8. Fejezet

109 5 0
                                    







Lucy Smith:






Amikor bementünk a házba  leraktam Madelainet a kanapéra és bezártam az ajtót, utána felvitte őt a szobájukba és lefektettem.  Eldöntöttem, hogy hozok neki vizet de amikor ki akartan menni Madelaine megszólalt.

- Lucy, kérlek most ne menj el nem szeretnék egyedül maradni. - mondta Madelaine. 
Nem vitatkoztam,  hanem lefeküdtem mellé és magamhoz öleltem őt, miközben Madelaine a mellkasomra tette a fejét.

- Mads, mi történt az öltözőben? - kérdeztem tőle.

- Tesi óra után bejött Amber az öltözőbe megfenyegetett és utána megerőszakolt. - mondta Madelaine zokogva.

- Na jó, ezért megölöm. -  mondtam neki, de Madelaine közbevágott.

- Ha megölöd nem leszel jobb ember nála. -  mondta Madelaine.

- Igazad van, de el kell mondanod az igazgatónak hogy kicsapják. - mondtam neki.

- Nem fogom elmondani az igazgatónak Lucy, most nagyon rosszul vagyok lelkileg és azt se tudom, hogy miért állsz elő egy ilyen ötlettel. - ordította Madelaine. Nem szóltam semmit csak felálltam és elkezdtem zokogni. Madelaine is felkelt és megakarta fogni a vállam, nem engedtem neki.

- Nem Madelaine, tudod mit? akkor maradj itt egyedül, most megbántottad az érzéseimet én csak segíteni akarok neked, és ezt nem is veszed észre. Azt hittem szeretsz és megbízol bennem de lehet hogy most így egy nagyot tévedtem. - mondtam neki zokogva.

- Lucy, sajnálom elfogom mondani az igazgatónak ha ez megnyugtat. - mondta Madelaine.

- Megnyugtat de most tényleg megbántottál és nem bírok a szemedbe sem nézni úgyhogy a kanapén alszok. - mondtam neki, miközben elővettem egy párnát és egy takarót.

- Lucy, kérlek maradj. - mondta Madelaine.

- Madelaine, most tényleg nem megy.. mondtam neki és elhagytam a szobát, lefeküdtem a kanapéra és elkezdett filmeket nézni Netflixen, de hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Tudtam, hogy Madelaine lesz az. Felültem és láttam, hogy még mindig vörösek a szemei a sírástól.

- Mit szeretnél Mads..-  kérdeztem tőle összekulcsolt karokkal.

- Kérlek Lucy, nem tudok elaludni nélküled. - mondta Madelaine.

- Oké, gyere. -  mondtam neki, miközben lefeküdtem a kanapéra és Madelaine mellém feküdt. Átöleltem Madelaine derekát és adtam egy puszit a homlokára.

- Mads, megbocsátok jó? mert én tényleg szeretlek és bármit megtennék érted. - mondtam neki. Madelaine bólogatott és a szemébe nézett.

- Én is szeretlek Lucy. - mondta Madelaine. Ezután megcsókolt, a csók egyre hevesebb lett, Madelaine leakarta venni a felsőjét de leállítottam.

- Hé, Mads, nem kell elsietnünk és nem szeretném azt hogy bajod legyen most estél át egy eléggé megrázó dolgon. - Mondtam neki miközben megállítottam Madelainet.

- Igazad van, bocs. - mondta Madelaine, de megint megcsókoltam és utána lefeküdtünk, és nem sokkal később elaludtunk.

Szerelem első látásra?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora