Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 25. rész

December 16. (Hétfő)

Gabesz

Reggel az ébresztőmre keltem. Ásítva nyomtam ki és felültem az ágyban. Mosolyogva emlékeztem vissza a szombati előadásra. Áldom Márkó eszét, hogy engem rakott be Rómeó szerepére és nem mást. Bele se mertem gondolni, hogyha Szűcs nem megy el, akkor Vivi őt csókolgatta volna és nem engem, azaz Júlia csókolgatta volna Rómeót. Mindegy. Kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kivettem a ruháimat, majd elkezdtem felöltözni aztán a táskámmal a hátamon baktattam le a lépcsőn. - Jó reggelt - köszöntem apának.
- Neked is fiam - kortyolt bele a kávéjába. Gyorsan csináltam magamnak szendvicset, majd rohantam a közeli busz meg-be, mert nem akartam lekésni a buszt. Szerencsére elértem és felszálltam. A busz ma is tele volt, mint mindig. Állva és végig zötykölődve telt az út, de hamar a sulihoz értünk. Megnyomtam a leszállás jelzőt és leszálltam. A fiúk már a suli előtt álltam. - Na, megjött a mi Rómeónk! - vigyorgott Márkó. - Kac kac - forgattam a szemeimet. - Kukac - vágta rá Zoli. - Jaj ne, jön Will! - fogta a fejét Márkó. Értetlenül néztem a fiúkat. De hamarosan kiderült, hogy miért fogták a fejüket. - Rendező leszek! Eldöntöttem! - felelte köszönés nélkül széles mosollyal. - Ha egy sulis darabot ilyen remekre megrendeztem, akkor nekem a filmiparban a helyem!
- Will, neked az agyadra ment ez a darab - röhögött fel Márk. Ekkor érkezett meg Vivi. Istenem, olyan gyönyörű volt ma is. A barna haja be volt fonva, fekete kabátot, kék farmer nadrágot és egy fekete bakancsot viselt. Csodaszép volt. - Sziasztok - mosolygott ránk vidáman.
- Hali - köszöntek a fiúk, de én nem tudtam másra gondolni, mint a pénteki IGAZI csókunkra. Miért kellett azt kérnie, hogy legyen semmis? Miért?! - Gabesz! - rángatott vissza a valóságba Vivi. - Hm, mi?
- Ha apa kérdezősködni fog, akkor ne ijedj meg.
- Miért?
- Mert, csak azt fogja kérdezni, hogy színpadi csók volt-e. De már tegnap is mondtam neki, hogy az összes csók, ami elcsattant az kamu színpadi volt. Gondoltam szólok, hogy tudj róla.
- Ó, oké és köszi - bólintottam. Bárcsak egyszer igazából is megcsókoltam volna. Csak egyszer! - Jössz? - fordult felém Márk. - Hova? - kérdeztem, mert nem tudtam miről is volt szó.
- Kifosztani egy esküvői ruhaboltot - felelte ironikusan. - Be a suliba, te lökött - nevette el magát Zoli.
- Ja, persze megyek - bólintottam és elindultunk be az épületbe. Rögtön a terembe mentünk és én leültem Vivi mellé. Épp egy könyvet olvasott.
- Jó könyv? - érdeklődtem. Felnézett rám. - Igen, jó. De nem hiszem, hogy tetszene neked.
- Miből gondolod ezt?
- A fiúk többsége utál olvasni - válaszolta, majd ismét a könyvbe merült. Csendben gondolkodtam, majd mosolyogva felé sandítottam és a taskámhoz hajoltam. Elkezdtem kutatni benne, majd kivettem amit kerestem. Kinyitottam a könyvet és csendben olvastam én is. Kíváncsi voltam, hogy Vivi mit fog reagálni erre. - Te olvasol? - hallottam Vivi döbbent hangját. - Igen, már nyolc éves korom óta.
- Én hét éves korom óta - mosolyodott el. - Az szép.
- Mit olvasol?
- A Szörnyek Tengere-t - válaszoltam.
- Az nagyon jó könyv, de nekem személy szerint a Villámtolvaj és a Titán Átka tetszett a legjobban.
- A ne spoilerezd le a végét kérlek!
- Jó - bólintott, majd ismét megszólalt.
- Thália nem lesz fa a harmadik részben - árulta el, mire én hitetlenül néztem rá. - Mivan?!
- További jó olvasást - kacsintott rám.
- Köszi, Vivi! - motyogtam durcásan, majd ördögi mosollyal néztem rá.
- Dumbledore meghal a végén - mondtam a könyvbe bámulva.
- Mi? - kapta felém a fejét.
- Semmi semmi.
- Te... Te elárultad a végét?!
- Pontosan, ahogy az előbb te is.
- Jó, de ki kell, hogy ábrándítsalak kedves Gábor - mondta, mire én összeráncolt szemöldökkel néztem rá. Kajak Gábornak hívott?? Senki se hív engem Gábornak! De megbocsájtom neki, mert irtó aranyosan mondta.
- Miért?
- Már másodjára olvasom, tehát tudtam.
- És képes voltál elhitetni, hogy nem tudtad?
- Aha.
- Miért? - de választ erre nem kaptam, mert Nógrádi jött be a terembe.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt, tanár úr!
- Mivel a szombati előadáson kiválóan szerepeltetek és, amiért az eddigi években nem csinált senki ilyen modern és jól végződő feldolgozást a Rómeó és Júliához, ezért mindenki kap egy ötöst magyarból - mosolygott ránk, mire mindenki boldogan ujjongott a hírnek. - Ha befejeztétek, akkor lenne még egy jó hírem - folytatta, mire azonnal elhallgattunk.
- Az igazgató úr úgy döntött, hogy a téli szünet után az osztály két hetet Olaszországban tölthet - na erre a hírre mégjobban bezsongtunk. Nógrádi büszkén nézett rajtunk végig.

