Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 35. rész

Január 16. (Csütörtök)

Az előző rész tartalmából:

- Egy ókori színházhoz hoztál?! - néztem rá meglepetten. - Aha. És mitől jó az ókori színház?
- Hogy aki itt fent ült még az is látta és hallotta a színdarabot.
- Pontosan és az utóbbi minek köszönhető?
- A kiváló akusztikától - válaszoltam, mire Gabesz elmosolyodott.
- Az élet vár, ne egyedül indulj! Csak a sorsod kövesd hát, hisz az benned él. Hogy újra szállj, ne egyedül indulj! Ha a szíved kitárul, minden érzésed kiszabadul - énekelte Gabesz teljes átéléssel.

***

- Tegnap este Will, Zoli és Jani kissé kiidegelték és csóri másnaposan haldoklik az ágyban.

***

Nagyban nevettünk, amikor a távolban egy ismerős alakot láttam. Nem... neki nem kéne itt lennie!
- Mi a baj? - kérdezte aggódva Gabesz.
- Ez nem lehet igaz. Ez lehetetlen - motyogtam sokkos állapotban.

<><><><>

- Minden rendben? Mi a baj? Rosszul vagy? Vivi, válaszolj már, kérlek! - nézett rám aggodalmasan Gabesz, mire én csak előre mutattam. Gabesz követte a kezem irányát és ő is döbbenten vette észre a nem túl távoli alakot. - Mit keres itt?
- Nem tudom - suttogtam halkan. Egyre közeledett, majd ahogy eléggé közel ért hozzánk felvont szemöldökkel nézett rám. - Te vagy az Vivi? - kérdezte hitetlenül, mire némán bólintottam. - Neked rohadtul nem itt kéne lenned! - mondta kissé bosszúsan Gabesz. - Bocs, de a pokol megtelt - vágta rá gúnyosan az előttem álló fiú. - Beszélhetnénk? - fordult felém Tomi. - Felejtsd el, Szűcs!
- Nem hozzád szóltam! Vivire voltam kíváncsi nem rád!
- Hidd el, hogy ő is ezt fogja mondani! Igaz? - nézett rám Gabesz. Nagyot nyeltem. - Talán... nem lenne olyan nagy baj, ha pár szót váltanánk - szólaltam meg hosszú idő óta először. Tomi egy győztes mosolyt villantott, Gabesz pedig szúrós tekintettel bólintott. - Jó - morogta. - De ha egy árva szóval is megbántod - indult meg Tomi felé. - Állítsd már le magad, Pósa! Kösz. Gyere - fogta meg a karom és maga után húzott, majd Gabesztől távolabb állt meg. - Mit csináltok ti itt?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.
- Pár napra jöttünk egy kicsit kikapcsolódni. És ti?
- Kirándulunk.
- Na az jó. Hogy vagy, rég beszéltünk - nézett a szemembe. - Ha akartam volna, se tudtam volna írni neked, mert letiltottál. Emlékszel?
- Igen, de már feloldottalak.
- Nem vettem észre, volt jobb dolgom is - feleltem flegmán. - A többiek ellenem uszítottak vagy miért vagy velem ilyen ellenséges?
- Nem uszított engem semmi, mert ezt te magad intézted el! Nem emlékszel?! Tudod, amikor olyan pofátlanul viselkedtél velem! Miért kell neked tönkre tenned az életemet?! Eddig olyan jól megvoltam nélküled is és a megjegyzéseid nélkül! Menj és hagyj békén, mert a végén a barátnőd még féltékeny lesz, hogy egy kövér disznóval társalogsz! - keltem ki magamból indulatosan. - Jaj, Vivi - simította meg az arcom, amitől kissé megborzongtam. - Nem vagy kövér. Sőt, mintha csinosabb lennél, mint amikor utoljára találkoztunk.
- Fejezd be! Ezt most rögtön fejezd be! - löktem el az arcomtól a kezét.
- Látom, már nem vagyok rád olyan hatással, mint pár hónappal ezelőtt.
- Azért mert rühellek! - sziszegtem a fogaim közt. Tomi meglepetten nézett rám. - De hisz eddig legjobb barátok voltunk, nemde?
- Az volt életem legnagyobb hibája, hogy beléd szerettem! Hihetetlen, hogy akkor képes voltam szeretni egy igazi seggfejt - ráztam meg a fejem megvetően. Tomi hirtelen az egyik kezével a karomat fogta meg erősen, a másikkal pedig az arcomat szorította meg. - Eressz el! Ez rohadtul fáj! - kiabáltam fájdalmasan. - Én vagyok a seggfej?! Akkor nézz körül az osztályban! Ők talán jobbak nálam?! Hm?? - szorította jobban az arcomat.
- ENGEDD EL VIVIT! - üvöltötte Márkó és oldalról behúzott egyet Tominak. Ahogy elengedett engem rögtön hátrébb léptem. - Még nem végeztünk!
- Ó, dehogyisnem! Ha mégegyszer meglátlak bárki közelében, akkor kinyírlak! - nézett a földön fekvő Tomira, majd engem elvitt a közeléből. Könnyezve ültem a lépcsőn. - Minden oké? - ült le mellém Márkó.
- Nem, nincs! - bújtam szorosan hozzá és elsírtam magam. Márkó vigasztalóan simogatta a hátamat.
- Ha mégegyszer meglátom, esküszöm meg fogom ölni és pont leszarom, hogy akár 10 év börtönt is kaphatok ezért.
- Ne! Nem akarom, hogy lecsukjanak! - sírtam a mellkasába fúrva a fejem.
- Nyugi, nyugi! Nem fognak, mert nem fogja többé ide dugni a pofáját, azt garantálom - suttogta. - Nem hallgattam rá - néztem fel rá könnyezve.
- Kire? - simított ki egy tincset az arcomból. - Gabeszre. Ő mondta, hogy ne beszéljek vele, de én ellenkeztem.
- Nem a te hibád! De... Ő hol van? - nézett körbe, mire én is körbe néztem. Gabesz eltűnt.

Gabesz

Idegesen mentem az utcán. Nem hallgatott rám! De miért is tette volna, hisz csak jót akartam neki, de nem, mert ő a kis naiv beszélni óhajtott vele! - A kurva életbe! - rúgtam bele egy kőbe, ami végig gurult az úton. Az út mentén láttam egy hidat. Odamentem és lenéztem. A folyó vadul hömpölygött alattam. Ő nem szeret, de én igen és nem tudnék abban a tudatban élni, hogy az a szemét féreg elvette tőlem, hisz ő rohadt sokszor megbántotta már, de én csak a vidámságot hoztam az életébe. Jelentős ellentét, igaz? Óvatosan felmásztam a hídra és az egyik oszlopba kapaszkodva néztem le a habokba. Mély levegőt vettem, amit szaggatottan sikerült kifújjak. A szemeimet lehunytam és nagyot nyeltem. Azonban egy hangra felkaptam a fejem. - Ne tedd ezt! Gondolj a családodra!
- Senkinek se tűnne fel, ha nem mennék haza - fintorogtam. - Ne beszélj hülyeségeket! Mindenkinek feltűnne!
- És? Eggyel több vagy kevesebb ember marad a Földön, nem mindegy?!
- Rohadtul nem! Kérlek beszéljük meg! - könyörgött miközben könnyek csillogtak a szemében. Tényleg miattam sír? Tettem egy lépést. - Ne!! - sikoltott fel rémülten. - Gabesz kérlek mássz le onnan! Szépen kérlek! - sírta el magát. Átgondoltam, majd az ellenkező irányba tettem egy lépést, de megcsúsztam. Azt hittem, hogy itt a vég, de Vivi maga felé rántott, ennek következtében nem a vízbe, hanem Vivire zuhantam. - Jól vagy? - kérdezte aggódva Vivi. - Te kérdezed?! Hisz én estem rád! - szálltam le róla azonnal.
- Fáj valamid? Beütötted a fejed?
- Jól vagyok, de ne velem törődj! - ült fel. - Miért csináltad? Miért akartál leugrani?! Tudod mennyire féltem, hogy mi lesz ha leugrasz?! - akadt ki, mire én a földet bámultam. Nem nagyon tudtam erre mit mondani.
- Válaszolj kérlek! - emelte fel a fejem úgy, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Hallottam mit mondtál neki.
- Mi? Kinek?
- Annak a féregnek. Bele szerettél - léptem egyet hátrébb. - Akkor nyilván azt is hallhattad, hogy múlt időben mondtam és azt is a fejéhez vágtam, hogy rühellem őt meghogy egy igazi seggfej - hogy?! Ezeket vágta a fejéhez? Én meg azt hittem, hogy...
- Szóval már nem szereted?
- Azok után, hogy agresszív volt velem? Gyűlölöm!
- Mit csinált?!
- Semmit. Márkó már lerendezte - a haját előre rakta, hogy ne látszódjon az arca. Óvatosan a válla mögé söpörtem és akkor láttam meg az arcán a vörös foltot. - Ezt... Ő tette veled? - kerekedtek ki a szemeim. Vivi aprót bólintott. - Ott kellett volna maradnom veled!
- Már nem számít. Még mindig nem válaszoltál! Miért akartál leugrani?
- Mert nem bírtam volna végignézni, hogy megint szédít, kihasznál, majd eldob, mint egy koszos rongyot.
- Nem fog előfordulni - mosolygott rám halványan Vivi.

Vivi

- Annyira aggódtam érted - suttogtam.
- Nem kellett volna.
- Miért is nem?
- Nem ugrottam volna le. Csak vártam, hogy jöjjön a megmentőm - kacsintott rám. Mosolyogva öleltem át. - Olyan idióta tudsz lenni!
- Te teszel azzá.
- Köszi, fogd rám ezt is - nevettem fel ezzel elengedve őt.
- Akkor?
- Akkor mi?
- Megtudsz bocsájtani nekem?
- Meg - mosolyogtam rá és ismét átöleltem. - Menjünk, mert még a végén lekéssük a kapuzárást - mosolygott rám, majd visszaindultunk a motelbe. A többiek aggódva vártak minket. - Idefigyelj Pósa Gábor! Soha a büdös életbe ne merészelj mégegyszer így ránk ijeszteni, megértetted?! - nézett rá szigorúan Csiszi.
- Megértettem és bocsánat.
- No para - veregette vállon Márkó.
- Menjünk együnk aztán húzzunk aludni, mert mára nekem bőven elég volt ennyi izgalom - adta ki az utasítást Laura, mire egyetértően bólogattunk. Közösen elmentünk vacsorázni, majd mentünk lefekvéshez készülődni. Hihetetlen egy nap volt.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Tomival találkoztak és Gabesz akart hülyeséget csinálni. Akik kitalálták legalább az egyiket a kettőből, tehet fel 2 kérdést a könyvvel kapcsolatban, aki pedig mind a kettőt kitalálta az 3 kérdést tehet fel. Hamarosan jelentkezem a kövi résszel, ami ha remélem nem baj, egy kicsit (nagyon) time jump-os lesz.

By: Mona❤