, mert ott suli köröket futottunk. A nap végén egyedül indultam haza. Otthon anyának segítettem vacsit csinálni utána felmentem Somához és csak néztem őt. Este lementem vacsorázni, majd letusoltam és befeküdtem az ágyba és sorozatot kezdtem nézni.

Szeptember 4. (Péntek)

Reggel egy hangos káromkodásra riadtam fel. Kipattantam az ágyból és kirohantam a szobámból. Apa a folyosón ugrált fél lábon miközben úgy ömlöttek a szájából a cifrábbnál cifrább szavak, mint felhőből az eső.
- Mi a baj?!
- Bevertem a kislábujjam az ajtófélfába!
- Íjjj - húztam el a számat és inkább visszamentem a szobámba. Elkezdtem öltözködni, majd a hajamat felkötöttem copfba és a táskámmal a vállamon mentem le a lépcsőn. Csináltam magamnak lekváros kenyeret, majd reggeli után elindultam a suliba. Útközben elmerültem a gondolataimban, mert arra eszméltem fel, hogy valaminek... vagyis valakinek nekimentem.
- Látom szeretsz belém ütközni - vigyorgott le rám Bende. - Bocsi.
- Semmi baj. Mizu?
- Semmi, veled?
- Velem sincs sok. Van programod délutánra?
- Nincs.
- Nem lenne kedved suli után moziba jönni velem? - villantott egy ezer wattos mosolyt Bende. Meglepetten néztem fel rá. - Moziba? Te meg én? Ugye tudod, hogy ez így randinak hangzik?
- De ez nem randi, mert ha randi lenne, akkor én fizetném a te jegyedet is és mivel csóró vagyok, ezért a sajátodat neked kell állnod - nevette el magát a végére, mire én is elmosolyodtam. - Rendben és mit néznénk?
- Monster Hunter?
- Jó - egyeztem bele. A sulihoz érve pár felsőbb éves srác odaszóltak Bendének, aki lenézett rám.
- Mi van? Nem vagyok az anyád - nevettem fel. - Gyere, bemutatlak nekik - karolta át a vállam és a három másik srác felé vezetett. - Császtok! Hadd mutassam be nektek Vivit. Vivi, ők a haverjaim Dani, Sanyi és Pali - mutatott először a barna hajú barna szemű, majd a vörös hajú, zöld szemű végül pedig a fekete hajú és kékeszöld szemű srácra. - Nem fura, hogy neked van az egyetlen nem "ai" magánhangzós beceneved a haverjaid közül? - kérdeztem kíváncsian Bendétől, mire a három srác felröhögött. - Éles esze van a csajszinak.
- Honnan ismered ezt a tüneményes leányzót?
- Hős megmentőt akart játszani - válaszoltam Bende helyett.
- Áh, akkor mindent értünk - bólogatott hevesen Pali. - Vigyázz kislány, mert ha egyszer szemet vetett valakire, akkor nehezen ereszti - kacsintott rám Dani. - Ez a veszély engem nem fenyeget.
- Miért van barátod?
- Nem, de 18 éves koromig nem is lehet. Az apám túlságosan is aggódni szokott értem.
- Szigorú faterod lehet - húzta el a száját Sanyi. - Pedig a legtöbben bírják őt.
- Miért ki az apád? - ráncolta a szemöldökét Bende. - Vivi! - hallottuk apa hangját. - Igen?
- Nincs első órád, kislányom? És nektek srácok? Vagy két perce csengettek be!
- Mi?! Becsengettek?! A tesi tanár az apád?! - kérdeztük egyszerre. Az utóbbi persze a fiúktól származott.
- Nyomás órára! - mondta apa, mire én berohantam az épületbe. Szinte beestem ének órára. - Elnézést a késésért!
- Vivi!? Te nem átiratkoztál? - lepődött meg Kökény tanárnő. Mennyire imádom ezeket a kérdéseket...
- Nem - vágtam rá és leültem a helyemre. - Akkor mégse kell Gáborka mellé új versenyzőt keresni!
- Gabesz vagyok még mindig - motyogta Gabesz, amin jót mosolyogtam. Tehát az első ének órán beszélgettünk. Ének után mentünk matekra, ahol belekezdtünk az anyagba. Matek után dupla tesire mentünk, ahol a belünket is kidolgoztuk. Tesi után épp az olasz terem felé mentem, amikor a folyosón megláttam Bendét és a haverjait. Épp megindultam feléjük, de valaki elkapta a karomat. Na vajon ki lehetett az? Hát persze, hogy Gabesz!
- Mit szeretnél?
- Ne lógj velük, kérlek - a tekintete könyörgő volt. - Miért ne lógjak velük? Gabesz ne akard megmondani, hogy mit csináljak és, hogy kivel mit csinálhatok és mit nem! Nagylány vagyok már!
- Kérlek, Vivi! Ezt az egyet kérem tőled és akkor békén hagylak! Szépen kérlek! - könyörgött, de megráztam a fejem. - Nem tehetek eleget a kérésednek. Bocs - hátat fordítottam neki és odamentem hozzájuk.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk.
- Szia. Jó tudni, hogy Levi bá' lánya vagy - karolta át a vállam Bende.
- Nem kérdezted - vontam vállat vigyorogva.

««««««««««««««««»»»»»»»»»»»»»»»»

Délután hazamentem lepakolni a cuccaimat, majd elkezdtem készülődni, hogy fél ötre odaérjek a plázába a mozihoz. Háromnegyed négykor elindultam és 16:20-kor értem oda. Bende már a jegypénztár előtt állt. - Szia, régóta vársz?
- Nem, nem rég jöttem én is.
- Oké, megvetted már a jegyed?
- Igen.
- Oké, akkor megveszem magamnak is - indultam meg, de visszafogott.
- Nem kell, mert vettem neked is - mosolygott, mire hitetlenül meredtem rá. - Oké, akkor odaadom az árát - kutattam a pénztárcámban, de megrázta a fejét. - Hagyd. Gyere vegyünk valami kaját - indult a büfé felé. Vett egy nagy kukoricát és két közepes kólát, meg egy csomag gumicukrot. Persze az egészet ő fizette. - Nem azt mondtad, hogy csóró vagy?
- Apától kaptam még egy kis pénzt. Na gyere - indult a vetítőterem felé. Leültünk a helyünkre és néztük a trailereket. Olyan öt perccel később elkezdődött a film.

««««««««««««««««»»»»»»»»»»»»»»»»

A film végén Bende épp a filmről áradozott, amikor leblokkoltam, majd ahogy észhez tértem rögtön elbújtam az egyik fal mögé. Nem hiszem el, hogy ennek mindig a legváratlanabb helyeken kell felbukkannia! - Vivi? - nézett felém kérdő tekintettel Bende, de őt is behúztam a falhoz.
- Maradj csendben! - suttogtam és óvatosan kinéztem. Nekünk háttal állt és telefonált. Nem hiszem, hogy észrevétlenül eltudok menni mögötte.
- Miért és ki elől bujkálunk? - suttogta Bende. - Látod ott azt a srácot? - mutattam a fehér pólós, farmeros, fekete hajú srác felé. - Aha, mi van vele?
- Na, vele nagyon nem akarok összefutni! - válaszoltam suttogva, majd hirtelen visszahúzódtam, amikor megfordult. - Megpróbálom elterelni a figyelmét, addig te fuss el - mondta és már ellenkezni szerettem volna, de ő addigra elment és odament hozzá.
- Bende! - suttogtam idegesen, de nem hallotta. Vagy nem akarta hallani.
- Cső, te gőte - köszönt neki Bende, mire én a fejemre csaptam. - Nekem szólt?
- Aha. Szép napunk van nemde?
- Ööö... de - válaszolt bizonytalanul Bende kérdésére. Majdnem felröhögtem ezen, de időben észbekaptam, hogy én épp bujkáltam. Közben Bende mutogatott, hogy haladjak már. Bólintottam és sietősen, de észrevétlenül eltűnjek onnan. Ez addig sikerült is, míg egy kb 90-100 kilós pasas nekem nem jött és rám borította a kóláját. - Jajj, elnézést cica virág. Nem volt szándékos - nézett rám perverz vigyorral a pasas.
- Pfúj, perverz disznó! - képeltem fel és elrohantam onnan. Aztán futó lépteket hallottam. Gondoltam Bende szalad utánam. Kint a pláza előtt megálltam, hogy bevárjam őt, de a fotocellás ajtón kilépve nem éppen rá számítottam. - Szia, Vivi! Rég láttalak!
- Szia, Tomi - néztem rá szikrázó tekintettel. - Nagyon jól nézel ki. Sokat fogytál mióta utoljára láttalak.
- Kösz, hogy ezt elmondtad, de mennem kell, mert várnak otthon - indultam haza, de utánam szólt.
- Jólvan, akkor hétfőn találkozunk.
- Mi? - fordultam vissza értetlenül.
- Hétfőn találkozunk.
- Mennyi időre jöttetek vissza Bostonból? - ráncoltam a szemöldökömet kérdőn. Tomi gúnyosan elmosolyodott. - Nem is tudtad? Hazakültöztünk és hétfőtől megint a Szent Márkba fogok járni, tehát mindennap, minden egyes órán fogjuk mi még látni egymást - vigyorodott el, mire bennem megállt az ütő. Nem. Az lehetetlen!

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Újabb SzMG-s utód bukkant fel Dia (Lia és Olivér lányának) személyében. Bende elhívta Vivit moziba, Tomiék pedig hazaköltöztek Budapestre és újra a Szent Márkba fog járni! Ha kíváncsiak vagytok, hogy ebből mi fog kisülni, akkor olvassátok tovább és higgyétek el, hogy lesznek még itt izgalmak😉

By: Mona❤