Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 9. rész

Szeptember 24. (Kedd)

Reggel az ébresztőmre keltem. Felültem az ágyban, nyújtózkodtam és kikeltem belőle. A szekrényemhez vánszorogtam, hogy kivegyem a mai ruháimat és gyorsan felöltöztem. Mikor kész voltam a hajamat szoros copfba fogtam, majd fogtam a táskámat és lementem reggelizni. A konyhában csináltam a suliba is szendvicset, meg reggelire is. Hamar megvoltam, ezért főztem apáéknak kávét, majd elmentem otthonról. Nem volt kedvem apával menni és amúgy is szükségem volt a friss levegőre. Húsz perccel később megérkeztem a sulihoz. Köszöntem a kint ácsorgó fiúknak, majd bementem az épületbe. Első utam a büféhez vezetett, ahol vettem magamnak xixo teát. Kifizettem, majd felmentem a termünkbe, mert matekkal kezdtünk. A teremben páran voltak csak bent, de se Gabesz, se Tomi nem tartózkodtak bent. Köszöntem a bent lévőknek, majd leültem a helyemre és elővettem a matek cuccomat. Utánam nem sokkal megérkeztek Márkóék is.
- Mennyire haragszol Márkra? - kérdezte a padomnál állva Márkó.
- Eléggé. A tegnapi akciójából baleset is lehetett volna! Amilyen hülye ötleteid szoktak lenni, örülök, hogy ezt nem te találtad ki - néztem rá, de ő csak némán állt előttem és a padot szuggerálta. - Ugye, Márkó?
- Ami azt illeti... - nézett rám félve, mire nekem kikerekedtek a szemeim a döbbenettől. - Te találtad ki?! Én meg Márkra haragudtam! Miért csináltad?? - kérdeztem viszonylag higgadtan, ami még engem is meglepett. - Sajnálom, de nem akarom, hogy annak a nyomoréknak a közelében legyél.
- Ő nem nyomorék! És mondtam már, hogy engem nem érdekel mások véleménye, fogadd el! - álltam fel a helyemről és odamentem Márkhoz.
- Sajnálom a tegnapit - néztem mélyen a szemébe. - Ne tedd, hisz igazad volt! Hülyeséget csináltam.
- Mert Márkó mondta nem?
- Az ő ötlete volt, igen. De én hajtottam végre. Tehát nagyobb mértékben inkább rám haragudj, mint Márkóra - nézett a haverja irányába, mire követtem a tekintetét.
- Ti rokonok vagytok és nem éri meg haragban lenni a családtagjaiddal egy hülyeség miatt.
- Hű, de bölcs lettél így hirtelen.
- Hát, nem elég, hogy jól nézek ki, még bölcs is vagyok - villantott egy ötszáz wattos mosolyt, mire elnevettem magam. - Jólvan, az egoista éned visszatért.
- Nem is vagyok egoista - vigyorgott Márk.
- Márk, tudom, hogy az vagy - mosolyogtam rá, majd visszamentem a helyemre. Márkó még mindig ott állt.
- Rád sem haragszok - néztem rá komolyan. Hitetlenkedve nézett rám.
- Pedig minden okod meglenne rá!
- Igen, de nem éri meg hülyeségeken összeveszni a családtagjainkkal.
- Kitől származik ez?
- Márktól - mosolyogtam.
- Mindig megtud lepni - röhögött fel Márkó. Felé nyújtottam a kisujjamat.
- Béke? - egy darabig csendben méregette a kisujjamat, majd mosolyogva összeakasztotta a sajátjával. - Béke - mosolyodott el. Ekkor lépett be az ajtón Geri és Tomi. Leültem a helyemre és láttam, hogy Tomi is erre tart, de Geri beelőzte és elfoglalta a helyét. - Ilyen nincs! Mi a faszért kell elfoglalni a helyem?! - akadt ki a mellettem lévő hely eredeti tulajdonosa. - Ha siettél volna talán nem foglalták volna el a helyed - vigyorgott rá Geri, mire Tomi idegesen fújtatva ült le egy üres helyre.
- Ez már engem is kezd idegesíteni - néztem Gerire.
- Majd hozzászoksz - mosolygott rám a fiú, majd Bebesi is belépett a terembe.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

