Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 39. rész

Március 10. (Kedd)

„ - Mit csinálsz? - kérdezte fejjel lefelé, miközben a fejét oldalra biccentve mosolyodott el. - Próbálom élvezni az életet? - kérdeztem vissza a fa egyik ágán lógva. Ezen elnevette magát.
- Elég furcsa módon próbálod élvezni.
- Miért? Van aki részegen próbál életörömöt nyerni és vagyok én, aki...
- Egy fáról lóg fejjel lefelé. Mindent értek - bólintott mosolyogva a fiú és le sem vette rólam a szemét. - Pontosan - bólintottam vigyorogva. Megpróbáltam egy lendülettel felkapaszkodni az ágra, de az letört én pedig zuhanni kezdtem, de hamar két erős kar közé pottyantam. - Jól vagy, Rebeka?
- Miért hívsz engem Rebekának? - kérdeztem értetlenül. - A fejedbe szállt a vér? Mert így hívnak téged, te butus.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Engem Vivinek hívnak.
- Mi? Ez nem igaz. Te Pósa Rebeka vagy. Anyukádat hívják Vivinek.
- Az anyukámat? - ráncoltam értetlenül a szemöldökömet. - Igen. Az anyukád lánykori neve Szabó Vivien Tímea - mondta komolyan.” Levegőt kapkodva riadtam fel. Gyorsan kipattantam az ágyból és a tükrömhöz mentem. Ugyanaz a lány nézett vissza rám, mint tegnap este. Annyi különbséggel, hogy most csapzottan festettem. Mély sóhaj kíséretében konstatáltam, hogy én vagyok az. Hogy tudok olyan személyről álmodni, aki nem is létezik? Hisz én még csak 15 vagyok és nincs még kamasz lányom, hál' istennek. Várjunk csak... annak a lánynak Pósa a vezetékneve. Akkor ez azt jelentené, hogy esetleg... Nem az kizárt! Még az álmomban se lehetne az álombeli lányom apja Gabesz. Biztos valami véletlen folytán egy másik Pósa vezetéknevű férfivel találkoztam, vagy örökbe fogadhattam. Mind valószínűbbnek hangzik, minthogy Gabesznek és nekem legyen közös gyerekünk. Ekkor csörrent meg a telefonom. Kíváncsian vettem fel. - Igen?
- Szia, Vivi! Felkeltettelek? - kérdezte Gabesz.
- Nem, de baj van? Sose hívtál még... - néztem az órámra. - hajnali fél ötkor.
- Nem, nincs semmi baj - nyugtatott azonnal. - Csakhát... áh inkább hagyjuk, mert hülyeség - nevetett kínjában. - Mondd nyugodtan.
- Őrültnek tartanál.
- Nem hiszem, hogy lehetne ennél rosszabb a helyzet veled ilyen szempontból - cukkoltam. - Jó, de ne akadj ki.
- Nem fogok.
- Ki tudnál jönni?
- Hova?
- A házatok elé. Itt állok a kaputok előtt - mondta, mire én az ablakhoz mentem és tényleg ott állt. - Pillanat és megyek, jó?
- Oké - mosolygott fel az ablakomhoz. Letettem a telefont és gyorsan felöltöztem. Fogtam a táskámat és lementem, hogy felvegyem a cipőmet és a dzsekimet, aztán már ki is mentem. Gabesz a kapunkban állt.
- Mi a baj?
- Csak... látni akartalak - felelte, mire éreztem, hogy elvörösödök. Sose mondott nekem ilyet vagy hasonlót senki. - Nem tudtál volna még pár órát várni?
- Nem igazán. Gyere - nyújtotta felém a kezét, mire elfogadtam. Kézen fogva indultunk el valamerre. - Tudok egy jó helyet - mosolygott rám Gabesz és az egyik buszmegállóba mentünk. Felültünk egy szinte üres járatra és elindultunk. Nem tudom meddig buszozhattunk, de egy idő után Gabesz szólt, hogy leszállunk. Elhagytuk a járművet és magam előtt láttam a Gellért-hegyet. - Gyere - fogta meg a kezem és maga után húzott engem. Olyan 25-30 perc alatt értünk fel. A kilátás gyönyörű volt. - Nahát - néztem ámulva a még fényben úszó várost. - Na, milyen?
