𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Első-Fogadás

HyHello!❤️ Először is köszönöm hogy nem untad meg a sztorimat már a prológusnál, másodszor pedig elszeretném mondani, hogy hosszú részek lesznek, de viszonylag gyorsan fognak történni az események.
Jó olvasást, remélem tettszeni fog! 💋

~Jungkook szemszöge~

-BIZTOS HOGY NEM! -üvöltök ezekre a majmokra. Mit gondolnak ezek? Minek néznek engem?

-Jajj Kook, egy csomó ilyen buliban benne voltál, nehogy már pont ezt elhalaszd! Csak bemész, nyáladzol egy kicsit, aztán kijössz! Semmi nagy dolog! -

Hát, hitegetni sosem tudtak valami hatásosan, de igazuk van. Nem arra kértek, hogy öljek meg valakit, vagy válljak egy sorozatgyilkossá, akinek nagyobb a töke mint az agya.
Bulikba természetesen járok, de ilyen helyekre sosem! Ez... Ez... Abszurd. De elbukom a fogadást ha nem megyek bele. Szóval zsa.

-Jólvan, jólvan, megcsinálom.. -Jelentettem ki, mire az összes majomember üvöltözve rámugrott.
Én sem bírtam ki vigyorgás nélkül, ahogy örülnek ezek az Alienek a hülye fejüknek. Csak egyszerűen nem akarom megtenni azt a bűntetést, amit akkor szabnának ki rám, ha ide most nem mennék el.

-De mi is lenne a bűntetésem, ha nem mennék el, csak úgy.... teljesen véletlenül? -Húzom fel szemöldökeimet, és egy oktávval magasabb, elnyújtott hangon kérdezek rá.
Ismerem már őket annyira, hogy tudjam, ilyen téren nagyon ... nem tudnak kedvesek lenni.

-Női ruhában kell pipiskedned, és felszedned egy palit. Hagynod kell hogy fogdosson, mindent be kell vetned hogy megszerezd.-

Hitetlenkedve és kikerekedett szemekkel álltam a barátaimnak hazudott Alienek előtt. Kellett nekem letörpéznem! De akkor is lefogom. Fejelné le a térdkalácsom!

-Basszátok meg! Kegyetlenek vagytok! -Ordítom el magam káromkodva, majd eszembe jut, hogy csapatunk egyik tagja nem tud ellenállni a bociszemeknek.

-Chimmie~ tudom hogy szeretsz. Ugye nem kell arra a csúnya helyre mennem? - Boci szemekkel néztem le a térd-törő masinára.

-De. Vita lezárva. -

Nagyot csaptam combjaimra, majd karba tett kezekkel az ég felé emeltem tekintetem és feszülten kifújtam a levegőmet. Olyan sokáig fújtam, hogy a tűdőmben egy csepp levegő sem maradt, így a drámai kiakadásom fulladásba torkollott. A majmok csak kiröhögtek, és eldőltek az ágyamon. Tch. Szívatóznak velem, de azért olyan nyugodtan fetrengenek az ágyamon mint a Szentlélek. Ne aggódjatok, este csak nyitott szemmel aludjatok...

Nem vagyok az a típus, aki olyan helyekre jár. És itt most nem a templomról beszélek, ugyanis nem egyszer akadtam olyan szituációba Yoongi miatt, hogy elmormogtam néhány Mi atyánkat..

Egy olyan helyről beszélek, ahová így húsz évesen beengednek de én akkor sem akarom. De megteszem. Végül is, férfi volnék, baszki. Nem nagy ügy, de nem mindennapi a hely az biztos. Hétvégén kell mennem, és addig van egy napom. Holnap kellene mennem, de mivel dolgoznom kell, így a hétvége maradt.

Pszichológus vagyok. De nem az őrültekkel, hanem a mentálisan sérültekkel foglalkozom. Nem könnyű meló, az biztos. Van hogy egész nap a világon semmi dolgom, és van hogy ki sem látszom éjfélig a papírhalmok mögül, esetleg túl sok az ügyfelem.

Este fél-hét tájékán kitessékeltem mindenkit a házamból mondván hogy későre jár, én pedig szeretném a rutinjaimat elrendezni, ami a következőkből állt: