3. Fejezet

120 6 0
                                    






Harmadik Személy:






Két hét telt el, és eközben a két lány egyre közelebb került egymáshoz, Madelaine Lucynél aludt. Lucy nem tudta mi a baja Madelainenek mert furcsának tartotta hogy a szülei nem hívják hogy mikor megy haza. Amikor éppen a nappaliban ültek, Lucy eldöntötte hogy megkérdezi őt.






Lucy Smith:






- Hé, Madelaine. - mondtam neki, hogy rám figyeljen.

- Mi a helyzet a családoddal? nem aggódnak érted? kérdeztem tőle.

- Nos, az igazság az, hogy nem vagyok jóban a szüleimmel.. szeretnéd tudni miért?
- kérdezte Madelaine, amire csak bólogattam.

- Igazából ezt még senkinek sem mondtam el, mert nem a legboldogabb emlékem. - kezdte el mondani Madelaine.

- Ha nem akarod nem kell elmondanod. - mondtam neki.

- De, elfogom mondani neked mert bízok benned. - mondta Madelaine. Volt egy ikertestvérem, de ő a születése közben meghalt, és engem hibáztattak a szüleim azt akarták, hogy inkább én haljak meg. Ezért a középiskolai évek alatt nagyon sokat bántottak fizikailag. Apám minden nap megvert az anyám meg szembesített vele, hogy szégyent hozok rájuk. Amikor megismertem Jaket, ő átsegített a nehézségeken, de megcsalt és letagadta. Utána szakítottunk és megint egyedül voltam, addig amíg nem találkoztam veled most te vagy a legjobb barátnőm, akiben teljes szívvel megbízok. - mondta Madelaine.

- Uram isten, és ezért nem mentél még haza ugye? - kérdeztem tőle és Madelaine csak bólogatott.

- Madelaine, van valami amit elszeretnék mondani neked nem tudom, hogy fogsz rá reagálni, lehet hogy tönkreteszem a barátságunkat ezzel de elszeretném mondani. Amint tudod én biszexuális vagyok és nekem még nem volt barátnőm, de van egy lány akibe bele vagyok zúgva, egészen a gimnázium első évétől és ez a lány, nos, te vagy. - mondtam neki.





Madelaine Petsch:






Egyszerűen nem tudta mit mondjak,  vagy hogyan reagáljak erre, mármint most konkrétan szerelmet vallott nekem. - gondoltam magamban miközben csak ott ültünk csendben a kanapén. Lucy felakart állni, de én visszahúztam.


- Ne menj el kérlek, maradj velem az igazság az, hogy nekem is bejössz. - mondtam neki könnyekkel a szememben. Lucy felállt és magával húzott, ajkaink pár centiméterre voltak, de ekkor hirtelen kinyílt Lucy bejárati ajtaja.

Szerelem első látásra?Où les histoires vivent. Découvrez maintenant