Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 42. rész

Március 13. (Péntek)

Gabesz

„Vivi állt előttem egy nagyon szexi vörös ruhában, felkötött hajjal. Nagyot nyelve néztem rá. Kacér mosollyal az arcán lépdelt közelebb felém. - Jó fiú voltál?
- Attól függ, hogy mit kapok cserébe.
- Ha jó fiú voltál, akkor csókot kapsz. De ha rossz voltál, akkor csúnyán megbüntetlek - simított végig a mellkasomon. - Borzasztóan rossz fiú voltam! - vágtam rá mámorosan.
- Én a helyedben meggondolnám ezt a választ.
- Büntess meg, de Istenesen! - kértem, mire kétkedve nézett rám. - Biztos? Jól meggondoltad?
- Aha!
- Hát jó - csettintett egyet és én már két oszlophoz voltam kikötve, miközben Vivi szemben állt velem. - Most még változtathatsz.
- Nem akarom!
- Jól van! Én figyelmeztettelek! Tomi, gyere ide! - fordult hátra, mire megjelent előttem Tamás. Döbbenten néztem rá. - Te meg mit keresel itt?!
- Büntetlek. Na, induljon a játék - vigyorodott el, majd gyomorszájon vágott. Előre görnyedtem a fájdalomtól. Ezután behúzott nekem egy mocskosul nagyot. Vivi rémülten kapott a szája elé. - Ennyit tudsz? - köptem Tamás lába elé. - Még csak most jön a legjobb rész - lépett Vivihez, majd átkarolta a derekát és megcsókolta. - Ne!!!! Engedd el, te barom! - kiabáltam, de nem figyelt rám, sőt! Még bele is markolt a fenekébe. - Lökd már el magadtól! Vivi kérlek!
- Mondtam, hogy jól gondold át - nézett rám szomorúan. - De élvezem ezt a büntetést - vigyorgott rám Tamás és ismét megcsókolta Vivit.” - Vivi, ne! - riadtam fel. Szétnéztem és a sötét szobámban voltam. Még mindig dörgött és villámlott, ahogy az eső is esett. Csak egy álom volt. Egy rossz álom. Vivi édesen szuszogott mellettem. Kisöpörtem a haját az arcából és egy lágy puszit nyomtam oda. Ebben a pillanatban megmozdult, de csak az orrát vakarta meg és közelebb fészkelte magát hozzám. Mosolyogva öleltem át és mélyen beszívtam a vanília illatú haját. Egy tincset óvatosan az ujjam köré csavartam és úgy figyeltem azt. Selymes és csillogó volt a puha haja.
- Bármitől megvédelek! Szeretlek, Vivi! - suttogtam, mire elmosolyodott. Jesszusom! Ezt hallotta?! - Mármint barátként - korrigáltam rémülten az őszinte vallomást, mire a mosoly lassan eltűnt az arcáról. Sóhajtva fordultam meg a másik oldalamra. Nem sokkal később egy apró kéz karolta át a derekamat. Mosolyogva aludtam el ismét.

<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Legközelebb arra ébredtem, hogy mintha valami a mellkasomra nehezedett volna. Kinyitottam a szemeimet és Vivi feje pihent ott. Mosolyogva simogattam meg a fejét. Olyan édesen aludt. Az órára néztem, de a döbbenettől hirtelen felültem, aminek hatására Vivi egy pillanatra felriadt, de szinte azonnal a párnámba fúrta a fejét. Ugyanis az óra már negyed egyet mutatott. Majdnem az egész napot átaludtuk! Egy pár perccel később beletörődtem, hogy most ellógtunk egy napot. Nem olyan nagy ügy. Visszafeküdtem az ágyba és körkörös mozdulatokkal cirógattam Vivi derekát. Morogva fordult felém.
- Hagyd már abba, Gabi! - szólt rám. Hihetetlen, hogy még álmából felkeltve is ilyen szigorú. Nem véletlenül imádom ezt a lányt! Azonban a becenév hallatán összeráncoltam a szemöldököm.
- Gabi? Miért Gabi?
- Mert csikiztél, azért - motyogta.
- Ne haragudj, hercegnőm - mosolyogtam rá. Vivi kinyitotta a fél szemét és szúrósan nézett rám.
- Jujujj! Valaki morcinak tűnik!
- Nem vagy vicces - ült fel az ágyban. Nyújtózkodva nézett körbe. - Mennyi az idő? Nem fogunk elkésni?
- Amiatt ne aggódj! - legyintettem.
- Miért?
- Átaludtuk az egész suliidőt - nevettem fel, mire Vivi döbbenten bámult rám. - Miért nem keltettél fel?!
- Én is aludtam, hó reggelt!
- Ó, hogy az a...! Apa megfog ölni! És téged is - mászott volna ki az ágyból, de elkaptam a kezét és visszarántottam. - Hova sietsz?
- Na, szerinted hová? Talán még beérnénk!
- Fölösleges lenne bemenni az utolsó 2-3 órára. Inkább maradjunk itthon.
- De... - ellenkezett volna, de beléfojtottam a szót egy csókkal. Eleinte teljesen meglepődött ezen, de aztán visszacsókolt. A kezeit a nyakam köré kulcsolta, én pedig az egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam, a másikkal pedig a derekát simogattam. Ő beletúrt a hajamba, én pedig a dereka helyett a combját kezdtem simogatni, amitől libabőrös lett. A nyelvünk mindeközben vad táncot jártak egymással. Önző embernek tartom magam, mert azt akarom, hogy Vivi csakis az enyém legyen. Csak én csókolhassam, csak én szerethessem, csak én vigasztalhassam, csak az én gyerekeim anyja legyen és senki másé. Csak az enyém. A csókot levegő hiány miatt kellett félbeszakítsuk. Vivi kipirult arccal nézett rám. - Gabesz... - suttogta levegőt kapkodva. Kíváncsian néztem le rá. - Ez nem helyes.
- Mi?
- Én... nem... ezt nem lehet! Nem helyes, hogy ezt tesszük!
- Miért?
- Barátok vagyunk! Tudom, hogy pasiból vagy, de ez nem mentség arra, hogy amikor kedved szottyan, akkor lekapsz engem. Én nem akarok kavarni senkivel, hanem egy normális kapcsolatot szeretnék majd!
- Vivi... - kezdtem, de megrázta a fejét. Óvatosan lelölött magáról és a ruháival elvonult a fürdőbe, hogy felöltözzön. Addig én az ágyon ültem és az arcomat a kezembe temettem. Hogy én mekkora egy barom vagyok! Tíz perccel később Vivi visszajött a szobámba. - Vivi, ne haragudj - mentem oda hozzá rögtön. Az arcát a kezeim közé fogtam, hogy rám nézzen.
- Szerintem ezt most kéne abbahagyni. Sajnálom, de talán később már nem tudnám megtenni ezt a lépést. Nem akarok veled haragban lenni vagy összeveszni, de érzem, hogy ennek nem lenne jó vége, ha mi ketten továbbra is ilyen szoros barátságot ápolnánk. Ég veled, Gabesz - mondta, majd lassan hátrébb lépett és kiment a szobámból. Összetörten néztem utána. Elment.

-----------------------------------------------------------
Szisztok, remélem tetszett ez a rész! Gabesz és Vivi ismét csókolózott, azonban Vivi sajnálatos módon véget vetett a barátságuknak. Vajon mi lesz ebből? Várom a tippeket kommentbe😊

By: Mona❤