Újra a Szent Márkban✔

9. osztály 41. rész

Március 12. (Csütörtök)

Reggel az ébresztőmre keltem fel. Lassan másztam ki az ágyból és a szekrényemhez mentem, hogy kivegyem a mai ruháimat. Felöltöztem, majd a hajamat kifésültem és a táskámmal a hátamon mentem le a lépcsőn. Csináltam egy szendvicset és ráérősen ettem azt. Tegnap jó volt Leilával beszélgetni. Csak azt nem értem, hogy miért kéne addig várnom, amíg magamnak is képes leszek beismerni, hogy egymásnak lettünk teremtve a legjobb barátommal. Hisz ez nevetséges! Ő nem tudna lányként nézni rám! Csupán egy lány barát, de semmi több. Ahogy végeztem a reggelimmel elmostam a tányért és elindultam a suliba. Kint bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam a Children of Distance-től a Tévedtemet. Időközben a járdát apró sötétebb foltok lepték el, majd egyre több és a végén már rendesen eleredt az eső. Se esernyő, se kapucni, se sapka. Remek! Futva mentem tovább a suliba. Mire beértem az épületbe, már kissé átáztam. - Elkapott az eső? - kérdezte Adrián, ahogy meglátott.
- Nem, csak reggel ruhában zuhanyoztam. Igen, elkapott! - mentem a helyemre. A pulcsimat feltettem a radiátorra, hogy megszáradjon, de a pólómmal nagyon nem tudtam volna mit kezdeni. Szerencsére az nem lett olyan vizes, mint a pulcsim, de kissé fáztam. Egyszercsak valaki a hátamra terített valami meleget. Gabesz volt az.
- Bújj bele, nehogy megfázz! - kérte, mire hitetlenül néztem rá. - Gyerünk, vedd fel, különben én adom rád - mosolyodott el, mire belebújtam a fekete vastag pulcsiba. Nagyon jó meleg volt! - Köszönöm - suttogtam alig hallhatóan. - Nincs mit - mosolygott rám kedvesen. A szám szélét rágva néztem a padot. Azok után, hogy olyan goromba voltam vele, ő kedves velem. Miért?
- Min rágódsz? - zökkentett ki az elmélkedésemből. - Miért vagy kedves velem? Hisz olyan undok voltam veled...
- És? A barátok megbocsájtanak egymásnak, bármit is követnek el - felelte, mire keserűen mosolyodtam el. Barátok. Tudtam, hogy csak barátként tekint rám. - Ühüm, igaz - bólintottam. Csengetéskor bejött a terembe Bácskai tanár úr és elkezdődött az infó óra. Infó után átmentünk bioszra, ahol az emlősökről beszéltünk.
- Tanárnő! A kacsacsőrű emlős, akkor madár vagy emlős? - tette fel a kérdését Will. - Kedves Vilmos, a kacsacsőrű emlős az emlős állatnak számít, mert bár tojást rak, - ami lágy héjú, mint a hüllőké - de anyatejjel táplálják a kicsinyeiket. Mivel nincs emlőbimbójuk, ezért a hasi bőr alól szivárog, akárcsak az izzadtság - magyarázta a tanárnő. - Akkor a kölykök mondhatni izzadtságot isznak? Blee! - imitált öklendezést Jani. - Nem! Anyatejet!
- Kerry, hogy lett menő titkosügynök?
- Az egy mese sorozat, te fél eszű! - csapta nyakon Csiszi Áront.
- Köszönöm, Viktória - nézett hálásan a lányra és folytatta az órát. Föcin a talajvízről volt szó, törin pedig már István királyról beszéltünk.
- Isten áldásával István a király! - kezdte énekelni a rockoperából az egyik zenét Áron, Jani, Zoli és Will.
- Király vagyok, Uram, a Te akaratodból.
Minden magyarok királya.
És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen.
Veled Uram, de Nélküled - szavalta egyedül Adrián.
- Felkelt a mi napunk, István a mi urunk
Árad a kegyelem fénye ránk
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk
Szép Magyarország édes hazánk - énekeltük együtt, amit Szűcs tanárnő mosolyogva figyelt. - Mit szólnátok hozzá, hogyha a következő töri órán megnéznénk az István a királyt? - végülis Hülye kérdés volt, mert melyik diák ne akarna tanulás helyett filmezni? Tehát ez ellett döntve. Olaszon a füzetbe írtunk, majd a tanár úr beszedte, hogy leosztályozza a füzet vezetést. Matekon pedig a táblánál dolgoztunk. A nap végén mindenki összeszedte a cuccát és elindult haza. Én apával mentem haza, mert ma ünnepeltük Leila 34. szülinapját. Még mindig esett az eső, aminek annyira nem örültem.
- Milyen napod volt? - érdeklődött apu.
- Egész jó. Alig várom, hogy lefeküdjek aludni.
- Hát az még azért odébb van - nevetett halkan apa. - Tudom - sóhajtottam. Ahogy megérkeztünk a házunk elé, apa elég érdekesen nézett rám. - Kislányom... te otthonról indultál?
- Persze, miért?
- És mióta van neked ilyen pulóvered? Még sose láttam rajtad vagy a szennyesek közt. Ráadásul férfi parfüm illata van - sorolta, mire lenéztem és döbbenten bámultam Gabesz pulcsiját. - Hogy az a rothadt puncsoskehely! - káromkodtam burkoltan. - Hallgatlak - mosolygott apu. - Reggel kicsit eláztam, a pulcsimat feltettem a radiátorra a suliban, fáztam és Gabesz kölcsön adta a pulcsiját, de véletlenül rajtam maradt, az én pulcsim pedig a... ezt nem hiszem el! - temettem a kezembe az arcom. - a suliban maradt - motyogtam a tenyerembe.
- Holnap, majd hazahozod és ennyi.
- Oké - bólintottam és kiszálltunk a kocsiból. Bementünk a házba és én rögtön a szobámba mentem készülődni. Végül egy fekete farmer és egy halványkék ejtett vállú póló mellett döntöttem. A hajamat hagytam a vállamra omlani és tettem fel egy kis minimális mennyiségű sminket. Ahogy elkészültem, lementem a nappaliba. Apuék még készülődtek. Nem sokkal később, már a kocsiban ültünk és a nagyihoz mentünk, mert ott lesz az ünnepség. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba. Tina valamiről nagyban beszélgetett Leilával, aki érdeklődve hallgatta őt. - Sziasztok! - köszöntünk a nagyiéknak. - Végre megérkeztetek! - ölelt meg minket sorba a nagyi.
- Jöttünk volna korábban, csak valakik - sandítottam anyuékra. - Nem akarták volna szeretgetni egymást - kuncogtam, mire apa vörös fejjel nézett rám. - Vivi, nincs dolgod?
- Nem, nincs - vigyorogtam rá, mire Tina felröhögött. - Ez az én unokahugicám! Adj egy pacsit - nyújtotta fel a kezét, mire én belecsaptam. - Anyu! A lányom és a legkisebb húgom összefogtak ellenem! - nyafogott apu. Ezen már mindenki nevetett.