A nap gyorsan elrepült. Tomi egésznap próbált volna valahogy a közelembe kerülni, de valakinek mindig pont akkor támadt kedve beszélgetni velem. Végül órák után mindketten a tanári előtt álltunk Kökény tanárnőre várva.
- Hogy döntöttél? - törtem meg a köztünk lévő csendet.
- Benne vagyok és a szüleim is megengedték. Te?
- Dettó - mosolyogtam rá, amit rögtön viszonzott. Ebben a percben lépett ki az ének tanárnő. - Sziasztok! Hogy döntöttetek?
- Vállaljuk - válaszoltam Tomi helyett is. A tanárnő nagyon örült ennek és mondta, hogy jövő héttől minden csütörtökön fogunk próbálni a versenyekre. Ezután elköszöntünk és kifelé indultunk. - Lehet egy kérdésem? - kérdezte Tomi kifelé menet.
- Megvolt - mosolyogtam rá.
- Jó, oké. Szóval, milyen a viszonyod a tesi tanárral? Ugye nem nyomul rád vagy valami? - nézett rám komolyan, mire én értetlenül néztem rá.
- Hogy érted?
- Tegnap is ő vitt el valahova. Ahányszor meglát engem a közeledben fúj rám. Nem egyszer láttalak titeket együtt, egy autóban és veled kedves. Rendesebb, mint másokkal - magyarázta, mire még zavartabb lettem, mert kezdtem kapirgálni mire gondol Tomi.
- Mire is gondolsz pontosan? - néztem rá komolyan, mert szerettem volna, ha ki mondja azt, amit sejtek. És nem is tévedtem. - A tesi tanár zaklat téged? Akár szexuálisan, akár másképp? - mondta ki, mire én döbbenten köhintettem és elnevettem magam. Tomi értetlenül figyelt engem. - Te... te tényleg azt-azt hitted, hogy... Jesszusom! - nevettem tovább, majd mikor befejeztem megszólaltam. - Nem, a tesi tanár az apám - magyaráztam meg a viszonyunk okát. Erre Tomi a kezébe temette az arcát.
- Bassza meg! Úristen, milyen idióta vagyok?! Erre miért nem gondoltam? - nézett rám végre, de én csak mosolyogva ráztam meg a fejem.
- Semmi baj. Ha tudni akarod, az anyukám angol tanár a volt sulimban.
- Ugye... ugye nem árulod el az apádnak, hogy miket szoktam mondani róla?
- Dehogy! Miért tennék ilyet?
- Nem tudom - rázta meg a fejét.
- Ne aggódj, nem szoktam visszamondani semmit senkinek. Nincs kedved elmenni a mekibe?
- De, szívesen - mosolygott rám kedvesen, majd elindultunk a mekibe. Bent én egy sima hambi menüt kértem, Tomi pedig egy Big Mc-menüt kért. Mikor megkaptuk a kajánkat leültünk egy asztalhoz és beszélgettünk. - Apa örül, hogy legalább egy barátom van a suliban - nézett rám, miközben beleharapott a hamburgerébe. - Valóban?
- Igen. Az osztályból, sőt az évfolyamból is utálnak jópáran, mondjuk nem is csodálom - suttogta az utolsó mondatot.
- Miért utálnak?
- Mert... kettő suliból is kirúgtak általánosban a viselkedésem miatt.
- Nem is tűnsz problémásnak.
- A dirik és a tanárok nem így látták - motyogta.
- Itt biztos más lesz.
- Remélem - mosolygott rám. Evés közben tovább beszélgettünk, majd mikor végeztünk kivittük a tálcákat és elindultunk a napsütéses időben hazafelé.
- Sietsz haza? - kérdezte hirtelen a mellettem sétáló fiú.
- Nem - válaszoltam elhamarkodottan, mert ha tudtam volna, hogy apa milyen cirkuszt levág, akkor mást mondtam volna. De nem ez történt. Tomi mosolyogva fogta meg a kezem és húzni kezdett maga után. Éreztem, ahogy elvörösödök és a gyomromban valami fura bizsergő érzést éreztem. Tíz percig sétáltunk, majd megálltunk egy szép családi ház fekete kovácsolt vaskapuja előtt. Elővette a kulcsait, majd kinyitotta a zárat és belépett a kapun. Tomi maga után húzva vezetett a bejárati ajtóhoz, majd kinyitotta azt és előre engedett engem.
- Megjöttünk! - kiabálta el magát Tomi. - Képzeletbeli barátod van? - bukkant elő egy apró méz szőke hajú kislány. Kb 6-7 éves lehetett. Mikor meglátott engem félénken megtorpant a lépcső tetején. - Te, Tomi barátnője vagy? - kérdezte gyermeki ártatlansággal. - Nem! Ő az osztálytársam, Vivi. Vivi, ő a húgom Róza - mutatott be minket egymásnak Tomi. - Szia! - mosolyodott el Róza.
- Szia! - mosolyogtam rá én is. Ekkor egy kb apával egyidős barna hajú férfi lépett elő az egyik ajtó mögül.
- Sziasztok, te ki vagy? - nézett rám kérdő tekintettel a férfi.
- Tomi osztálytársa vagyok. Szabó Vivien, de csak Vivi.
- Én pedig az apja, Szűcs Ádám. Nem ismered esetleg Szabó Leventét? - vonta fel a fél szemöldökét.
- De, ő az apám - válaszoltam, mire megrázta a fejét.
- Kísérd őt haza, Tomi! - fordult el tőlünk. - De apa...
- Nincs vita! - nézett szigorúan a fiára, aki némán bólintott és kikísért engem az ajtón. - Miért ilyen szigorú az apukád?
- Megvan rá az oka.
- Értem - bólintottam a házunknál megállva.
- Holnap találkozunk - ennyit mondott, majd mosolyogva arcon puszilt és elrohant. Döbbentem néztem utána, de belül majd' kicsattantam a boldogságtól. MEGPUSZILT!!! Boldogan mentem be a házba, de hamar elpárolgott minden örömöm, mert apa dühösen állt a nappaliban.
- Mégis hol voltál kisasszony?!
- A mekiben egy baráttal.
- Tehát a Szűcs gyerekkel. Hányszor mondjam el neked, hogy nem akarom, hogy jóba legyél vele?! Se sulin belül, se azon kívül!
- De miért? Ha elmondanád az okát, akkor talán meg is érteném! Miért utálod Tomi családját?! Az apja engem nem bír, ahogy te...
- TE NÁLUK VOLTÁL?!
- Igen! Mi ezzel a baj?!
- Az a család, csak bajt hoz a mi családunkra! Már 17 éve utáljuk egymást! Ezt jól jegyezd meg kislányom! A Szűcs és a Szabó család, évek óta utálja egymást! Úgyhogy te is tedd így!
- Dehát nekem nincs rá okom!
- Okot akarsz?! Jól van, akkor megkapod! Szűcs Ádám miatt lett öngyilkos Leila! - üvöltötte, mire bennem megállt az ütő. Nem tudom elhinni ezt. Tomi apja miatt lett öngyilkos? Megráztam a fejem és könnyekkel küszködve rohantam ki az ajtón, hátha utolérem Tomit. Épp az utcájukba fordultam meg, amikor megláttam Tomit, ahogy Márkóval veszekszik. Gyorsan elbújtam a fal takarásába és hallgatóztam.
- Miért akarsz ennyire a közelébe férkőzni? Talán örökölted az apád gyilkos ösztöneit és te is megakarsz ölni egy ártatlan lányt? - mondta Márkó.
- Én nem vagyok olyan, mint az apám... - hallottam Tomit is, mire utat törtek maguknak a könnyeim. Szóval igaz. Hátrébb léptem, de a talpam alatt reccsent egy vastag ág. Könnyezve meredtem magam elé és szapora pulzussal, mikor lépteket hallottam. Tomi észrevett engem.
- Te mióta állsz itt? - kérdezte Tomi kissé rémülten.
- Tehát igaz? - néztem rá összetörten.
- Mennyit hallottál?
- Pont eleget ahhoz, hogy tudjam tényleg az apukád miatt lett öngyilkos a nagynéném. De miért?! - patakzottat a könnyeim. - Egy félreértés miatt. Apa félreértett egy helyzetet és elhamarkodottan döntött. Persze utána megbánta a dolgot, de addigra már késő volt. Leila nem élt. A temetésén apa bocsánatot akart kérni a családjától, de az apukád világosan a tudtára adta, hogy hagyja békén a családját. Valószínűleg engem is ezért utálnak a többiek. Eddig te voltál a kivétel, de ezekután... - vakargatta a tarkóját idegesen. Könnyezve bólintottam. - Sajnálom, ami vele történt. Őszintén mondom - lépett közelebb hozzám. Ismét, csak bólintottam. Hallottam, hogy Tomi mélyet sóhajtott. - Megértem, ha ezekután utálsz engem.
- Nem utállak - néztem fel rá lassan. Meglepetten nézett rám.
- Dehát...
- Te semmiről se tehetsz! Ez az apukád bűne. Nincs okom utálni téged. Habár haragszok - ezt nem tagadom - , mert nem árultad el az igazat, holott tudtad, hogy mi történt 17 éve.
- Megértem.
- De én ezekután nem fogok másként viszonyulni hozzád. Továbbra is olyan leszek veled, mint eddig - ejtettem felé egy halvány mosolyt.
- Ezt komolyan mondod?
- Igen.
- Köszönöm - lépett oda hozzám és magához ölelt.

<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>

Dühösen mentem haza. Leginkább apára haragudtam, hogy nem tudta elmondani az igazat. Ahogy beléptem a házba rögtön a szobámba mentem, de apa utánam szólt.
- Vivien!
- Nem érdekel, hagyj békén! - néztem rá dühösen és gyorsan felbaktattam a szobámba és becsaptam az ajtót. Megírtam a leckémet, tanultam a dolgozatokra, amiket írunk a héten, majd elmentem fürdeni utána lefeküdtem az ágyamba és vegyes érzelmekkel aludtam el.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vivi rájött az igazságra, Ádám is tiltja őket egymástól és Vivi haragszik Levire. Vajon kibékülnek Viviék? És, hogy az osztálytársaik is elfogadják Vivi véleményét, hogy Tomi nem tehet semmiről, ezért őt nem kell ezért utálni? Hamarosan kiderül!

By: Mona❤