- Eszméletlenül szép! - néztem rá mosolyogva. Levett a hátáról egy táskát és kinyitotta azt, majd egy világosbarna gitárt húzott elő. - Mire készülsz?
- Csak figyelj - kacsintott rám, majd megpengette a hangszert. Lágy dallamot játszott éneklés nélkül. Teljesen elalélva figyeltem, ahogy zenél. A barna tincsei az arcába lógtak. A tekintete köztem és a gitár húrjai közt ingázott. Mesés volt az a pillanat. Ahogy befejezte az aktuális dalt tapsolni kezdtem. - Ügyes vagy!
- Köszi. Te jössz - nyújtotta felém a hangszert. - Nem, nem lehet. Ne haragudj.
- Miért ne lehetne?
- Nem tudok gitározni - vallottam be.
- Ugyan már! Egy valamit biztos eltudsz játszani - nógatott, mire sóhajtva vettem el a hangszert. - Egy valamit tudok. Nem biztos, hogy hibátlan lesz...
- Biztos jó lesz. Bízok benned! - mosolygott, mire egy picit növekedett az önbizalmam. Mély levegőt vettem és belekezdtem. Erősen koncentráltam, hogy ne rontsam el. Gabesz csendben figyelt engem.
- Valahol az álmok szigetén,
Él egy lány, ki játszott hegedűjén.
Este felkelt a Hold,
S véle jött az érzés, hogy: csakis őt karold!
Messze jár! Nem lehet!
Hisz ő csak előcsalja az emlékeket.
Megbánt, átver, hátba szúr,
Mert ő csak egy csalfa kandúr.
A holdfényében látom őt,
Úgy bámul, mint egy királynőt.
De ő már sehol sincs,
Mert számomra ő egy drága kincs.
Jött egy újabb érzés: csakis őt csókold!
Nem, nem, nem lehet!
Hisz ő csak előcsalja az emlékeket,
S feltámasztja a reményeket.
Bármit megett én nekem.
Miért ne lehetne ez a helyes?
Miért ne szerethetném azt kiért a szívem repes? - fejeztem be a dalt. Gabesz csodálkozó tekintettel nézett rám. - Ennyire rossz volt? - kérdeztem kissé csalódottan.
- Viccelsz?! Ez... ez eszméletlen volt! Még sose hallottam ezt a dalt. Melyik együttesé? - kíváncsiskodott, mire nem feleltem. Inkább a várost figyeltem. - Nem baj, hogyha nem tudod az együttes nevét. Nem tragédia. Mi a címe? Hátha fent van youtube-on - tette fel a következő kérdést. - Nincs fent - suttogtam alig hallhatóan. - Mi?
- Nincs fent sehol - álltam fel a padról és a lépcsőhöz mentem, de Gabesz megragadta a kezem. - Miből veszed?
- Ne játszd a hülyét, tudod honnan tudom.
- De én azt akarom, hogy te mondd ki. Tőled szeretném hallani.
- Én írtam.
- Mikor?
- Nem tudom. Régen.
- Mikor régen?
- Fogalmam sincs! Régen!
- Ki ihlette?
- Mi ez?! Valami kihallgatás? - néztem rá kissé ingerülten. Meglepetten nézett rám. - Mi bajod?
- Semmi és kérlek eressz el - néztem a szemébe. Habozott, de végül elengedett engem. Szó nélkül szaladtam le a lépcsőn. Ugyanis három emberről szólt a dal. Tomiról, Gabeszről és rólam.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Kiderült, hogy kicsoda az a bizonyos Rebeka, akivel álmodni szokott Vivi. Gabesz felvitte hajnalban a Gellért-hegyre Vivit és zenélt is neki. A lány pedig megmutatta Gabesznek a dalt, amit írt. Vajon mi lesz ebből? Haragban maradnak vagy kibékülnek? A későbbiekben kiderül

By: Mona❤