<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

A nap végén az osztállyal együtt mentünk el a mekibe megünnepelni a darab sikerét és a januárban esedékes olaszországi kiruccanásunkat.
- Mekkora buli lesz már! Két hét Olaszországban!
- Olasz csajokkal körbe véve - szólalt meg Márk is. Mindenki jó kedvű volt. Olyan fél hat fele mindenki elindult haza. Mi Vivivel együtt mentünk.
- Várod már az utat? - érdeklődtem tőle. - Már alig várom! Szívesen elmennék Rómába, Veronába, Velencébe és még sok olasz városba - mesélte izgatottan.
- És hol mit szeretnél látni?
- Hm. Rómában a Colosseumot, Veronában Júlia erkélyét, Velencében pedig a Sóhajok hídját.
- Azt mondják, hogyha Veronában megsimítod Júlia jobb mellét, akkor szerencsés leszel a szerelemben.
- Ó, én még ráérek szerelmesnek lenni. És legalább tudom, hogy apa miért óv ennyire a fiúktól. De ha szeretnéd, akkor te nyugodtan simogasd Júlia szobrának jobb mellét.
- Annyira perverz én se vagyok!
- Annyira? - nézett rám a fél szemöldökét felvonva Vivi. - Ebből már nem jövök ki jól - motyogtam, mire Vivi elnevette magát. Istenem, az az édesen csilingelő nevetése!
- Vicceltem, nyugi - mosolygott rám mikor befejezte a nevetést.
- Jó - álltam meg a kapujuk előtt. Mélyen a szemébe néztem. Megint megakartam csókolni, de nem tehettem, mert akkor haragudna rám.
- Jó éjt, Vivi - mosolyogtam rá és megpusziltam az arcát. - Neked is, Gabesz - mosolyodott el halványan és az utcai lámpa fényében láttam, hogy elpirult. Zavarba hoztam, talán van esélyem nála! Elköszöntem tőle és elindultam haza. Otthon rögtön a szobámba mentem és láttam, hogy Mateo az ágyamban fekve aludt. Odamentem hozzá és megsimogattam a fejét. Az érintésemre azonnal fel kelt. - Szerinted mit csináljak? Annyira szeretem ezt a lányt, de ő csak barátként tekint rám - vettem az ölembe, mire csak egy ásítást kaptam válaszul. - Akkor ketten vagyunk, hogy nem tudom mit tegyek - simogattam tovább a fehér-szürke tarka macskámat és hanyatt dőltem az ágyamban. Mateo a hasamra mászott és ismét elaludt. - Lustaság - mosolyogtam Mateo-ra.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Na, mi a véleményetek Gabesz szemszögéről? És mit szóltok ahhoz, hogy Viviék két hétre elmehetnek Olaszországba?

By: Mona❤