Szerelem első látásra?

41. Fejezet

Harmadik Személy:

Amikor kinyitotta az ajtót Madelaine, Tallboyt látta meg.

- Mit akarsz Tallboy? - ordított vele Madelaine.

- Ssssh... ne ordíts Madelaine. - mondta neki Tallboy miközben a nyakához rakta a kését.

- Mit akarsz? - kérdezte tőle Madelaine, de nem válaszolt Tallboy, hanem bekötötte a szemét és felültette a motorjára majd elhajtottak.

Eközben Vanessa éppen a konyhában volt mivel valamilyen ennivalót akart vinni magának és Sandrának de hirtelen hallotta, hogy Mads ordít valakivel és a név amit hallott teljesen meglepte, Tallboy.
Amikor kinézett a konyhából látta, hogy a férfi a nyakához tart egy kést és ezután bekötötte a szemét és kimentek az ajtón.

Vanessa segíteni akart neki de nem akart egyedül kimenni ezért inkább felment Sandrához és elmondta mit látott.

Vanessa Morgan:

- Uram isten, ha ezt Lucy megtudja teljesen befog kattanni. - mondta Sandra.

- Felhívjam, vagy holnap mondjuk el neki?-  kérdeztem tőle.

- Majd én felhívom. - mondtam neki.

- Oké. - mondta nekem Sandra, én meg elkezdtem hívni Lucyt.

Lucy Smith:

Éppen Fangsel és Sweetpeavel ittam amikor megszólalt a telefonom, először nem akartam felvenni de mivel sokszor csörgött ezért megnéztem ki az és láttam, hogy Vanessa az. Basszus ez is a legjobbkor tud hívni.- gondoltam magamban miközben felvettem a telefont.

- Mit akarsz Vanessa? nem érek rá éppen.

- Most ne szórakozz velem Lucy, Madsről van szó.

- M- mi történt, jól van? 

- Tallboy elrabolta.

- A picsába, és te csak úgy hagytad hogy elvigye? 

- Basszus, nyugodj már le a picsába egy kést nyomott a torkához ha meglátott volna talán bántotta volna őt.

- De nem ez a lényeg, most megfog zsarolni engem az életével. Basszus Vanessa zárjátok be a házat mert addig nem megyek haza amíg nem találom meg Madst.. és ne próbálj meg lebeszélni.

- Oké, remélem hogy megtalálod és sajnálom.

- Figyelj Vanessa ez nem a te hibád én vagyok a bunkó.

- Semmi baj megértelek.

Leraktam a telefont és kikapcsoltam a zenét.

- Serpentek! ma éjjel Tallboy az áruló elrabolta Madelainet, Mmst elmegyünk megkeresni őt és most mondom, hogy élve kell hogy elkapjuk Tallboyt és meg kell mentenünk Madelainet.  - mondtam nekik, a Serpentek csak bólogattak hogy megértették és elindultunk megkeresni őket.

Tallboy:

Eközben elvittem Madelainet egy régi raktárhoz. Amikor odaértünk megkötöztem Madelainet és bevittem a raktárba, ahol leültettem egy székre és odakötöztem, ezután levettem a szeméről a kendőt és megszólaltam.

- Óh, csak nem félsz királynőm? kérdeztem tőle röhögve, de Madelaine egy szót sem szólt. Megfogtam az arcát és összeszorítottam.

- Nos, egy kicsit megkínozlak és lefotózlak, hogy elküldjem a barátnődnek. - mondtam neki röhögve miközben elővettem egy kést. Mikor odaértem Madelainehez, letéptem az ingét, és a késsel elkezdtem vagdosni Madelainet aki fájdalmában ordított és sírt.

Madelaine Petsch:

- Hagyd abba, Tallboy ezt nem úszod meg. - ordítottam vele.

- Óh, már megúsztam, most viszont nézz fel hogy lefotózzalak a csajodnak. - mondta röhögve Tallboy  de én nem néztem fel amitől Tallboy egyre dühösebb lett ezért megpofozott és feltartotta az arcomat hogy egy képet csináljon. 

- Mivel kész van a kép ezt elküldöm a csajodnak, de te itt maradsz. - mondta nekem vigyorogva, majd megakart csókolni, de ráharaptam a nyelvére.

- Szerencséd, hogy sietek. - mondta nekem Tallboy, miközben leírta Lucynek, hol fognak találkozni.

- Nos, most el kell mennem valahová de nem hagylak őrizetlenül. - tette hozzáTallboy és ekkor bejött egy lány.

- Vigyázz rá addig amíg nem jövök vissza. - mondta Tallboy miközben elment.

Amikor kiment Tallboy, a lány egyre közelebb jött hozzám és megfogta az arcomat, hogy ránézzek.

- T-te miért csinálod ezt? - kérdeztem tőle és a lány válaszát vártam, de ekkor ő megpofozott.

- Azért mert Tallboy az egyetlen rokonom. - mondta a lány.

- Hogy hívnak? - kérdeztem tőle.

- Túl sokat kérdezel, de egyébként Heather vagyok. - mondta a lány.

Éreztem, hogy egyre több vért veszítek mivel a sebeimet nem látta el senki.

- He-Heather kérlek. - kezdtem el mondani, de minden elsötétült a szemem előtt.